Történet egy szegény fiúról aki csak a kishúga boldogságáért él ,ám a munkája miatt találkozik egy gazdag ficsúrral. De a ficsúr talán nem is olyan mint amilyennek elsőre hisszük.
-De jó ez a hűvös levegő- mondtam magamnak. Szeretem a hideget, ilyenkor könnyebben veszem a levegőt, nem alszom el sétálva ( igen előfordult már) és kitisztítja a fejemet. Ám még a kellemes érzés ellenére is valami nyomasztott... mintha figyelnének. Minden ötödik lépésemnél hátam mögé néztem, ám soha semmit nem láttam, így elhesegettem a gondolatot, hogy követnének. Végül minden gond nélkül vissza értem Ryanék házába ,leszámítva egyetlen egy dolgot. Láttam egy furcsa alakot. Vörös fekete csikós háromnegyedes ujjú felsőt viselt ,fekete szaggatott cső farmert és egy sípcsont középig érő szintén fekete csatos bakancsot. A haja vér vörös sőt! A szeme is mintha vörösen villogott volna ahogy éhes tekintetét végig vezette rajtam. Már magától a tekintetétől is kirázott a hideg és felállt a szőr a hátamon ,annyira... hogy is mondjam. Olyan elrettentő volt ,mintha egy csettintéssel össze zúzhatna. Az aurája is mintha árasztotta volna magából a sötét energiát ami be akart volna szippantani. Persze mikor vissza értem Ryannek egy szót se szóltam az egész fura fazonról meg hasonlókról ,úgyse hinne nekem ,akkor meg feleslegesen aggódna ő is és én is. Ezt pedig nem akartam ,meg amúgy is a srácot valószínűleg soha az életben nem fogom többet látni ,akkor meg minek idegesítsem. Felmentem az emeletre ám úgy tűnik Ryan családjából bvalaki haza érkezhetett ,mert hangokat hallottam a szobája felől. Mikor közelebb értem érdekes beszélgetés foszlányok ütötték meg a fülem.
-Castiel ma a városba jött..- mondta egy női hang. Feltételezem az édesanyja.
-Ebből baj lesz... De nem hagyom ,hogy bántsa! Meg fogom védeni. Ha kell a halálom árán is.- mondta Ryan ,de kit kell megvédeni? És ki az a Castiel? Milyen baj? Ezeregy kérdés kavargott a fejemben ,s mind megválaszolatlanul.
-Fiam... kérlek vigyázz rá ,de legfőképpen magadra- kezdett megremegni Ryan -ezek szerint anyjának- hangja. A meglepettségtől nem figyeltem oda és lelöktem valamit az egyik polcról ,ami hangos csattanással ért földet. Motoszkálást hallottam majd egy közép korú nő komor ábrázatával találtam szembe magam. Ryan lépett elő mögüle meglepett ám egyben aggódó tekintettel.
-Én... izé. Öhm cs...csak szólni akartam ,hogy haza megyek!-mondtam hirtelen és futni kezdtem mikor eszembe jutott a húgom. „Nem hagyhatom itt" gondoltam ,így a keresésére indultam. Ki-be jártam a szobákban ,de az én drága Sophiem sehol sem találtam. Hirtelen valami nagynak ütköztem ,mire fellnéztem ,hát gyerekek ezt senkinek nem kívánom Ryan dühtől csillogó szemeivel találtam szembe magam. A tekintetétől legszívesebben a saját halálom kivántam volna. Hirtelen lendítette a kezét én erre össze szorítottam szemhéjaim ,de meglepetésemre az ütés helyett védelmező karokat véltem felfedezni magam körül. Olyan jó meleg. Hirtelen tört fel belőlem az elmúlt este és a mai nap eseménysorozata és sírni kezdtem. Csak bőgtem és könnyeimmel nedvesítettem Ryan pólóját.
-Naaa~ ne sírj hercegnő leesik a koronád (írói megj.: kicsit se elcsépelt 😂😂)
-Deh éhhn ugyh sahjnáhlomh- bömböltem a mellkasába. Erre ö csak megsimogatta a fejemet.
-Nem kell semmit sem sajnálnod ,hiszen igazad van- nevette.
-Miben?- dünnyögtem mellkasába miközben hátán a pólóját markolásztam.
-Hogy én probáltalak „megmászni mint egy hegyimedve"- nevetett fel olyan hangosan ,hogy hangja belengte az egész teret
-Jólvan na... a-azt csak úgy mondtam!- kezdtem el mentegetőzni égő arcal.
-Hm... igazán? Akkor ez sem zavarhat- simította kezét a fenekemre mire akaratlanul is felnyögtem.
-Ahh neh- nyögtem neki. De úgy látszik ez csak feltüzelte ugyanis jobban belemarkolt a fenekembe és a fülembe nyalt.
-Ugye még szűz vagy?- suttogta a fülembe. Én erre csak egy igen szerűt nyögtem. Mire Ryan benyúlt a nadrágom és természetesen boxerom alá és úgy kezdte simogatni hátsómat erre én egy hangosabbat nyögtem ő pedig elmosolyodott. Ahh az a mosoly olyan bugyi szaggató vagyis ez esetben inkább boxer szaggató de mindegy. Megragadta a csípőm és közelebb rántott magához ,ezáltal férfiasságunk-bár csak ruhán keresztül de-össze dörzsölődött mire még az eddigieknél is nagyobbat nyögtem.
-Ahh Ryan én...-kezdtem volna el neki mondani valamit ,ám az én drága hugicám ezt a pillanatot választotta hogy feltűnjön.
-BÁTYÓÓÓ!-hallottuk meg Sophie kiáltását a hátunk mögül. Én erre szégyenemben Ryan mellkasába fúrtam az igen csak vöröslő arcomat ,erre Ryan csak kuncogni kezdett és elengedte a drága farpofáimat és a fülemhez hajolt.
-Legközelebb folytatjuk kettesben-suttogta csábosan a fülembe. Én ebbe csak jobban bele pirultam. De várjunk csak! Ha nem jön Sophie én oda adtam volna magam és a szüzességem ennek a hegyimedvének?! Nem, az kizárt! Totálisan , maximálisan kizárt! Bár nem tudom ,hogy két fiú hogyan csinálja... elvégre itt nincs semmi ahova berakhatná ,ugye? Hát remélem ezt még jó sokáig nem fogom megtudni. Gondolatmenetemből Ryan hangja taszított ki.
-Ugye nem volt semmi furcsa amíg én nem voltam veled?-kérdezte gyanakvóan. Most el kéne mondanom neki azt a fura srácot? De mivan a tök fölösleges. Meg amúgyis ha ő titkolózhat akkor én is! Ez igy fair! Végül nemlegesen megráztam a fejem.
-Biztos?-kérdezte.
-Ühüm-motyogtam neki vissza.
Bocsika h ilyen kis nyulfarknyi részt hoztam de a következő izgalmasabb lessz nos itt van egy kép Ryanröl és a titokzatos srácról.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A titokzatos srác (😂😂😂)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
