Rebecca
Yvonne hamarosan felépült, azután hogy Kira majdnem péppé verte. Miután meggyógyult elkezdtünk terveket szövögetni, de nem jártunk sikerrel. Amikor bocsánatot kértem Gallytől, azt hittem a triónknak semmi sem lesz akadály. Hát tévedtem.
Amikor éppen nem dolgoztam, bánatosan kóvájogtam a Tisztáson, és azon gondolkodtam hogy mióta itt vagyok csak egy jó dolog történt velem. Az is Newt volt. Kezdtem beletörődni hogy elcsesztem, és már nem változtathatok rajta.
Időm nagy részét a kilátóban töltöttem.Egyszer éreztem hogy kezd megrázkódni, tehát valaki mászik fel. Yvonne volt az.
- Mi a szomi tárgya? - kérdezte.
- Épp azon gondolkodtam hogy hogy tudtam ennyi idő alatt elcseszni mindent. - feleltem
- Ugyan már. Ne aggódj kitalálunk valamit! - próbált vígasztalni.
- Túlságosan jó kedved van. Mi a baj? Kira ennyire megütött? - kérdeztem.
- Nem. Vagyis nem tudom hogy ezért van-e jó kedvem.
- Minhoval beszéltél az ominózus eset óta? - érdeklődtem.
- Hülye vagy? Dehogy beszéltem. Örülök hogy nap közben az Útvesztőben van, és nem kell látnom.
- Egyébként ma Alby is bement a futárokkal. - meséltem.
- Ezt honnan veszed?
- Láttam őket reggel.
Már kezdett sötétedni.
- Szerinted visszaérnek? - kezdtem egy kicsit aggódni.
- Nem tudom. - rázta meg a fejét Yvonne.
- Gyere! - mondtam majd elkezdtem lemászni a kilátóról.
Mindenki a kapu előtt állt, és várták hogy Thomas, Minho és Alby visszatérjen.
- Mi a helyzet? - kérdeztem Gallytől.
- Még nem értek vissza - válaszolta.
Ekkor tűnt fel a két futár, akik Albyt támasztották. Úgy látszott hogy el van ájulva. A kapu elkezdett bezáródni. Mindenki torkaszakadtából üvöltött és buzdította őket.
- Miért nem segít senki? - aggodalmaskodott Yvonne.
- Aki bemegy oda, az nem jönn ki élve - magyarázta Gally.
- Ezt hogy érted? Mi van odabent? - kérdeztem.
- A Siratók...
- Mik? - tettük fel a kérdés egyszerre Yvonne-nal.
- Senki nem tudta elmondani ha látott egyet. De állítólag hatalmas szörnyetegek, akiket az alkotók szabadítottak ránk.
Az útvesztő felé tekintettem, már majdnem kiértek amikor a kapu becsukódott.
- Most mi lesz? - érdeklődtem.
- Reménykedjünk hogy megérik a reggelt! - válaszolta Gally, majd otthagyott minket.
Yvvone és én még egy darabig dermedten álltunk az útvesztő előtt. Aztán mikor már tudtuk hogy semmi csodafolytán sem nyílik ki a kapu úgy döntöttünk hogy elmegyünk aludni.
Másnap reggel, mindenki izgatottan várta a kapu előtt Minhoékat. Az óriási falak megmozdultak, és elkezdtek széthúzódni. Óráknak tűnő percekig bámultunk az útvesztőbe, de nem jött senki. A tisztársak lassan elhagyták a helyszínt. Már csak néhányan álltunk ott amikor Chuck felkiáltott:
- Nézzétek! Ott vannak!
VOCÊ ESTÁ LENDO
Négy fal között (THE MAZE RUNNER fanfiction)
FanficTe mit szólnál ahhoz, ha négy fal közé lennél bezárva, és elfelejtenél mindent a múltadból? Rebecca és Yvonne is ilyen helyzetbe kerülnek. A fő céljuk csak a kijutás lesz. Vajon megtalálják a kiutat az útvesztőből? Figyelem! A könyvet ketten írjuk...