7.Fejezet-A csók

47 5 0
                                    

             ...Azt hittem,hogy egy álomba csöppentem bele, most gondoljatok bele életetek szerelme megbánt aztán nem tudsz neki ellen állni es a lakásod előtt oda szalad és megölel, tök hihetetlen de velem ez megtörtént és iszonyatosan jól esett, hogy nem hagyott hanem utánam jött.

-Miért jöttél? Mégis mit szeretnél? -mondván el engedtük egymást, és egy könycseppem csordult ki

-Megszeretném veled beszélni a dolgokat,hejre akarom hozni,Csak téged akarlak senki mást,csak veled akarom leélni az életem értsd meg Beléd szerettem!-mondta és ismét megölelt

Ezek a szavak látszólag a szívéből szoltak erős zokogásba kezdtem,de ezúttal meghatottságomból,én vissza öleltem,és csak annyit mondtam:

-Én is csak téged akarlak,én is csak veled akarom leélni az életem,szeretlek!-erősen megölelt.Aztán felemeltem a fejem,karjai közül,össze néztünk,egymás szemében láttuk a pici apró könnyeket amikor egyszer csak közeledni kezdett felém,jobban és jobban míg egyszer csak azon kaptam magam,hogy megcsókólt.Az ajkaink össze értek,és éreztem rendesen mintha egy álomba csöppentünk volna bele,ott csókolóztunk a sötét éjszakában, csak a szél suhogását hallotuk semmi mást..Ez után Krisztofer felemelte a fejét a nagy csókból,letérdelt és azt mondta:

-Szeretnél velem járni?Csak veled akarom leélni az életem,veled akarok megöregedni,veled akarok meghalni,egyszóval örökké veled akarok lenni,lehet,hogy egy kicsit nagyon előre tervezgetek de ezt akarom-s azzal elmosolyodtunk

-Igen,igen,igen-mondtam nagy örömmel-én is csak veled akarok lenni,örökkön örökké-ekkora az ölébe ugrottam,és megpördültünk egyszer-kétszer,ekkor azt sugtuk egymás fülébe:

-Csak veled, örökké!-s azzal ismét át öleltük egymást

-Későre jár az idő,félek,hogy a szüleim észre fogják venni,hogy nem vagyok a lakásban,mennem kell-mondtam

-Rendben,beszélünk még-mondta,és búcsúzás képpen egy nagy csók csattan el,ekkor elengedtük egymás kezét,és elindultunk mindenki haza felé.

Mikor beértem a lakásba apám,és anyum ott várt rám a konyhába,én probáltam besurrani észre vétlenül a szobámba mikor az egyikük felém fordult s utánnam szólt:

-Viki-mondta anya

-ööö,igeen?!-kérdeztem meglepedten

-Te mégis hol voltál hajnali 1kor?-kérdezték egyszerre

-Hát am,én csak kiszelősztettetem a fejem-mosolyodtam el csak,hogy ne reagálják túl a hejzetet.

-Ilyen későn?-mordult fel apu,kicsit idegesen

-Sose lehet elég késő ahoz,hogy át gondoljunk bizonyos dolgokat mielőtt még késő lenne-mosolyogtam

-Na jólvan,majd holnap fojtathatod a szívhez szóló prédikálásodat,most irány az ágy,holnap iskola!-küldött befele anyum a szobába és egy puszit nyomott a homlokomra,mint ahogy a szülők szokták:)

Mikor bementem a szobába egy SMS-t kaptam Krisztofertől:

"Tetszett a mai este?:3" -kérdezte ekkor elmosolyogtam magam

"Igen,nagyon szeretlek <3"

"Én is:3"

Ekkor az ágyba vágtam magam,megfogtam a szám és vissza emlékeztem a csodás pillanatra, a blúzának illata rám tapadt.. Én szerelmest lettem de nagyon,s oldalra fordultam, még mindig fogtam az ajkam és a blúzomnak az illatát szippantottam be..még mielőtt el nem szundítottam volna vissza emlékeztem arra a mondatra "Csak veled, örökké!"..

Csak veledDonde viven las historias. Descúbrelo ahora