A cserediák

One

A cserediák program nyertese.
Mivel már ott tartottam, hogy a gépen foglalom a helyet, izgatottan ültem végig utamat.

Anya szintén ugyan azt az izgalmat érezte, amit én. Felhívott skype -on.

- Szevasz Anci!

- Szia kicsim. Minden rendben van? Nem fázol? Megvan mindened? Kényelmesen vagy, ugye? Nincs baj? - érdeklődött féltőn.

- Anya, basszus! Ne fárassz ennyi számomra felesleges kérdéssel! Remekül vagyok, minden oké. Tiszta laza - feleltem nevetve.

- Jó, jó, de biztos mindened megvan? Oké, befejeztem.

- Szeretlek anya.

- Szintén! - válaszolta mosolyogva, majd bezárta a beszélgetést. A következő pillanatban, már csörgetett is a skype.

- Na, mivan csajszi! - üvöltött Alíz.

- Szia, szia! Semmi faja. Tiszta para az egész, és hiányolom a hülye fejed. Tele van öregekkel az egész, a pöcsöm kivan.

- Na, de kisasszony, kérem! Nem beszélhet így! - bámult rám rosszalóan a mögöttem ülő, alacsony magasságú, kis termetű, rövid, őszhajú néni.

- Csönd nyanya, éppen társalgok.

- Ne beszéljen így velem kishölgy! - felelte dühösen, majd fejen ütött a kezében lévő keresztrejtvényes újsággal. Automatikusan lehúztam a fejem és hallgattam, ahogy barátnőm a vonal túlvégén, majd megszakad a röhögéstől, ugyanis az egész jelenetet végig látta. Kamera, te ördögi találmány!

- Tudod, mostantól jobb ha figyelemmel követed, mit ne mondj a néni közelében.

- Elnézést kérek néni. Nem akartam tiszteletlen lenni - fordultam hátra, lehajtott fejjel.

- Semmi baj lányom. Hívj csak Rozi néninek.

Alíz megállás nélkül csak röhögött, már könnyeit törölgette. Már én se bírtam tovább, kitört belőlem is a nevetés, már-már az ülésen fetrengve vetettem véget társalgásunknak, mert röhögőgörcs keretében nem láttam értelmét az Alízzal való beszélgetésnek.

Az út már a végét járta, izgatottan készültem a leszállásra. Állítólag aranyos kis városka ez az Eldarwood. Az ott lévő emberekre vagyok kíváncsi, apropó ember... Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a család ahova kerülök.

Kis idő elteltével már éppen szállunk le. Kiszállva a gépből rögtön körül tekintettem, azután rájöttem, hogy igazából azt se tudom, kit kell keresni. Láttam egy csomó táblás ember, majd megláttam. Deres Alex. Miért Alex? Lemaradt egy betű. A táblát egy magas, mogyoróbarna hajú, közel 40 éves, ha nem több, elegáns kinézetű férfi fogta. Mellette kettő körülbelül velem egykorú srác, bár a jobb oldali idősebb. A bal oldalon egy majdnem velem egy magas, barna és egyenes hajú, bociszemű srác volt, a másik pedig annyiban különbözött, hogy göndör haja, kék szeme volt. Mögöttük egy szintén magas, barna, göndör hajú, kék szemű asszony állt. Feléjük rohantam, viszont ők csak megszeppenve bámultak közeledő alakom felé.

- Sziasztok! - intettem oda.

- Ne haragudj, azt hiszem valami félreértés történt. Abban a hitben voltuk, hogy te fiú vagy. Legalábbis a neved alapján - mondta zavarodottan a táblát tartó férfi.

- Jaj! Hát, ez nem változtat semmin, igaz? - mosolyogtam rájuk, mire a két fiatal fiú felnevetett, az apjuk pedig megbánóan nézett. - Igaz? - ismételtem még egyszer a kérdést.

- Alex.

- Alexa - vágtam rá javítás céljából.

- Alexa. Igazából, fiúk között leszel, mármint fiú iskolába. Ne aggódj, megpróbálunk majd intézkedni, de nem igérhetek semmit.

Szomorúan bólintottam, majd rájöttem, hogy fogalmam sincs, kit hogy hívnak.
Odagaloppoltam a táblát tartó férfihoz, és kinyújtottam a kezemet. Szerintem vette a célzást, mert mosolyogva ő is megcsinálta ugyan azt a mozdulatot.

- Scott Loose.

- Deres Alexandra. Örvendek.

Tovább léptem a fiatalabbik fiúhoz.

- Toby Loose.

- Deres Alexandra. Örülök a szerencsének.

Mielőtt tovább mehettem volna, már nyúlt is felém egy kéz.

- Trent Loose. Örülök a szép hölgyeknek - mondta kacér, féloldalas mosollyal.

- Deres Alexandra. Én is örülök.

A hölgy odalépett, azután meg ölelt vidáman, amitől megtorpantam, de visszaöleltem.

- Én Emily Loose vagyok, de szólíts csak Eminek.

- Deres Alexandra - válaszoltam vigyorogva a vidám hölgynek, azaz Eminek.

Normál tempóban indultunk az otthonukba. Trent végig engem vizslatott, miközben anyukájával társalogtam. Érdekes érzés, hogy átmenetileg új családom van.