Párizs kacska játéka

02

A fogócska gyors, elkeseredett és zajos volt. Négy éles kanyar után Kotta éppen hogy becsusszant a terembe mire mindenki kiváncsian tekintett rá. Egyáltalán nem megszokott hogy pont ő, a csöndes, fura, mufurc, könyvmoly csak úgy becsapódjon egy futás végén. De kérdezni nem mertek semmit.
Biztonságának teljes tudatában visszament a helyére és még látta ahogy Szörnyike is lefarol az ajtóban ugrásra készen majd teljesen megdermedve. Lehet akármekkora vagánylegény és magányos sötét lovag, egy huszonvalahány fős osztály elött aminek bő a fele mafia tag nem fog csak úgy elkezdeni verekedni. Főleg nem egy kistermetű emberkerülővel.
Erről eszébe jutott hogy az egyik osztálytársuk hiányzott. Cappuccine, a főmafia vezér kicsi unokahuga, Répafej unokatestvére, a kis okos Cappuccine, az egész alvilág kulcsfigurája. Répafej, keresztnevén Castiel, Vihar legutolsó áldozata pedig a mafia főnök egyszem kicsi fia, a jelenlegi örökös az alvilág legnagyobb szervezetének trónján, és természetesen hormonhajtott barátnéja pont ezt az instabil, lelkironcs mafiaporontyot szemelte ki hogy hirtelen támadt kalandvágyának eleget tegyen. Szerencsére Vihar nagyjából három nap után beleunt a játékba most már csak rutinból húzta a végzős srác idegeit. De mindez csak egy kósza és cél nélküli gondolat volt.
Kotta magában hálát adott hogy Horace-al mindketten pont ugyanannyira utálnak magyarázkodni olyan dolgokért amik eleve feleslegesek és teljesen magánügy szaguak.

- Minden oké?
De, persze Vihar, ez a drága egyszem , gyönyszem csak azért is megkérdezi.
- Jup...
- Ugye nem kell suli után egy lapáttal összekaparnom a maradványaidat... vagy az övét?
Ellenben pont ezért viselte el a szőkét és másokat nem. Akármilyen egyszerű 'könnyű nőcske' stílusa volt Vihar igenis tudta használni az agyát... Ha akarta.
- Nem hinném...
- Azért szólj ha hívnom kell egy mentőt...
- Hm... - Vihar ezzel rá is hagyta és a kis vágott szemű visszatért a rejtvénye fejtegetéséhez.

Kotta fejében három szó kavargott a következő óra alatt... "Válaszút csillaga" és "fa". A csillag és a fa valahogy ugyanazt a részt töltötte ki a rejtvényben, vagy csak az ő fejében és bárhogy keresett kutatott nem tudott jobb ötlettel előjönni mint hogy az udvar egyik fáján van egy csillag jelzés. Hogy azt belevésték, oda ragasztották vagy festették már más kérdés volt. Válaszút megfejtése pedig csak úgy aranytálon kínálta magát.
Akármilyen unalmas is volt az óra valahogy eltelt, és tekintve hogy Kotta asztala az ablak mellett volt, majd az egészet azzal töltötte hogy az udvar fáit szugerálta.

Láss csodát, kicsöngetés elött pár perccel valami felfénylett az egyik fa ágai között. Kotta kicsit elhúzta a száját egyfajta mosolyba, apró mikróminiatürbe de épp elégbe ahhoz hogy a mellette ülő lány elképedve kapja szája elé a kezét. Lassan három hónapja járt ebbe az osztályba és még egyszer nem látták öszintén 'vidáman' a szó kedves értelmében mosolyogni. Hidegen és ijesztően persze, de ez... majdhogynem átlagos volt.

Kicsöngettek és Kotta megint az udvar felé indult, ő maga se értve miért mozog ennyit egyetlen rejtély miatt. Amint kint volt odament a fához és aláálva enyhe csodálattal nézett a csillogó valamire az ágak között. Nem tudta beazonosítani mi az. Egy apró lámpa, égő vagy fényes papír darab... Már épp meglepte magát a gondolattal hogy felmászik közelebbről is megnézni mikor egy nagy tenyér vállon ragadta és Kotta megértette miért írják hogy egy szörny morgása vészjósló...

