Soha nem lesz ennek vége? Miért akar mindenki engem?
Amikor közelebb értek megfigyelhető volt, hogy nem az Abstergo emberei. Valószínű, hogy annak a titkos szervezetnek az emberi, akik elvileg a szüleimmel dolgoztak. Én azért a fegyvert nem engedtem el, és menekülésre készen vártam, hogy mit lépnek, mert nem fogok egyhamar megbízni ezekben. Elcsodálkoztam mikor a két maszkos ember felemelte a kezét, eldobva fegyvereiket, és úgy közeledtek tovább. Ez gyanús volt. Hát persze. Hátul 3 felszerelt, páncélos katona szállt ki a helikopterből. Amikor egész közel voltak rájuk szegeztem fegyverem, ezzel jelezve nekik, hogy nem félek. Sajnos a szélső katona hátulról ezt másképp értelmezte és felém lőtt egyet. Eltalálta a bal kezem. Annyi elég is volt nekem, hogy rögtön menekülni kezdjek.
-A francba Jason! Mondtam, hogy csak akkor lőjjön ha vészhelyzet van! Nem megölni, hanem megmenteni akarjuk a lányt-mondta az egyik a kettőből akik addig közeledtek felém.
Ez vicces mert mégis elkezdtek üldözni. A szikla széléhez érkeztünk.
-Ha nem mondjátok el mi ez az egész, mért kellek nektek, és miért van ez az egész.
-Különleges vagy. És nem tudom mit gondolsz John Rosenbergről, de ő az ellenséged. Azért jöttünk, hogy magunkkal vigyünk és segíts legyőzni őt.
-Még mindig nem bízok bennetek.
-Nem is kell. Tudtommal kísérletezett rajtad és rengeteg kínzást szenvedtél el miatta szóval meg van az okod amiért utáld. Mi pedig meg adjuk a lehetőséget, hogy végezz vele.
Nemtudom mit tegyek. Legszívesebben élném az életem egyedül. Habár semmit nem tudok a világról. Nincsenek barátaim,otthonom,családom. És tényleg utálom John-t. Talán beleegyezek. Biztos jobb lesz, mint itt az Abstergo-nál.
-Jó veletek megyek.-fogadtam el az ajánlatukat.
-Köszönjük. Már vár a helikopter.
A helikopteren
-Adjatok egy elsősegélydobozt! Ha nem felejtettétek volna el meglőttetek.
Jason lehajtotta a fejét. Mikor megkaptam amire szükségem volt, kiszedtem a nem olyan mélyre fúródott golyót, majd bekötöztem a kezem. A többiek csodálkozva figyelték.
Elmondtak mindent részletesen. Kiderült, hogy a nevük DedSec és a világ minden kontinensét titokban megóvják az olyan elmebetegektől mint például Rosenberg. Meg, hogy a két személy neve William Johnson és Ray Charles volt.
Egy óriási épület tetején száltunk le. Bent mindenhol fejlett technológia volt, tele volt tudósokkal és hackerekkel.
-Elviszlek a főnökhöz.-mondta Johnson.
Az ajtó egy szinte áttörhetetlen fémből készült. Amikor bementünk az irodájába, elcsodálkoztam. Tele volt mindenféle dísszel, virággal, és műszerekkel.
-Üdvözlöm önöket. Elhozták a lányt?
-Igen, főnökasszony.
-Elmehetnek.
Egy, 35 év körüli, nő ült előttem. Alacsonyabbnak tűnő, rövid, barna haj, fekete szemek.
-Isten hozott itt a DedSec-nél Rebecca. Jól mondom, ugye? Lisa Collins vagyok, de szólíthatsz Lisának. Gondolom már tudod, hogy a szüleid itt dolgoztak. Nagyon jó emberei voltak a DedSec-nek. Rengetegszer mentették meg Amerikát egy háború kitörésétől, vagy az elnököt bizonyos merényletektől. Te örökölted a képességeiket, és nekünk szükségünk van rád. Benne vagy?
Nem sokat haboztam, meg amúgyse akartam ellenkezni.
-Igen.
-Tökéletes. Az edzéseid a jövőhéttől elkezdődnek. Addig megkapod a szobád, és megismerkedhetsz a hellyel.
