Kastély a dombtetőn [Valószínűleg Nem Lesz Folytatva]

2. rész

Doki

A nevem gróf Alan Stein, egy átlagosnak és szerencsétlennek tűnő személy vagyok a legtöbb ember szemében. Elég alacsony a termetem, a hajam lilás a szemeim pedig kékek, melyeket egy vastag keretes szemüveg rejt, emellett nagy, fekete táskák húzódnak alattuk. Meg kell mondjam, nem vagyok egy jó alvó. Bár ha ez nem is tűnik fel legtöbbször az embereknek elsőre, az jóvalta inkább hogy kastélyom falain kívül mind a viselkedésem, mind a beszédem is szétszórt, emellett pedig néha dadogni is kezdek. Hú, ha ezt hangosan kellene kimondanom... azt hiszem akkor holnap reggelig is magyarázni próbálnám ezt a kis monológot. Mi lehet még fontos... áh, megvan. A legtöbb nemes úgy gondolja, hogy csak azért tartok ott ahol, mert az apám váratlanul elhalálozott és a vagyona mint elsőszülött, engem illet. Ez majdnem igaz is, ám egy aprócska dolog nem stimmel azzal ahogyan ezt gondolják. Az, hogy nem meghalt, hanem meg lett gyilkolva. Anyám már születésemkor meghalt. Emellett a családomban még az egyetlen élő rokonom a féltestvérem aki valamerre másfele él és kísérletezik. Igazából ez a foglalkozás mondhatni öröklődik nálunk, mivel minden felmenőm is tudós volt és én sem vagyok kivétel. Bár míg ők az emberekkel és az állatokkal vagy netán növényekkel foglalkoztak -az emberkísérletek voltak a túlnyomó arányúak- addig én a természet feletti lényekkel foglalkozom. Na, de hagyjuk ezt az üres fecsegést.

Már épp kezdem kifogyni az alanyaimból, ezért egy megbízható ismerősömmel hozattam egy újat, aki épp az étkező padlóján fekszik eszméletlenül. Mondta az a személy - akinek a neve nem publikus -hogy nagy falat lesz a fiú, de nem gondoltam volna, hogy szó szerint érti. Nem lesz könnyű innen lecipelni a pincébe...

Ahogy gondoltam, valóban elég nehézkes volt a lépcsőn lerángatni ezt a felhőkarcolót. Igaz, nagyjából a lépcsősor második felétől már magától gurult lefelé. Ha a koponyája betört, mentségemre szóljon hogy nem direkt eresztettem el. 

Szeretek lejönni ide, az alagsorba. A falak dohos szaga, a gyertyák pislákoló fénye ahogy megtörik a rozsdásodó vas rácsokon. Olyan kellemes légkört ad ennek a helyiségnek. Sokkalta jobb, mint az a nyomasztó hangulat ami a fentebbi szinteken uralkodik. Én legalább is olyannak érzem az ottani környezetet.  Az alvadt vér illata és a minden lépéssel lassacskán feltörő, vörösben úszó emlékek előhozzák a másik oldalam. Azt az énem, akivel senki sem ismerkedne össze örömködve. 

Sabient a legközelebbi celláig sikeresen elhurcibáltam, ott pedig valahogyan sikerül felrángatnom a terep közepén lévő ágyra amely inkább mondható műtőasztalnak. 

Mire visszanyeri eszméletét már a fekvőalkalmatosságra szíjaztam és orvosi köpenyem magamhoz vettem az eszközeimmel egyetenben. A fiú szemei villognak, mintha csak villámok tombolnának íriszeiben, bár engem az most különösebben nem érdekel. Csak egy dolgot akarok látni. A vérét. 

Lassú mozdulattal veszek ujjaim közé egy szikét, majd alkarján a bőr felültre helyezem. Agy határozott mozdulattal kezdem el csuklójánál valamivel feljebb felvágni a kezét vízszintesen, míg a vágóeszköz vissza nem ér kezdeti pontjára azaz körbe nem járom karját vele. Ezután kis bevágásokkal szegélyesem az első vágást ez után pedig bőrét kissé lejjebb fejtem róla. 

Eközben egy hangja sem volt a halhatatlannak, pedig utólag belegondolva egy érzéstelenítő lehet hogy el kellett volna. Mondjuk ez mindig csak az után jut eszembe hogy belekezdek tevékenykedésembe. Egy kissé belefeledkezhettem a vörös folyadék kicsordulásával járó extázisba mivel mikor ismét visszatértem két lábbal a talajra elmében, már teljesen a csontjáig jutottam. 

Egy koponyafűrész minden csontot simán visz, így feleslegesnek tartottam mást előkeresni ehhez a művelethez.  Ahogy bekapcsoltam felcsendült az a jellegzetes hangja amely csikorgóba vált miközben az orsócsontot és a sing csontot két félbe metszi. Az élettelen kar a földre hull az oda lecsorgott vérbe nagyot placcsanva.

És az érdekesebb beavatkozás még csak most jön...

*****************************************

Na, elkészültem ezzel a résszel. Remélem mindenkinek tetszett aki elolvasta és azt is, hogy nem lett túl gyomorfogató. Igyekeztem nem olyannak írni. Minden esetre új rész hamarosan ^^ Addig is kellemes időtöltést~