A cserediák

Two

A házukhoz értünk. Mit ne mondjak, elég szép kis kecójuk van. Óriási kert, ami telis-tele van virágokkal és gyümölcsökkel, még a gyep is tökéletesen zöld és ápolt volt. A házuk körülbelül három emeletes lehetett. Gyönyörű bézs színe volt, ami emeletenként árnyalatot váltott, csupán az árnyalatok alján húzódott egy vékonyabb csontfehér csík. Az ablakok hol kisebbek, hol nagyobbak voltak, ebből nagyjából megállapítottam, hogy a fal mellett milyen helységek vagy éppen helyiségek tetszelegnek. Az ajtó sötétbarna volt, amelyet két márványoszlop fogott oldalról, a tetején egy nagy márványból készült háromszög. Az elötte lévő terasz szerű részen szintén oszlopok díszelegtek, amelyek a következő emelet teraszának erőművészei voltak.

- Hű! - Teljesen elhűlve csak ennyit tudtam mondani, elámultan néztem körbe, mikor beléptünk az előszobába. Nem tudtam eldönteni, hogy álom vagy valóság.

Kefejezetten marha magas volt. Egy csodaszép vörös selyem szőnyeg uralta a padlót. Az ablakon hozzáillő, hosszú és vörös színű függönyök voltak. Az ajtó két oldalán fogas állványok voltak. A fal 90% -át művészi festmények övezték körül. Furcsa mód ezeket a képeket még nem láttam sehol, pedig élek-halok a művészetért. Rengeteg galériában jártam már, neten is már egy csomót láttam. Az egyik festmény különösen megragadta a figyelmem, ezért gondolkodás nélkül oda lépkedtem, majd elgondolkodva kutattam a részletek tengerében. Pasztel színek varázslatos kavalkádja özönlött az elválasztott formák között is. Fantáziadús és felpezsdítő egyveleg. Olyan átlagos tájképnek tűnik első benyomásra, ha a színeket nem nézzük. Gyönyörű táj, egyszerű. Szimpla mező, hosszú fűvel, néha egy-egy dombocska bukik ki az egyenletes talajból. Hátrébb viszont egy kisebbik erdős rész tűnik ki, melybe a mező kitaposott útja vezet. Kíváncsi lennék, mégis hova vezet az a bizony útvonal. Vajon folytatódik a mező, vagy teljesen más környezetbe torkollik? Talán végig erdő, amely bármit rejthet?

- Tetszik? - zökkentett ki Emily. Rámosolyogtam zavartan, kicsit elkalandoztam. - Én festettem őket. Mindent ami a házban található.

- Lehengerlő! - elállt a lélegzetem, úgy bámultam mint valami Istent. A művészet Istenét. Emily mit sem törődve arckifejezésemmel, tovább tipegett a konyha felé. A konyha és az ebédlőt egy sima boltív választotta el. A konyha babakék és fehér színekben ponázott, és kifejezetten nagy volt. Két üres pult fellett egy tévé van a falon. Bekukkantottam az ebédlőbe, mely árnyalatokban ugyan olyan. A hely közepén egy üvegasztal található, pontosan hat darab székkel körülvéve. Egy bárpult és üditőspult tűnik fel a jobb és bal sarokban. Alaposan körül nézek itt is, főleg a festményeket, azután kifordulok a szobákból egyenesen a fürdőszoba felé véve az irányt. Levendula szinű, kicsi helyiség. Egy csodálatos kis fürdőkád van a szoba közepén, elé leterítve egy szőnyeggel. A toalett mögötte a jobb sarokban, a balban pedig egy pult szerűség , közepén egy csappal, felette tükörrel.
Perdülök egyet, elterelnek a nappali felé. Természetesen óriás képernyős televízió, mind a két oldalán egy-egy nagyobb akváriummal, ami tele van rengeteg halfajtával. Előtte egy három személyes , fehér, műbőr kanapé. Két szélén pedig ugyanolyan egy személyes fotelek. A kanapé mögött egy modernebb külsejű futógép. A sarkakban gyönyörű, méretes szobanövények mutogatták magukat. Természetesen a teret körülvevő kiralykék falakat itt is Emily csodás és ámulatbaejtő, már-már brilliáns  festményei takarták helyenként, annyi különbséggel, hogy itt akt művek voltak láthatóak, melyek modelljei nem tudtam, hogy tényleg ilyen gyönyörűek, vagy csak Emily ábrázolta ilyen tökéletesnek őket.
Az egész ház olyan volt, mint egy nagy és híres galéria.
Egy igazi valóra vált álom!