Perfect Man #parkjiminff

Prológus

-Sophia szemszög-

-Jungkook nyugi, semmi bajom nem lesz - nevettem fel, majd megöleltem a maknae-t.

-De azonnal írj, hogyha leszállt a gép - kötötte az orromra sokadjára.

-Jól van - öleltem meg még egyszer.

-TaeTae - nevettem fel, majd összeborzoltam a haját.

-Vigyázz magadra és a kis csöppségre - simogatta meg a hasamat.

-Rendben - pusziltam meg a fiút az arcán.

-Hát Oppa, majd találkozunk - léptem Suga-hoz.

-Jaja, meg egy kis rosszaságot is szívesen megismernék - mosolygott rám, majd nyomott egy puszit homlokomra.

-Garantálom, hogy megfogsz ismerni egyet - nevettem fel.

Miután mindenkitől elbúcsúztam a bőröndömet magam után húzva, mentem a fél órán belül felszálló gépemre.

-Tae szemszög-

Sophia egy hete ment haza Miami-ba. Minden nap beszélünk vele, mihelyst mindenről beszámol nekünk. Elmondása szerint egyre nehezebb a gyerek, így már eléggé örülne, hogyha letelne ez az utolsó hónap.

Mi nekünk eléggé betáblázottak a napjaink, így eléggé fáradtak vagyunk manapság. Furcsa, hogy nincs itt Jimin, olyan mintha hiányozna az utolsó "n" a BANGTAN-ből. De nincs okunk miatta szomorkodni, mivel ő hagyott el minket a legnehezebb időszakban. Legjobban Jungkook haragszik Jimin-re, mert ő első kézből tapasztalta, hogy milyen apa nélkül felnőni, mikoris öt éves korában az apja meghalt egy autóbalesetben.

-Olyan izomlázam van - nyögött Suga, majd ledőlt a kanapéra.

-All my ladies, put your hands up! - röhögött Jungkook, majd Suga-ra tehénkedett.

-Takarodj, vagy lenyomok a torkodon egy mókust - lökte le magáról a maknae-t, aki a szőnyegre esett.

-Fall everything, fall everything - nyögte Jungkook, mire mindenki röhögni kezdett.

-Suga hyung-gal nem érdemes kikezdeni - rázta a fejét Hobi, majd az étkezőbe ment segíteni Jin-nek a terítésben.

-Fiúk és a mókus jöjjön kajálni, kész az ebéd - mondta Jin, miközben letett egy tálat, amiben krumpli, tojás és húsfélék voltak egymásra halmozva.

-Mi ez? - nézett a kajára Jungkook, nagy szemekkel.

-A nagyim receptes könyvéből néztem. Valami magyar kaja, a neve rakott krumpli - mosolygott büszkén.

Már két pofára tömtük az ételt, mikor valaki becsöngetett. Egyszerre néztünk fel az ételünkből, majd Jungkook a vállát megrántva az ajtóhoz ment és kinyitotta az.

Jungkook mosolyogva tárta ki az ajtót, de ahogy meglátta az illetőt lefagyott a mosoly az arcáról és az undor vette át a helyét.

A többiekkel ekkor összenézve felálltunk az asztaltól és az ajtóba siettünk, hogy lássuk az illetőt. Jimin.

-Mit keresel itt? - förmedt a rá maknae.

-Sajnálom - mondta lehajtott fejjel.

-Sajnálod? - röhögött fel. -Hát én ezt nem fogom - ordította, majd ökölbe szorította a kezét és orrba vágta a fiút.

A fiú hátrahőkölt az ajtóból, de Jungkook-ot ez egyáltalán nem zavarta, újra megütötte Jimin-t, aki a földre esett.

-Akkora fasz vagy - kiáltotta Jungkook, majd a fiúra ülve ütni kezdte.

-Nem kéne segítenünk Jimin-nek? - néztem a fiúkra kérdőn.

-De, csak hagyjunk Jungkook-nak egy kis időt, ezt már rég megakarta tenni - rántotta meg Suga lazán a vállát. Még körülbelül félpercig néztük, ahogyan Jimin-t veri Jungkook, majd RapMon és Jin leszedte a maknae-t Jimin-ről. Suga és Hobbi felkaparta az kék, lila foltokkal teli fiút, majd besegítették a házba.

-Gyertek - hívott minket Jin a konyhába, így Jimin-t a nappaliba hagytuk. -Nem beszélünk a csöppségről, semmi olyat nem mondunk, ami Sophia-ról és a gyerekéről szól - kötötte az orrunkra suttogva, majd a nappaliba mentünk. Jimin a kanapén feküdt vérző orral, miközben szemét becsukva tartotta.

-Ne aludj - lökte meg Suga, csöppet sem kedvesen Jimin-t, mire az említett felmorgott és ránk nézett.

-Hol voltál? - húzott Jin a kanapé mellé egy széket, majd úgy kezelgette a fiú arcát.

-Az lényegtelen - morogta.

-Na idefigyelj, Jimin -ragadta meg Jungkook Jimin pólóját. -Amíg te nyolc hónapra eltűntél nyomtalanul és most csak beállítasz ide, addig kibaszottul ne tereld a témát, hanem normális válaszokat adjál - szűrte a fogai közül Jungkook.

-Elég - tettem Jungkook vállára a kezemet, mire rám pillantott és elengedte Jimin pólóját, majd leült a legtávolabbi fotelba a fiútól.

-Na ki vele - utasította Jungkook.

-Kínában voltam - fújta ki a levegőt. -Egy kis hotelban - mondta közönyösen.

-Mit csináltál? Őszintén - mondta Suga.

-Ittam, sokat és szórtam a pénzemet - húzta el a száját.

-Kurváztál, jól gondolom? - nézett rá Hobi, erre a fiú halványan bólintott. Ekkor Jungkook pofonvágta.

-Dögölj meg! - ordította Jungkook, majd könnyeivel küzdve kiviharzott a házból.

-Hol van Sophia? - kérdezte Jimin, miközben letörölte az egyik könnycseppjét.

-Hazament - húzta el a száját Jin.

-Annyira hiányzik - túrt a hajába.

-Erre gondolhattál volna egy kicsit előbb - morogta Suga.

-Nagyon elbasztam, igaz? - nevetett fel erőltetetten.

-Ha tudnád mennyire - ráztam a fejemet megvetőn.

-Srácok, nagyon haragszotok rám? - nézett ránk.

-Ez eléggé hülye kérdés volt - húztam el a számat. -De Jungkook erről többet tudna mondani - rántottam meg a vállam.

-Utáltok? - kérdezte tőlünk Jimin megrogyva.

-Nem - rázta a fejét. -De ez nem volt szép és ha nekünk nem is, de Jungkook-nak kell idő, hogy megbocsájtson.

-Kezdhetnél egy bocsánat kéréssel - adtam az ötletet.

-Sajnálom - hajtotta le a fejét Jimin, majd szipogni kezdett. -Én annyira sajnálom - nézett rám könnyes szemmel, majd elsírta magát.

-Lesz mit helyre hoznod hyung - ráztam a fejemet mosolyogva, majd a többiekkel együtt megöleltük a síró Jimin-t.