Párizs kacska játéka

0

Ha valaki járt már iskolába pontosan tudja milyen gyűlöletes is egy szombati tanítási nap. Minden olyan... Idegesítő lesz tőle. És ezért az emberek is idegesek. Nézzük csak meg azt a buszmegállót.
Egy tucatnyi középkorú férfi sötétebb ruhákban egymás közt susmogva mint egy csoportnyi szürke pingvin toporog és várja a buszt. Pillantásuk vészjósló és rendkívül barátságtalan.
Aztán hirtelen- csönd. Az összes egy emberként követi a szeme sarkából azt a fiatal ám meghatározhatatlan korú lányt aki épp az imént csatlakozott az ácsorgáshoz. Arca semmit mondó, tekintete unott.
Feléjük fordul, farkas szemeznek, a lány megunja és visszafordul.
Ha eddig nem volt feszült a levegő, most folytogatni lehetne vele.
Kínosan hosszú negyed órával késöbb a busz kegyeskedett megérkezni és a kellemetlen társaság felpréselte magát. Ó, azok a szombati napok.
A busz zötykölődött, rángatta az álló utasokat jobbra, balra, üvegnek, embernek, ajtónak csapva őket. Olyan igazán, zsigerből szar nap.
Meghatározhatatlan korú és unott arcú lánykánk meglepően alacsony volt, sötétbarna hosszabb hajjal, hasonlóan barna, ijesztően ferde, mandula vágású szemekkel, hosszú, vékony, hegyes orral és keletiesen világos bőrrel. Laza, bőszabású kapucnis felsőjén hangjegyek díszelegtek és nadrágja a török bugyogóra hasonlított. Egyszerű topánt viselt.
Hamarabb szállt le mint a furcsa öregurak - egy híres iskola előtt. Hírnevét több mindennek köszönhette: egyszer a remek teljesítménynek, másodszor az odajáró diákoknak. Az iskola nagyjából 3/4-e mafiózó poronty volt.
Hogy lehet ebben bárki biztos? Nem is tudom... Szülői értekezlet, szalagavató, családi napok; az összes alkalommal ki van téve egy hatalmas doboz rendszer egy terembe, felszólítva a vendégeket hogy fegyvereiket sziveskedjenek a kijeölt helyen hagyni az esemény végéig.
Nem mellesleg volt egy sajátbejáratú korházinszintjük is, kétes és bagatell sérüléseik kezelésére.
A városban nyilt titok volt ki tagja a mafiának... mármint ha valaki tudta hol és mit kell nézni. Sokan mégis boldog tudatlanságban éltek eme zűrös zavaros városban és az egészből csak annyit láttak hogy mint például ezen szombaton a buszok indokolatlanul késnek valami lezárt kerület miatt ahol az előző nap utcai banda harcok folytak. Öszintén szólva ez még csak nem is köthető a mafiához.
Apropó banda harcok. A városban terjedt egyfajta mítosz egy bizonyos játékról ami kellően titokzatos ismeretlen és problémás, senki nem tudja ki van benne és mit akarnak, vannak e benne szabályok és hogy lehet beszállni.
Minden esetre az újságokban, hírekben havonta egyszer van egy-két bejegyzés a játékról,  túllelkesült mítoszkutatók és adrenalinfüggő tinédzserek hetente blogolnak róla.
A mafia iskolában is volt a játékról szó, de őszintén szólva a fiatal bűnözőket nem hozta annyira lázba egy veszélyes alvilági játék. Minek játszani ha élesben is csinálhatod.

Alacsony szúros tekintetű leányzónk gondolataiba mélyedve vágott át az iskola udvaron. Ezen borzalmas és eleve-elrendelten szörnyű nap reggelén egy ismeretlen szám, ismeretlen személy egy furcsa üzenetet küldött neki pár szóval, semmi többel:

Akarsz-e játszani?

Ellentétben mogorva mindenapos kinézetével és akkut emberkerülésével ez a leányzó igenis kiváncsi természettel volt megáldva és épp annyira szerette a jó rejtélyeket mint a klasszikusokat, legyen az zene, könyv, szinház vagy festmény. Szerette használni az agyát, szerette a kihívásokat, mert ellentétben a dögunalmas tinikkel akikkel össze volt zárva napi 8 ha nem több órában ezek valóban nyujtottak valami izgalmat és élményt. Igen, köszöni szépen ő is tini a többiek szemében, de nem akármilyen. Egy rettentően mufurc, zárkózott, mogorva és rideg 15 éves lány, aki ha három embert tekint közeli ismerősének már sokat mond.
Egyikükkel együtt is lakik abban az öszkomfortos kis albérletben amit a szüleik (leginkább a másik szülei) finanszíroznak hogy a két gyöngyszem faluról végre a nagyvárosba kerülve ne hiányolja az otthon melegét.
Bár egyik leányzó sem az a családfüggő típus.
A kis mufurc lakó- és osztálytársa, valamint egyetlen közelibb ismerőse egy igazán gyönyörű, karcsú, az átlagnál kicsit magasabb, hosszú piszkosszőke haját rendszerint más és más stílusos kontyba hordó, procelánbaba arcú, szürke és kék minden árnyalatában játszó szemű, vidám, elragadó személyiség, aki naponta válogat az új és új rajongói közül hogy kivel megy el moziba, vagy egy sétára. A szőke szépség úgy vonzotta a férfinépet és annak minden figyelmét, imádatát, szerelmét, mint a méz a méhet, fény a bogarakat és hülyék a bajt.

Mégis, a Sors, a Vakszerencse vagy bármi mi az útjukat vezette a csöndes, zárkózott és kimért lányt dobta az Élet karjaiba abban a pillanatban hogy azon a szombat reggelen ez a mufurc furcsa fiatal se nem nő, se nem kislány válaszolt az ismeretlen üzenetére.