Pillanatnyi Gondolatok...

Drága barátnőm...

- Kelj már fel te idiòta!!!- üvöltötte, majd egy hatalmas pofont adott.
- Áu.... Skyler.... én is örülök neked, és jò reggelt neked is.- válaszoltam de a szemem még csukva volt.
- Elkésünk!!!!- rázott meg.
- Már elkéstünk??
- Még nem.....de....
- Akkor még ráérünk.
- Jò, akkor már elkéstünk...
-  Akkor meg már ùgy is mind1...- Fogtam meg a fejem.
*Skyler röhög*
- Na neked aztán szép hétvégéd lehetett ha ìgy kivagy, toltak mint a lopott biciklit mi?! :D- kacagta el magát a mondat végére.
- Rohadj meg- tápászkodtam fel az ágybòl.
- De fogadjunk hogy igazam van?!- mondta, és a mosolya körbe ért a fején.
- Talán egy kicsit....-  vallottam be végül és pròbáltam nem elnevetni magam.
Felöltöztem majd elindultunk a vonatra.
Sky meg akarta fogni a csuklòmat, mire én kirántottam a kezéből.
Akaratlanul is feljajdultam. Hozzá ért a sebhez.
- Mi a ****???
- Semmi... vágtam rá gyorsan.
Megfogott, lendületből letepert az utca közepén. Felhùzta a pulcsim ujját és ìgy már meglátta a vésett "L" betűt a karomban.
- Logan....- ejtette ki a nevét halkan.
Mielőtt válaszolhattam volna, már csattant is a pofon az arcomon.
- Mi a francot képzeltél??? Hogy majd nem veszem észre??? Hogy nem leszek dühös??- kiabálta és már mindenki minket nézett. Nagyon ciki volt.
- Jò, majd megbeszéljük csak gyere, mindenki minket néz....
Nagy nehezen elrángattam onnan.
*-A vonaton-*
- Ha Logan ezt észre veszi, le szedi a fejed.....
- De nem fogja észre venni. Legalábbis remélem.
Na jò.. lehet hogy ezt már nem kellett volna, de mitcsináljak?! Féltem....