5 perces novellák

Az arab titka

Hol van már amit kértem? – felkiáltott és rácsapott az asztalra. Az étterem egyik asztalánál ült. Tetőtől talpig fehérben. Arcát fehér fásli fonta körül. Fehér pizsama felsőt és fehér nadrágot viselt. Barna szemében tűz, ajka szikrákat szórt. Az étterem vendégei körül állták. Videóztak és fényképeztek. Egy fiatal hölgy lépett oda hozzá. Mégis mi a baja van az Úrnak? - kérdezte. Rácsapott még egyet az asztalra. Hol van a szendvicsem? Már kezdem azt hinni, hogy azért nem szolgálnak ki mert egy arab vagyok.. Nyugodjon meg máris kihozzuk Önnek!

Már vagy egy órája ülhetett ott. Még mindig nem szolgálták ki. Korgó hassal és keserű szájízzel úgy döntött feladja a próbálkozást. A fotocellás ajtó már nyílt mikor egy vendég utána nyúlt. Kérem, várjon! Majd én rendelek magának. Mit is kért? – kérdezte. Nem kell köszönöm. – mondta makacsul. De itt Önt nem fogják kiszolgálni! Tudja az öltözete miatt.. - suttogta. De hát nem is ismerem magát! Ez hamar megváltozhat. – mondta és felállt. Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Králik Norbert és kezet nyújtott. Felállt ő maga is, de nem emlékezett a nevére. Az étterem egyik sarkában pedig egy házaspár veszekedett. Na de Pista! Hogy képzeled? Dühében a feleség felállt és elhagyta az éttermet. Kiss István - mondta és kezet fogott. Azon töprengett mi lehet a neve. De Norbert törte meg a csendet. Mivel foglalkozik István? Itt jött a másik nagy kérdés amiről fogalma sem volt. Az étterem ablakából egy könyvesboltot lehetett látni. Eladó vagyok egy könyvesboltban. Norbert nagy mosolyra húzta szája szélét. De ebben volt valami titokzatosság. Amit még ő maga sem érthetett. Ha nem haragszik meg -karórájára nézett- lejárt az ebédidőm. Tegye el a számom és ha gondja akad a városban hívjon! A viszontlátásra. Kezet fogott a jólelkű vendéggel és útnak indult.

Az utcán a figyelem rászegeződött. Autósok, biciklisek kiabáltak utána. Általában a „ mocskos arab" jelzővel illették. A tömegben különösen sokan lökdösték őt. De még az is megesett, hogy megszánták őt és pénzzel szerették volna támogatni. Viszont ő az egészből semmit sem hallott nem még látott. Hiszen mikor elindult megzörrent a telefonja. Több a Facebook szerint „ismerőse" írt neki. Akikre valójában nem is emlékezett. Egy hírportál bejegyzése szerint egy - a videón jól látható - idegbeteget keress a rendőrség aki megszökött az elmegyógyintézetből. Felismerte magát a videóban. Biztos összetévesztik valakivel ő nem idegbeteg – gondolta. Lezseren tovább sétált az utcán. Látja ahogy leesik elé egy pénztárca. Az előtte sétáló táskájából esett ki. Lehajolt érte és átnyújtotta a lánynak. Sztracsatella zöld szemével ránézett és megköszönte a figyelmességét. Szép hosszú barna haja volt, és valami csodálatos egyberuhát viselt.. Alig tudott levegő után kapkodni, mikor újból megszólította a lány. Várjon csak! Én megismerem magát! Jöjjön velem elviszem a kórházba, biztos nagyon várják már!

Nyomasztó érzés fogta el mikor az ágyon ült. A fehérre meszelt kórházi szobák mindig is frusztrálták. Mi történt? – kérdezte az orvostól. Rövidtávú amnéziát kapott. Azzal az ürüggyel, hozták be, hogy Králik Gergelynek hívják és szobát festett mikor leesett a létráról. Még aznap este eltűnt. Keresést indítottunk és most..... Gergő az ablakban azt a lányt pillantotta meg. Egy jóképű férfi nyitotta ki előtte a BMW ajtaját. A lány beszállt, és az autó elhajtott. A Doktor úr levagdosta róla a fáslikat. Egy jól fésült fiatalember ült az ágyszélén. Köszönöm! Szóra sem érdemes! - a Doktor úr elmosolyodott. Levette parókáját, állbajuszát és köpenyét. Ebben a felszínes világban, egy jó külső nélkül nem is lobban szerelemre a női szív? – kérdezte Gergő. Bizony, manapság anélkül már mozdulni sem lehet! – válaszolt a nagybátyja, Norbert.

7Չ