Angel Boy

Two

🎲Belle🎲

Nagyon boldog voltam, hogy végre befogad egy szertő és normális család. Végre olyan életem lehet, mint a legtöbb velem egykorúnak.

A személyes ömlengésemből az igazgató-Mr. Robinson- hangja szakított ki:

-Ms Doron, ha kérhetném siessen vissza a szobájába, pakoljon össze, majd egy órán belül legyen az irodám előtt. Addig a leendő családja, velem lesz az irodában, mert alá kell írnia papírokat.- fejezte be a mondandóját Robinson

-Ja és fiatalember, mennyen a lánnyal nyugodtan. Ne zavartassa magát a többiek miatt.- tette még hozzá, szavait, a család fiú tagjának címezve.

-Rendben, uram.- reagáltam le ennyivel a mondandóját, majd elindultam a szoba felé.

-Hé! Várj meg!- kiáltott utánam a srác.

-Jó, gyere!- mondtam neki mosolyogva.

Elértünk a szobához, majd előkaptam a bőröndömet és elkezdtem pakolni. Mivel csak ketten voltunk a szobában, így a kettőnk közti csendet ő zavarta meg:

-Elmondod mi a neved?- kérdezte.

-Persze de csak ha te is.- válaszoltam mosolyogva

-Egyébként Belle Doron vagyok.- mutatkoztam be.

-Én Kyle White vagyok de csak Kyle😉.- mondta és kacsintott egyett.

-Oké, ezt megbeszéltük.- mondtam nevetve

-Ja, meg.- nevetett ő is.

Hirtelen megint az a fura érzés járta át a testem mint kora reggel és akkor mikor megjöttek White-ék. Nem tetszik ez nekem. Lesz még itt valami ami nagyban befolyásolja majd az életem hátralevő részét.

🎹Kyle🎹

Reggel korán keltem ami nálam egy szokatlan dolog volt. Nem szoktam csak úgy korán kellni, ráadásul valami furcsa melegség öntötte el a szívem amit nem tudtam hova tenni, hiszen sose éreztem ilyet.

Nem baj majd megkérdezem anyutól ő biztos tudja. Apuval meg nem beszélek ilyenekről, mert azt mondaná, hogy gáz vagyok.

Miután felvettem egy fekete nadrágot, egy bordó pulcsival és egy fekete bőrdzsekivel lementem reggelizni.

-Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva, ami ugyan úgy szokatlan volt tőlem, de ezt betudtam annak a furcsa, melegségnek, amit még mindig éreztem.

-Neked is jó reggelt!-köszöntöttek anyuék, egyszerre, és mosolyogva.

-Szívem, van egy bejelenteni valónk!-mondta anya, vidáman.

-Figyelek!-mondtam.

-Örökbe fogadunk egy gyereket!-mondta apa.

-De, de miért?-kérdeztem zavarodottan.

-Nyugodj meg. Szerettünk volna mindíg is egy kis gyermeket, de te is tudod jól, hogy a születésed óta, nekem nem lehet gyermekem. Jah és ne aggódj, veled ugyan annyit fogunk foglalkozni, mint eddig, és csak egy évvel lesz fiatalabb nálad.-mondta anya higgadtan.

-Jah, és úgy véljük, ő lesz az, akit mi keresünk, oly régóta.-tette hozzá apa komolyan.

-Értem. De, ne várjátok tőlem, hogy valaha is szeretni fogom.-mondtam idegesen, és felmentem a szobámba, hangosan becsapva magam után az ajtót.

Pár perccel később kopogtattak.

-Menj el, bárki is vagy! Most senkire nem vagyok kíváncsi!-kiabáltam ki a szobámból.

-Kopp, kopp! Bejöhetnék? Kérlek!-monda anya szomorúan.

-Ahhjj...gyere.-mondtam és felé fordultam az ágyamban.

-Kincsem. Nagyon szépen kérlek, ne ítéld el őt míg, meg nem ismered. Csak adj neki egy esélyt.-mondta anya.

-Rendben, de nem ígérek semmit.-mondtam, majd lágyan elmosolyodtam.

-És anyu!?-fordultam felé félve.

-Igen?- mosolygott rám.

-Itt bent,- mutattam a szívemre- érzek valami szokatlan melegséget. Mit jelent ez?-kérdeztem egy kicsit ilyedten.

-Ne aggódj szívem. Ez azt jelenti, hogy mivel angyal vagy, valakivel kötődtél, aki úgyszint angyal csak még nem találkoztatok. Ha annak a személynek a közelében vagy, akkor mindenképp szólj, hogy ki az mert, feltétlen össze kell hoznunk titeket, mert hiszen tudod jól, hogy egy angyal az életében csak egyszer lesz szerelmes. És ha különleges kötődés alakul ki köztetek akkor halhatatlanok lesztek és senki és semmi nem tud majd ártani nektek.-fejezte be anyu a hoszzú monológját.

-Köszönöm, anya.-mondtam, majd megöleltem.

-Nincs mit, kicsim. De most gyere le, mert indulunk az árvaházba.-mondta határozottan.

-Oké, oké megyek már!-mondtam, majd elmosolyodtam.

Be kell vallanom, izgatottan vártam, hogy ki lesz az akit örökbe fogadunk majd.

Odaértünk az árvaházhoz és az igazgató már ott várt minket. Elmagyarázta mi itt a rendszer, majd bementünk az udvarra, a gyerekekhez.

Rögtön kiszúrtam egy lányt, akinek hófehér haja, és smaragd zöld szemei voltak.

Teljsen az ellentétem. Az én fekete hajam és kék szemem ellentéte. De egyszerűen gyönyörű volt.

Hallottam, hogy az egyik srác miket mondott neki, de ő a legkisebb jelét se mutatta annak, hogy nagyon mélyen érintené őt. Vagyis, próbálta nem kimutatni.

Újra éreztem azt a furcsa melegséget, ami bennem szétáradt. De úgy látom, hogy a lány is érezte.

Jeleztem neki a fejemmel, hogy ne csináljon semmit. Így is tett. Jól tette, mert nem akartam lebukni annyi gyerek előtt. Senkinek nem lett volna jó.

Szóval vele kötődtem. Nagyszerű. Megböktem anyut, és a lány felé biccentettem.

Vette az adást, és ezt tovább adta apának. Mind a hárman megöleltük. Én voltam az utolsó.

Olyan jó érzés volt mikor megölelet és a mellkasomba fúrta az arcát, hogy az valami leírhatatlan volt.

Miután jól megölelgettem a lányt, nagy nehezen, de visszamentem anyuékhoz.

-Most kérem azok a gyerekek maradjanak akik 3 ölelést kaptak.- egyedűl csak a lány maradt. Szuper.

-Ms Doron, kérem menjen a szobájába és pakoljon össze. Ja és fiatalember! Menjen vele nyugodtan, ne zavartassa magát a többiek miatt.-mindta az igazgató.

Míg összepakolt, megismerkedtünk. A teljes neve Belle Doron ami gyönyörű név. Én is bemutatkoztam neki, majd együtt indultunk vissza a kocsihoz.

Én és ő, űltünk természetesen hátra, anyuék meg elől beszélgettek. Nagyon boldog voltam, hogy ő aza a lány akivel kötődtem és, hogy itt űl mellettem. Pontosabban a vállamra hajtva a fejét, alszik. Olyan édes, remélem ő is úgy érez irántam, mint én iránta.