Sztrók

304 2 0
                                    

Anyiszor szekszeltünk egy ora alat hogy sztrokot kabtam es vizes let a tűdöm. Megin korhazba kerűltem de damon mar velem let.
Ot alt a véceajtoban pont a korhászterem alytaja elot és kiverte.
Anya megint elgergette papucsal.
Tüdösztrókot kabtam mer beleélvezet a tüdömbe danon.
-neharaguggy kisjányom én szeretlek
-de én danont szeretem nem téged anya -montam és sirt.
Eltaszitok magamtúl mindenkit mer danont szeretem gondolom jah nemtom.
Egyedul alutam a korházban mert anya meghalt. Danon se jöt el. Sirtam.
Jah.
Szarul éresztem magam ezér kimentem vécére. Danon már várt rám. Megdugot oszt elment. Kiugrot az ablakon. Pedig a huszadik emeleten vagyunk.
De tulélte.
Legalab a szerelmem élettben maratt.
Emiat hamar megyógyultam és hazamentem. Apám nincs nem is volt. Szoval 14 évesen egyedül lakni fogok.
De mikor beleptem a alytón akor damon alt ot. Karom ujjja bekészitve mert meg akart ujjjjjazni. De mielott megtete aszt monta
-katyi én vok az apáad!
-akor dugjunk.
-denem lehett mer vérbetegek leszünk.
Akor depis letem és rácsabtam az alytót.
Sirtam és megujaztam magam.

Vőrös DamonOù les histoires vivent. Découvrez maintenant