Keserű érzések kavarognak bennem. Fáj belegondolni, hogy még itt vagyok, de mire Te elolvasod ezt, addigra már csak lélekben leszek itt.
Emlékszel még hol tartottam? Ha nem, akkor segítek. A tetőn. Hogy aznap este nem beszéltünk. De Te pontosan tudod, hogy éjszakára is ott maradtunk. Tudtam, hogy apa dolgozik aznap éjjel, anyának meg lesz elég gondja a kistestvéreimmel is. Nyugodtan maradhattam Veled.
Csak ültünk ott, és bámultuk az eget. Egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy mit kívánnék akkor egy hullócsillagtól...
Azt a pillanatot akartam örökké újra átélni. Bízni egy idegenben, aki mégis ismerős, aki nem bánt, és aki úgy ad nekem támaszt, hogy valószínűleg nem is tud róla.
Jobban belegondolva Téged kívántalak volna.
Könyörgöm, nem zajlott le köztünk semmilyen párbeszéd... SEMMI. És mégis, engem, aki nem bízik senkiben, máris az ujjaid köré csavartál Matt Willson. Miután az történt velem, Te, az idegen, hitet adtál valahogy. Mondd, varázsló vagy?
Azt éreztem, hogy meg kell szólalnom, mert a csendtől fogok megsüketülni.
- Nem a füsttel akartam. - ennél bénábban lehet beszélgetést kezdeményezni?
Kétlem. De valahogy utalni akartam arra, hogy nem szén-monoxid mérgezéssel akartam kinyírni magam.
- Ez a mondat a 'hanem' kötőszó hozzátétele után folytatódik. - válaszoltál olyan... diplomatikusan.
Nem tudom hogy, talán a helyzet abszurditása miatt, de halovány mosoly futott át az arcomon, mindössze egy pillanat erejéig, de úgy éreztem, Te mégis észrevetted.
Javíts ki, ha tévednék.
- És ha a mondatom végére pontot teszek? - reagáltam hasonló stílusban.
- De már vesszőt tettél. - ezzel a mondatoddal mintha provokálni akartál volna...
- Van radírom. - vágtam rá habozás nélkül.
- Kár, hogy tollal írtál. - mondtad fantomarccal, de szemeiden láttam, hogy mosolyogtál.
- Na jó, áruld el, hogy ki a fene vagy, ha már így kötekedsz velem! - csattantam fel teljesen váratlanul.
- Matthias Emanuel Willson a becsületes nevem. - és ekkor megtudtam a neved.
- Nos Matthias Emanuel Willson, te jó ég milyen hosszú neved van, ha tényleg érdekel, akkor hajlandó vagyok a hanem szócska kimondása után befejezni az első mondatomat.
- Először is köszönöm, nem mindennapi dicséret. Másodszor pedig fejezd be azt a tetves mondatot, Te lány, mert fúrdal a kíváncsiság.
- Hanem, öhm... - torpantam meg egy pillanatra. - altatóval.
- Ennyit az eredetiségről. - csettintettél "búsan", de láttam rajtad, hogy belülről végig komor maradtál, és tudtad: ezt a témát nem szabad elviccelni. - Örülök, hogy nem tetted meg. A te életed kincset ér.
Az arcomat elöntötte a pír, hullámos fürtjeim, amiket magasan felkötöttem a fejem búbjára, mostmár az arcomat keretezték körbe, hiszen a fejem kissé lehajtása ezt okozta.
- Ezt... ezt honnan veszed? - tettem fel a kérdést remegő hangon.
- Csak tudom. De Te lány, még be sem mutatkoztál.
Való igaz. Te ekkor még a nevemet sem tudtad.
- Rayna Zoe Bowman. - ejtettem ki lassan, valamiért nem félve attól, hogy kicsúfolja őket.
YOU ARE READING
Utóirat
Romance"Akkor nem írtam búcsúlevelet. (...) Mára már ez lett a búcsúlevelem." ~Csatlakozz az Utóirathoz. Részletek az előszóban. Kihívás mindenkinek.~ Az én történetem egy erősen depressziós lányról szól. Akik szintén depressziósok, öngyilkos hajlammal ren...
