5 perces novellák

Újrakezdés

Már a levegőben érezni lehetett. Ez nem egy átlagos frusztrált délelőtt. Ma valami gigantikus változás történik az életében. Lefőzött egy kávét majd beült a forgó székébe. Felnyitotta a laptopot és bekapcsolta. De az nem kapcsolt be. Feketeség borította el a képernyőt. Egy anonim arc bújt elő. Szia Dávid beszélnünk kell!

Torkában dobogott minden ütőere, úgy megijedt. Mit akar? – kérdezte sápadtan. Nem ismered meg a nagybátyádat? Én vagyok az Tibor! Figyelj azért kereslek mert nem bujkálhatok itt tovább! Tudsz fogadni? De ekkor lecsapta a laptopot. Bezárta a lakást és a kocsma felé tartott. A hónapban ez már a sokadik alkalom. Szeretnék kérni egy korsó sört! - mondta a csaposnak. Mi az Dávid? Olyan sápadt vagy! – kérdezte mellé ülve régi barátja. Ahh semmi csak egy vírus szállta meg a gépem! – és rácsapott a pultra. Undok egy dolog tudd lenni. A múltkor kaptam egy e-mailt. Amiben egy angliai fickó arról írt, hogy a vagyonát nekem adja. Mert nála nincs biztonságban. Még 20%-ot is akart adni belőle, ha én őrzöm a padlásomon. Na meg persze az adataimat is kérte. De én inkább töröltem az e-mailt, nehogy baj legyen. De akkor már késő volt. Elsötétült az egész képernyő ezért van most szervízben a laptopom. Érdekes. De bocsáss meg mennem kell. – mondta és kiment a kocsmából. Egy rozsda farkú szállt az utca közepére. Befordult egy autó a sarkon. Madár gyilkos! – kiáltotta. A sofőr kiszállt és megkérdezte mi a baj? Nem látja szegény madarat? – az útra mutatott. Nem akart hinni a szemének de a madár nem volt ott. Elnézést Uram én egy madarat láttam. – mondta meghunyászkodva. Semmi baj, néha engem is becsap a látásom. De a madarak sokkal fürgébbek mint, hogy elüssem őket. – mosolygott és tovább hajtott. Egy alakot figyelt meg a háta mögött. Mindig hátra nézz mikor sétál. Ez egy olyan mindennapi beidegződése. Hátra pillantott és már nem volt ott. Na jó! Ebből már elég! Megváltozom! Elsétált az anyakönyvvezetői hivatalhoz. Megváltoztatta a nevét. Mikor hazaért, felnyitotta a laptopját és hosszan a kamerába nézett. Gyere! Csak hagyj már békén!

Kopogtak az ajtón. Tibor a ház küszöbét úgy lépte át, mint egy őz. Aki nyomban futásnak ered, ha zajt hall. Szervusz Öcsi! Már azt hittem sose fogsz segíteni nekem! Szép hely azért Anglia. De messze nem olyan, mint itthon. Megértelek. De tudod jól, hogy én már rég kiakarok szállni. Bele fáradtam. – mondta keserűen. Pont most szeretnél kiszállni mikor pörög a biznisz? Nem úgy ismerlek én téged. Olyan lelkes voltál régen, mi történt? – kérdezte a kanapén ülve. Megbántam. Miért kellett bele rángatnod? De a kérdés költői maradt. A csengő megszólalt és Dávid ajtót nyitott. Tibor gyorsan bebújt az egyik szekrénybe. Jó napot! Elnézést kérünk, hogy zavarjuk. De beszélnünk kell Önnel. – mondta az egyik kék ruhás rendőr. Persze tessék csak! – és a nappalira mutatott. Egy nagyon érdekes dolgot tudtunk meg magáról... Tibornak a gyomra egy hatalmasat korgott. Talán van valaki a szekrényében? Nem nincs ott senki, csak ruhák. – mondta mentegetőzve. De akkor már késő volt. A rendőr kinyitotta a szekrény ajtaját...

Egy elektronikai cég szervíze lebuktatott egy bűnszervezetet. Melyben egy pap is tag volt. Vírusokkal támadtak meg szervereket, magánszemélyeket. Rengeteg pénzt keresve, ezáltal... – olvasta a csapos. Hallod neked nem szervízben volt a géped? – kérdezte a régi baráttól. De miért? – kérdezte kíváncsian. Ezt olvasd el! Szerinted benne volt ő is a dologban? Ekkor ült oda a pulthoz. Egy kis fröccsöt legyen szíves! A régi barát most neki szegezte a kérdést. Benne voltál a dologban? – kérdezte elé tolva az újságot. Én nem az az ember vagyok többé! Azért is jöttem ide, hogy elmondjam felhagytam a régi életemmel. Mától Hűvösvölgyi Jácint vagyok! – mondta és elhagyta a várost.