𝐇𝐨𝐰𝐥𝐢𝐧𝐠 𝐌𝐨𝐨𝐧|𝙾𝙽𝙴𝚂𝙷𝙾𝚃|ʸᵘʳⁱ ˣ ᵛⁱᵏᵗᵒʳ

Howling Moon | ONESHOT 🌕

Sok dolog van az életben, amit nem ért, ezek közé tartozik az is hogy miért őt választotta, hogy miért őt tanítja. Viszont egy valamit biztosan tud, szüksége van rá. Zavaros ez az érzés benne, nem tudja mi ez, de azt igen, hogy szereti mikor mellette van. Ha ő nem lenne, s nem segítette volna ki abból a szakadékból, melybe egyszer belelökték, mára már elsüllyedt volna a mélybe. Nélküle, összeomlott volna.

- Yuri - Szólalt meg Viktor mély, érzéki hangján. Szemeit folyamatosan az éppen jégen sodródó Yuri Katsukin tartotta. Minden mozdulatát követte a szemeivel, tökéletesnek vélte a fiút, minden hibájával együtt - Magasabbra a lábad - Figyelmeztette, mikor rontott, hiszen ezt versenyeken komoly hibának tekintik - Hé... hová figyelsz? Yuri! - Szólt rá, amikor a figyelmeztetése ellenére sem tette amit kér.

- A, igen - Válaszolt vissza a szürke hajú férfinek kisebb késéssel, majd a magasba emelte a jobb lábát, s egyik lábán siklott továbbra is a gyönyörű tükörszerű jégen, melyen már megannyi karc látszott, amit Yuri korcsolyája hagyott hátra nyomként maga után.

- Akkor most egy double axelt - Mosolyodott el Victor, mikor konstatálta, hogy az általa szeretett férfi mégiscsak figyel rá, mindössze elkalandozott kicsit.

Yuri bólintott, majd nagy lendülettel a testében, indult meg a pálya másik vége felé, a mozdulatai kecsesek voltak, egy pillanatra sem akart hibázni, hiszen Victor nézte őt. Hiába volt fáradt, hiába égett már az összes végtagja az órák hosszán át tartó gyakorlás miatt, mindent jól akart csinálni. Lendült, s már el is ereszkedett a talpa a vékony jégtől, a levegőbe volt, s pörgött. Szédült, mégis olyan gyönyörűen tartotta a tagjait akár egy balerina. Minden mozdulatából érződött a megfelelési kényszer, hiszen meg akart felelni. S nem csak Victornak, mindenkinek, az egész világnak.
Mikor a talpa ismét érintette a biztonságot nyújtó talajt, majdnem elesett az elkábultságtól, de talpon maradt, s siklott tovább a jégen. Mégis, a feje tüzelt, ő maga is zihált, kimerült volt... mélységesen kimerült.

- Ügyes vagy -Hallotta meg kívülről az edzője büszke hangját, s hangos tapsolását, ami számára összemosódott - Mára végeztünk, menjünk haza - Mondta boldogan, s befelé is indult, hogy egy hatalmas öleléssel jutalmazza Yurit, amiért ilyen szorgalmasan edzett. Ő maga is megállt, s Victor felé pillantott, rá kellett támaszkodnia egyik lábára, hiszen az egész kép amit látott pulzált, néha kettőt is látott Victor szálkás alkatából. Tényleg a végkimerültség szélére került. Az utóbbi éjszakákon nem aludt, nem jött álom a szemére, a gondolatai nem hagyták nyugodni, folyamatosan a szürke hajú férfire gondolt, ábrándozott. Az éjszakái azzal teltek, hogy próbálta visszafogni az érzéseit, miközben az a férfi feküdt mellette, akit szeret, s soha sem kaphat meg. A napaljai is, amint feljött a nap, edzésekkel teltek, egészen annak lemenetéig. Egy csepp pihenési ideje sem volt... - Yuri! - Ordított fel Victor, mikor Yuri lábai végleg feladták a szolgálatot, s a sok megterhelés eredményeképp teljesen elengedték magukat az izmai. A kemény jégre zuhant a teste, moccanni sem bírt a fáradtságtól ami úrrá lett rajta.

Victor azonnal mozdult, s nem számítva, hogy jégre lép, futólépésben haladt az elzuhant fiú felé, mikor odaért szinte azonnal a karjába húzta őt. Nem akarta hogy sokáig a jégen maradjon, a fagyás veszélye fenyegető, és nem akarta kitenni ennek, ezért szorosan tartotta őt, közel a testéhez, hogy átvegye annak melegségét. A másik csak lehunyt szemekkel nyomta magát még jobban hozzá edzőjéhez. Érezte az illatát, ami az egész szobáját is belepi, amióta Victor nála lakik az edzések megkönnyítése miatt, s ezt nem is bánta... bódítóan hatott rá az idősebbik testének természetes illata. Most is, a kezeit nehezen, de megmozdította, s a nyakába vezette, majd fejét a mellkasa felé fordította, hogy mélyeket szippanthasson belé, erre Victor a combjai alá nyúlva emelte őt a karjaiba. Sokkal könnyebb volt mint gondolta, s ilyen közelről még gyönyörűbbnek találta őt, mint amilyen általában.