Perfect Man #parkjiminff

3.

-Hello - nyögte ki nehezen, miközben álla a földet verdeste.

-Sophie megmutatom a szobádat - húzott az emelet felé Mark.

Egy magas lépcső vezetett az emeletre, ahol csak egy hosszú folyosó volt, jobb és bal oldalán 5-5 ajtó foglalt helyet, míg velünk szemben egy nyitott szoba állt.

-Szóval ez lesz a te szobád - nyitott be az első jobboldali ajtón.

Belépve a helységbe egy ágy állt velem szemben, míg az ajtó mögött egy íróasztal afölött pedig egy TV helyezkedett el.

A szoba bal oldalán egy szekrény volt, míg a jobb oldali íróasztalt követően egy újabb ajtó foglalt helyet.

-Az ott a fürdő - mutatott Mark az ajtóra. -Én szemben vagyok veled, szóval ha bármi van, gyere át nyugodtan - mosolygott rám bíztatóan, majd kifelé vette az irányt.

-Mark - szóltam az említett után, mire ő az ajtóban megállva pillantott rám kérdőn. -Köszönöm - öleltem meg a fiút.

-Nincs mit - puszilta meg a fejemet kuncogva. -Furcsa, hogy ennyire dagadt vagy - röhögött fel, mire vállba csaptam.

-Nagyon vicces Tuan - mondtam szarkasztikusan. -Egyszer legyél terhes - ráztam a fejemet.

-Ezt inkább kihagynám - nézett a hasamra elszörnyedve.

-Ő, nem ez - csaptam tarkón.

-Mi lesz a neve? - nézett rám kíváncsian.

-Park Aver - mosolyodtam el.

-A kis Avery - guggolt le elém Mark, majd hirtelen hasamnál fogva magához húzott egy ölelésre.

-Mit csinálsz? - nevettem fel.

-Próbálom érezni Avery-t - tette a fülét a hasamra.

-Várod, hogy énekeljen vagy mi? - nevettem fel, majd rúgott egyet a kicsi, mire egyből hasamhoz kaptam.

-Éreztem, ahogyan megrúgta a fejemet - mosolygott Mark boldogan, mire röhögnöm kellett.

-Gondolom ez az első alkalom, hogy örülsz, hogy fejbe rúgtak - kuncogtam.

-Igen - ölelt magához. -Hiányoztál - suttogta a nyakamba.

-Te is - bújtam a fiúhoz.

-Na de nem zaklatlak, pakolj ki és zuhanyozz le nyugodtan - mosolygott rám. -Csinálok spagettit, kérsz te is? - kérdezte egy büszke mosoly kíséretében.

-A halálra vállalkozok? - kérdeztem félve, mire felnevetett.

-A többiek szerint jó a főztöm, szóval talán nem - kuncogta.

-Mi van, ha hazudtak? - röhögtem fel.

-Az egyenlő a szopással - rántotta meg a vállát, majd kiment a szobából.

Elkezdtem kipakolni a bőröndömből, majd miután végeztem a kipakolással a zuhany felé vettem az irányt, hogyha a telefonom nem kezdett volna csipogni.

-Ismeretlen szám-

-Caught in a lie...

-Ki vagy?

Percekig vártam a válaszra, majd megunva a várakozást a telefonomat az ágyra dobtam és zuhanyozni mentem.

Miközben áztattam magamat, csak az üzeneten járt az agyam. Ismerős volt ez a mondat, de semmi használhatót nem tudtam belőle kihúzni. Lehet, hogy az illető csak véletlen küldte el nekem, így hagyva a dolgot felhúztam a pizsamámat, majd a földszint felé vettem az irányt.

Egy amerikai konyha volt a földszinten, így nem volt nehéz megtalálni a helységet. Belépve a konyhába Jackson-t pillantottam meg, aki éppen a hűtőben kutakodott.

-Szia - köszöntem a fiúnak, aki eddig nem vett észre.

-Szia - húzta el a száját, majd leült az étkezőasztalhoz. 

-Hol hagytad a barátnődet? - mosolyogtam rá, hogy oldjam a feszültséget.

-Hazament - biccentett fejével. -És te hogy vagy, vagyis inkább, ti hogy vagytok? - kérdezte egy szomorú mosoly kíséretében.

-Jól köszönjük - néztem a hasamra, majd egy kis könnycsepp gyűlt a szemembe, amit küzdés által visszatartottam.

-Nem kérdezem meg, hogy hol hagytad Jimin-t, mivel ha együtt lennétek, te nem itt lennél - mondta ki Jackson az igazságot csöppet sem kedvesen.

-Hát ez hosszú történet és szerintem van jobb dolgod, minthogy engem ápolgass, szóval hagyjuk - legyintettem egyet, majd az emelet felé vettem az irányt, hogy megkeressem Mark-ot.

-Engem igenis érdekel, hogy mi van veled - fogta meg a kezemet, majd magához rántott és megölelt. -Ha neki nem is nekem számítasz - nézett a szemembe, majd egy gyors mozdulattal megcsókolt. 

-Baszd meg ember - löktem el magamtól. -Neked barátnőd van - szűrtem a fogaim közül. -Normális vagy? Ne basszad el a kapcsolatodat, oké? Főleg ne miattam - mondtam mérgesen, majd az emeletre mentem. 

Mark szobája előtt álltam és éppen amikor kopogni készültem volna, a szoba tulajdonosa nyitotta ki az ajtót.

-Gyere főzzünk - ragadta meg a kezemet mosolyogva, majd a konyhába húzott. -Jackson, te is eszel velünk? - mosolygott az említettre Mark.

-Most kihagyom, majd máskor - húzta el a száját, majd egy utolsó pillantást vetve rám, az emeletre ment.

-Szegény, olyan tehetetlen a barátnője nélkül - kuncogott Mark.

-Azt látom - értettem egyet a fiúval, egy bólintással.

-Holnap átjössz velem Joey-hoz? - kérdezte Mark.

-Persze - vigyorogtam a fiúra, majd feltettem egy adag tésztát főni. 

Mivel nekem más dolgom nem akadt, így helyet foglaltam egy széken és úgy figyeltem, ahogyan Mark sertepertél a konyhába.

▪■▪■▪

-Kész a kaja - vigyorgott a fiú, majd kettő tányért előszedve, elkezdte kimerni az ételt.

-Na lássuk - ültem le az asztalhoz, ahova Mark pillanatokon belül letette a kettő tányért.

Feltekertem egy falatnyira való szószos tésztát, majd bekapva ízlelni kezdtem.

Mark csillogó szemekkel várta a reakciómat, ami számomra is meglepő volt, mivel az étel isteni volt.

-Mi a mókus? - néztem a fiúra vigyorogva. -Ez nagyon jó - vágtam vállba Mark-ot.

-Tudtam én, tudtam én, hogy Isten vagyok - állt fel az asztaltól a fiú, majd széttárt karokkal pörögni kezdett, aztán a végén egy levegő boksszal zárt.

-Jól van, Mark God Tuan - nevettem fel, majd tömni kezdtem az ételt.