daddy role ✿ apaszerep ; j.jk

p r o l o g u e

Tisztelt Jeon JeongGuk!
Sajnálattal közöljük Önnel, hogy nem költöztetheti ki a bérlőket lakásából.
Tájékoztatjuk, hogy amíg nem találnak másik lakóhelyet, nem teheti ki, sem az anyát, sem pedig a gyermekét. A következő lehetőségek állnak fenn:
A. Segít a bérlőknek egy másik otthon keresésében, és egy bizonyos időn belül elköltöznek.
B. Ön is velük fog lakni. Ezen esetben kötelező alkalmazkodniuk egymáshoz, a jó viszony fenntartásának érdekében.
C. Esetlegesen Ön keres másik lakóhelyet.
Ezek közül az egyik opció fenntartása kötelező.
Megértését köszönjük.

Kim HyeRin,
hivatali ügyintéző

kelt: 2015. január. 03.

▼△▼△▼

– Hát ez szuper!

Jungkook idegesen szorongatta ujjai között a rövid levelet, amit az imént olvasott végig. Szikrázó szemei szinte lyukat égettek a papírba. Úgy nézett rá, mintha ez a szöveg jelentené most élete legrosszabb tényezőjét — és talán azt is jelentette.

A fiatal férfi kezdte úgy érezni, hogy összeomlik körülötte minden. EunHa, volt barátnője is kidobta lakásából, most pedig együtt kell laknia egy olyan lánnyal, akit alig ismer, hisz mégsem teheti ki a kisbabájával.

EunHa, mialatt együtt voltak sokszor megcsalta, és egy idősebb férfival is kapcsolatba került, amely később komolyra fordult. Jungkook–nak elege volt már belőle, de túlságosan is szerette ahhoz, hogy ő maga hagyja el. Elvakította a rózsaszín köd és a lánnyal járó felhőtlen együtt töltött idő. EunHa–nak ugyanis sugárzó aurája és bársonyos hangja volt. Gyönyörű megjelenésével, csicsergésével és mosolyával mindenkit levett a lábáról. A fiatal férfinak lehetetlen volt ellenállni neki.

És most, egy új fejezet kezdődött az életében, mely tulajdonképpen a folytatása a volt barátnője előttinek.

És Jungkook nem tudta, mire számítson SeoMi-val kapcsolatban.

☼ ☼ ☼

A régi otthona előtt állt, a lépcsőház ajtajában. Felpillantott a kis lakás egyik ablakára és halványan elmosolyodott.

Hát újra itthon! – Egy apró sóhajtás hagyta el ajkait, lélekben felkészült a legrosszabbra.

A lány, aki bérelte a kis lakást, nagyon kedves és udvarias – a férfi ezt vonta le belőle, amikor beköltözött. Jungkooknak halvány lila gőze sem volt arról, hogy milyen lesz vele együtt lakni. Sohasem élt még idegenekkel egy légtérben. Vajon szó nélkül fognak elmenni egymás mellett a konyhában vagy nagyon nyomulni fog és a bocsánatáért könyörögni, amiért elveszi tőle saját kuckóját?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések vetődtek fel
benne. Vegyes érzelmekkel ment fel a legfelső emeletre. Részben mérges volt, de egy kicsit izgult is.

Felemelte bal kezét, hogy bekopogjon, azonban ujjai valahogy megálltak félúton. Miért is kéne kopognia? Hisz ez a saját otthona, a fenébe is!

Beharapta alsó ajkát. Ha a büszkesége győzedelmeskedik felette, akkor kulcsaihoz nyúl és bemegy. Azonban, ha a jószíve, akkor kopogni fog a lakozott fán.

Jobb kezével megtámaszkodott a félfán, és egy nagyot sóhajtott. Külsős szemmel valószínűleg kinevette volna saját magát, amiért ennyire szánalmas. Itt áll az otthona előtt és nem tudja, mit tegyen. Akárcsak egy kisgyerek, amikor talál valami játékot, amire már régóta vágyott és nem tudja, hogy visszaadja-e a jogos tulajdonosnak, vagy megtartsa-e.

Egy pillanatra lehunyta szemeit.

A szíve győzött.

A lány félve nyitott ajtót, először csak pisze orrát mutatta meg, majd megjelentek a halvány rózsaszín, telt ajkak, az ismerős barna szempár is, amely most ijedten csillogott.

Meglepett arckifejezése lenyűgözte Jungkook-ot. Egész szép lány – állapította meg magában.

– Öö- szi-szia. Jungkook? Mi-mit csinálsz itt? Ugye ne-nem akarsz kido-dobni?

Tágra nyílt szemekkel bámult a férfira és dadogott. Látszólag ő volt az utolsó ember, akire számított, hogy felbukkan.

Miért gondol rögtön erre? – tette fel magában a kérdést.

– Szia. Nem, nem azért jöttem. Meg kell beszélnünk pár dolgot. – Kérdés nélkül belépett a lakásba, a lány karját kissé meglökve. Nem állt szándékában bocsánatot kérni, érzelmeitől túlfűtve ezt el is felejtette.

– Ju-Jungkook... – fejét lehajtva, félve hátrált meg.

– Ne félj, SeoMi. – kínosan felnevetett. Kezdte túlságosan is kényelmetlennek érezni ezt a szituációt. – Csak a lakásról szeretnék veled beszélni. – Karjait keresztbe fonta maga előtt és egy halvány mosolyt erőltetett magára. Ezzel szerette volna jelezni a lánynak, hogy nem rossz szándékkal tört rá, vagyis látogatta meg.

– Ki akarsz dobni innen? – kétkedve, ijedten kapta fejét a tulajra.

– Dehogyis. – egy sóhajtás kiséretében homlokára csapott – Csak szeretnék megbeszélni egy-két dolgot. – Ingerültség futott végig rajta, hogy nem haladt ez a szituáció semerre sem. Hisz ő egy fontos és elfoglalt ember! Nincs ideje ilyesmi jelentéktelen társalgásokra!

– Megijesztesz Jungkook. – Őzike szemeivel pillogott a férfira, aki ettől azonnal megenyhült, előbbi idegessége szinte teljesen elpárolgott.

Mi lehet ezzel a lánnyal, hogy ennyire fél?

_____
na hát sziasztok!
ismét visszatértem és folytatom az írást! ezúttal szeretném is befejezni ezt a könyvet és újakat is (kettő jelenleg folyamatban van, amiket még nem ismerhettek). remélem mindenkinek tetszik ez az átírt kiadás és még jobban élvezni fogjátok, mint ezelőtt. igyekeztem és igyekszem több hangsúlyt fektetni az érzelmekre, hogy jobban átjöhessen a tartalma és a hangulatvilága a könyvemnek.
a következő részig;
ölelés és puszi:

✨tundrak✨
eredeti: 2017. május 5.
átírt: 2019. október 19.