Átlagos? Csöppet sem!

1.

Azt hiszem átlagos az életem. Átlagos barna haj, barna szemek. Ez volnék én a 16 éves tinédzser fiú. Igen fiú vagyok! A Peter Jonson gimnáziumba járok. Igen tudom gazdag kölykök iskolája és igen, én is utálom őket. De mi nem vagyunk gazdagok sőt, sajnos épp ellenkezőleg. Ösztöndíjas tanuló vagyok. A nevem pedig Erik, Erik Johns.Most értem haza a suliból, de már indulatok is a részmunkaidős állásom már vár. Hát igen, újságkihordó vagyok, hogy tudjuk fizetni a lakbért. Pedig anya éjjel nappal dolgozik hogy megéljünk valahogy. Én ő és a húgom, Sophie. Sophie gyönyörű. Óvodás,de gyönyörű, szőke haja van és nagy kék szemei ő apukámra hasonlít, én anyára. De persze ott van a porcelán bőre melyet a család minden tagja birtokol.

Este fél 7. Már majdnem végeztem, mikor megláttam, hogy az egyik házba épp bemegy egy srác. Oda siettem és halkan megszólaltam.
-E-elnézést- dadogtam. A srác határozottan ijesztő volt. Fekete bőrdzseki, vörös bakancs, fekete szaggatott farmer és valami metál együttes lógója a pólóján, nem beszélve a jobb fülében vigyorgó fültágitóról és a balban levő fekete köves fülbevalóról. A haja szőke volt, de az oldalt felnyírt rész fekete.
-Itt az újság- nyújtottam át neki a köteg újságot. Furcsán nézett rám majd kis idő után haragot láttam megcsillanni a tekintetében.
-Te aztán bátor kiscsaj vagy, ha rabszolgaként mersz kezelni-mondta ingerülten. Hogy mivan?! Én rabszolgaként kezelem őt? Ez totál bolond. Várj ugye nem azt mondta...
-Mi az hogy csaj?!-kérdeztem határozott dühvel.
-Fiú vagyok-szinte üvöltöttem. Ám a reakciójára nem számítottam, valószínűleg senki más sem számított volna.
Hirtenem megragadta férfiasságom a nadrágon keresztül.
-Jé, tényleg.-mondta meglepetten. Erre akkora pofont le kevertem neki hogy még én magam is meglepődtem. Próbáltam elfutni, de jó szorosan megragadta a kezem és látszólag nem is akarta elengedni.
-Mit képzelsz?! Ki vagy te?- üvöltötte a kérdést haragtól izzó szemekkel. Ám amint meglátta a könnyes szemeim, azonnal engedett a szorításán, nekem több sem kellett, kaptam az alkalmon és kirántottam a csuklóm a mancsa szorításából, majd futni kezdtem. Futni?! Inkább rohantam. Rohantam, rohantam egészen hazáig.

-Otthon édes otthon-mondogatam a kádban. Az a csávó totál bolond. Egy férfi golyóit markolászta. Ezen gondolatmenet alatt kiszálltam a kádból és indultam a szobám irányába. Még egy kis tanulás aztán irány az ágy.

Reggel igen fáradságosan keltem. Jah és Sophiet is nekem kell oviba vinnem. Szerencsére az ovi nincs tőlünk, csak kb. 5 percre gyalog. Így elindultam felkelteni az én hercegnőmet.
-Sophie drágám ébresztő.- szóltam lágyan. Mire kezdte nyitogtni nagy kék szemeit.
-Bátyó? Ma te viszel oviba?- kérdezte, olyan aranyosan mint egy édes kiscica.
-Igen, hercegnő szolgálatára jelentkezem- erre mindketten hangosan felnevettünk.
-Na de ideje készülődni-szóltam neki és ő már rohant is öltözködni. Míg ő öltözködött észrevettem hogy elhagytam az irataimat.
-Remek mehetek biciklivel suliba- mérgelődtem. Sophie hercegnőmet leadtam az oviba és már száguldottam is az iskolába. Sajna így is 10 percet késtem, de a tanár fura mód még nem volt a teremben. Hallottam amint arról beszél két osztálytársam hogy új tanuló érkezik, így gondoltam biztos az ő ügyeit intézi. Mintha csak erre a végszóra várt volna a tanárnő jelent meg az ajtóban.
-Gyerekek hadd mutassam be az új diákunkat, Ryan Jonsont.- amint a tanuló belépett az osztályba ereimben megfagyott a vér. E-ez ő, a srác aki letapizott bár most bőrdzseki helyett fekete-vörös kockás flanel inget viselt.
-Nos, Ryan ülj oda Erik mellé, majd ő megmutatja a sulit és eligazít- ezen mondat hallatán erős szédülés tört rám, úgy éreztem ott helyben fogok elájulni.
-Szia cica. Hiányoztam? - húzta sunyi vigyorra az ajkait.
-Csöppet sem- mondtam.
-Amúgy.....hogy is találtál meg?-kérdeztem, mert ez tényleg fura. Egyszer csak találkozunk, ő letapiz aztán véletlen ugyanabba a suliba iratkozik, amibe én is járok.
-Erik kérem később vitassák ezt meg!- szólt rám a tanárnő. Na szép megint csak én kapok, pedig ő ugyanúgy beszélt. Na mindegy, majd megkérdezem órák után.