BTS (V) - Szemészeten [Befejezett]

1.rész

TALÁLKOZÁS

  ~Egy átlagos nap volt.. Suli nap.. Persze megint hajnalban kellett kelnem, hogy elérjem a buszt. Igen. Hajnalban. Mivel a sulim egy másik városba van kb egy órát kell utaznom, mivel a kollégium...szóval..maradjunk annyiba, hogy nem nekem találták ki. Szokásosan sietnem kell a buszra, viszont mire oda értem az autóbusz állomásra addigra kezdett fájni a jobb szemem. Kicsit furcsálltam, mivel eddig a fejem szokott fájni, ill. kicsit szédülni szoktam. De nem érdekelt, így tovább mentem a másik buszra. Kb egy óra után leszálltam és újra megjelent a szédülésem és a szem fájásom..és megint a jobb. Nem értettem ezt se, így megint nem érdekelt az oka hogy vajon miért fáj. Pár nappal később megint mondta a védő nő hogy a szint vizsgámra kell a szemüvegem...Tehát igen... Szint vizsga... 9.-es lettem így ezt is kell ebben az iskolában. Mivel nem rég voltam védő nőnél aki egy kis papírra írta hogy szemüveg hordása KELL! Tehát most megyünk majd a szem dokihoz is. Mivel én kétbalkezes létemre elhagytam... De nem baj legalább új keretet is kaphatok!^^ Na, szóval a szem dokira várunk (mivel már ide értünk, és du.4-re van időpontunk, de mi fél 4kor már itt vagyunk. Igen, vagyunk. Mert most anyum volt olyan kedves és elkísért). Leültünk a székre és vártunk. Pár perccel később viszont jöttek mások is. Egy nálam kb 5 évvel idősebb srác és a haverjával, aki nála kb 1-2 évvel lehetett idősebb. Nem igazán bírom az ilyen húszon éveseket..mivel a legtöbb már a kinézetemen röhög vagy ilyesmi... De velük semmi bajom nem volt, mivel nem tűntek valami bunkónak. Eddig. Nem foglalkoztam velük sokáig, inkább anyámmal kezdtem beszélgetni...egy kis ideig. Az egyikük hozzánk szólt, hogy nem tudjuk-e hogy mikor jön a szemészeti doki. Azt mondta anyám nekik, hogy mindjárt pár perc és jön. De igazából mi se tudtuk...majd kinyílt az ajtó.

(DOKI) -Jó napot, hölgyek, urak. Nyugodtan lehet jönni.

~Persze erre mind a négyen elkezdtünk indulni, de az egyik fiú észre vett hogy mi is megindultunk, így megszólalt.. -Menjetek csak nyugodtan, hölgyeké az elsőbbség.

-Köszönjük szépen.

~Így mi mentünk be anyummal, és a doki egyből vizsgálni is kezdett. A végén kiderült hogy romlott a szemem... 1.05ről → 2.00ra... Remek. Plusz azt is hozzá tette, hogy a hét utolsó munkanapján (Pénteken) menjünk el egy másik városba a kórházba (mert elvileg ott is dolgozik), hogy jobban kivizsgálja a szemem.. Ráadásul a jobb szememmel van a baj. Komolyan ennél rosszabb már nem is lehetne. Mikor mindennel végzett kimentünk, de előtte persze megköszöntük. Mikor kiléptem az ajtón az egyik srác nagyon nézett engem... Ráadásul nagyon mosolygott, ami azért engem egy picit megijesztett. Gondolom elég hülye arc kifejezéssel 'válaszoltam' ,mert ugyanis utána elkezdett kicsit nevetni. Elég kis cuki vigyora van, mikor nevet. Ezt megmosolyogtam amit szerintem ő is észre vehetett majd megszólalt...

(V) -V vagyok. Téged hogy hívnak, kis hölgy?

(ÉN) -. Elég furcsa neved van... V. ~Ezen mind a ketten nevettünk, még a másik srác is mosolygott.

(V) -Ja igen, ő itt a haverom.

(RM) -Szervusz, Monster vagyok.

(ÉN) -Monster? Mind a kettőtöknek furi neve van..

(V) -Nem ismersz minket?

~Erre kicsit furcsán néztem rájuk, mert nem értettem.. Mégis honnan ismerném őket!? Most látom őket életemben először. Amit szóvá is tettem.

(ÉN) -Mégis honnan kéne ismernem titeket!? Most látlak titeket először életemben.

(RM) -Huhh, akkor nyugi van.

(ÉN) -Hm?

(RM) -Semmi. Jobb ha nem tudod.

(ÉN) -Hát.. Rendben.

(V) -És.. Hogyan kerülsz ide, kislány!?

~Ha tudná mennyire utálom ha kislánynak neveznek engem ilyenkor.

(ÉN) -Hmm.. Titkos.

~Erre mindketten elkezdtek kicsit nevetni, majd..

(RM) -Hát rendben.

(V) -Gondolom neked is valami kis gond lehet a szemeddel.

(ÉN) -Persze. Más miatt nem lennék itt.

~Ekkor Monster a fejére csapott, majd..

(V) -Végre leesett. ~Röhögött rajta V. Komolyan mondom egyszer a koporsóba találom magam.. vagy kórházba újra élesztőn, mert ez az ember mosolya lassan megöl, az biztos.

(RM) -Kösz.

(V) -Nincs mit.

(ÉN) -Hmm??

(V) -Nem értenéd.

~Lehet hogy lemaradtam, mert kezdem nem érteni őket tényleg.. De inkább hagyom, azzal hogy idősebbek, és amíg nem leszek annyi mint ők.. Addig úgyse fogom megérteni.

(ANYA) -Kislányom, gyere. Sietnünk kell haza.

(ÉN) -Rendben. Sziasztok fiúk.

(V/RM) -Fiúk!?

~Erre az arca nevetnem kellett egy jót. Majd integetve nekik, mentem ki az ajtón. Persze csak anyám azért sietettet leginkább hogy minél előbb hazaérjen és nézze a kedvenc filmjét... Szokásos szülő..:p (Tisztelet a kivételnek!)

Majd pár óra múlva mindenki hazaért. Jött a szokásos vacsora, fürdés alvás... Vagyis csak a többieknek, mert én nem tudtam. Ilyenkor van az hogy valamivel elfoglalom magam, mint pl olvasás, játékozás, (kép) szerkesztés, videoklip nézés... stb. Majd hajnali 2 fele aludhattam el. Persze álmomban is ott volt az srác.

...~

U.i.: THX, for reading this part♥