1955. január 19.
,,Mikor 5 éves voltam szeretett Édesanyámat elragadta tőlünk egy szörnyű kór. Születésem utáni 2. évben kezdett el betegeskedni. Egy emlék mindig feldereng, ha egy hölgyet fájdalmai közt látni vélek. Egyszer drága szülőanyám ágyában feküdt . Nem volt vézna, de elveszni látszott a tollpárnák között. Fájdalmai rémes sikolyokat váltottak ki belőle . Az egész házban csak azt lehetett hallani , hogy Édesanyám torkán siklik ki ,,Isten büntetése" . Legalábbis Ő nevezte így. Nehéz volt, de mégis, ha a mai napig emlékezetembe téved egy kósza gondolat róla, tudom hogy mindig is szerettem.Soha nem feledem szép nevetését s arcának különleges vonásait , melyeket örököltem. Temetése felért egy királynői búcsúztatással . Nekem Ő királynő volt . Havonta járok a sírját meglátogatni és tiszteletemet leróni a temetőbe . Ezen szavak s számok állnak ékesen írva egyetlen Szoptatóm sírkövére :
Marion Durand
1924-1944
Még mostanság is fáj ránézni ezekre a számokra... Az én születésem és bajos nevelésem is okozhatta eme ,,halálszámot". Nem igen lehetett bánni velem. Édesanyám sose akarta elfogadni a Nevelőnőimet . Mindig saját belátása szerint nevelt."
,, Igen , Ő volt...
Ő volt ki megadta számomra az élet lehetőségét ...
Ő volt az én egyetlen fényem a sötétségben ...
Ő volt az a csillag mely utat mutatott nekem az élet rögös , poros földútján ...
Ő volt az Édesanyám , Marion Durand ...."
YOU ARE READING
Életem lapjai ....
Short Story,,Abban a bizonyos 1954. évben kezdődött minden... Egy év leforgása alatt változott meg az életem. Fiatal, ártatlan hölgyből gyilkossá lettem. Mindezt egy napló miatt ... " !A könyv NAPLÓRÉSZEKET ír le.!