- Mit keresel itt?
- ...egy csillagot? - hirtelen a kis mufurcnak csak az igazság jutott eszébe.
- . . . fényes nappal.
- Mit akarsz? - Kotta visszaváltott szokásos kötekedős 'nem-félek-senkitől-de-ti-tartsatok-tőlem' stílusába.
- Ezt én kérdezem tőled. Ez itt az én területem.
- Kőbe vésted?
- Verekedni akarsz?
- Mekkora dicsőség lesz megverni egy védtelen lányt? - Horace szemében valami villant. Jobban szorította Kotta vállát.
- Védtelen?
- Ha most eltöröd a vállam pár napon belül korházban találod magad egyetlen épp csont nélkül.- halkan beszélt, a fiú is épphogy csak hallotta de a hangja biztos és konok volt.
- Fenyegetsz... - Horace hangja kérdés nélkül pangott.

Még sokáig rémisztgették volna egymást ha nem szólal meg a csöngő és terelik vissza a diákságot a termeikbe. Szörnyike elengedte a lány vállát és ez a pillanat pont elég volt Kottának hogy elslisszoljon mellőle. Amennyire gyorsan csak tudott visszaslattyogott a terembe bekuporodott a helyére és elmélyedt a könyvében mintha mi sem lenne természetesebb.
- Kotta... te nem árulsz el nekem valamit. - Angelica pillanatokon belül ott termett mellette.
- Nem értelek.
- Vagy te udvarolsz Szörnyikének vagy fordítva...
- Vihar kímélj meg az összeesküvéseidtől...
- Dehát ott suspogtatok az udvaron.
- Véletlenül.
- Ahhha... 

A tanár bejött, az óra elkezdődött. Kotta továbbra is a fát szugerálta rajta a csillogó valamivel és várta hogy most mi lesz. A rejtvény következő része a királylány és a titok. Egy személy nemsokára megjelenik az udvaron és... Ötlete se volt mi lesz. 

10:14:23 a földszint egyik ablakán kiugorva egy néger lány kezdett sprintelni az udvaron át.

10:14:59 a lány elérte a fa vonalát, valami villant.

10:15:00 hatalmas dörrenés rázta meg a környéket, a lány a fa vonalában elvágódott, kifacsarodva, szemeit az iskolára szegezve, pontosabban az emeleti ablakra, pontosan Kotta irányába. A csillogás megszünt.

Nyomott csönd ereszkedett az iskolára. Minden osztály amelyik az udvarra nézett az abalkokhoz gyűlt, folytott hangon tárgyalva mi történt. Nem az rémitette meg őket hogy meglőttek valakit - kérlek! - hanem hogy akit meglőttek hivatalosan civil, igazán laza szálak fűzik a mafiához és valójában már a második, két nap alatt - a tegnapi utcai lövöldözés egyetlen azonosított áldozata is egy diák de még nem bizonyított hogy- és bármilyen kemény fából is faragták a diákságot és a tanárságot, egy 18 éves lány az udvaron elterülve tágra nyilt szemekkel haldokolva miközben a szokásos kis ragacsos tócsában gyűlik hasa alatt a vér...

Sok ez soknak.

A kezdődő pánikban már hívták a mentőt a tanárok rutinból csitították a gyerekeket mígnem megszólalt a hangos bemondó.

" Figyelem! Kérek minden diákot hogy ürítsék ki szekrényeiket amilyen gyorsan csak lehet és tűzriadó szerűen vonuljanak az udvarra az osztályfőnökök vezetésével. Ismétlem..."

Kotta mozdulatlan ült a helyén egész végig. Lefagyott az agya. Valójában nem is csodálkozott rajta. Amint az osztálya elindult hogy a felhívásnak megfelelően az udvarra menjenek mindenkit megelőzve lefutott. Bízott annyira Viharban hogy ami fontos utána hozza. Ennyire azért vigyáztak egymásra.

Pár percen belül ott állt nem messze a lánytól, már gyülekeztek az emberek, de senki nem mert közelebb menni. Kotta nem tudta mit csináljon. A lány látószögében állt és csak nézte. A másik hatalmas zöld szeme egyszer csak rászegeződött és a mufurc tudta hogy innen nincs vissza út. Közelebb lépett.

- Nagyon... veszélyes... Menekülj... a játék...

Valamit még mondott de már nem lehetett hallani a növekvő zsivaly miatt. A szemei is kezdtek elfátyolosodni és a mentő is befutott. Kotta hátrébb lépett. Nem akarta a figyelmet magára vonni.

Az igazgató egy rögtönzött beszédben miután tisztázta a mafia kapcsolatát az esethez elküldte a diákokat és egy hét rendkívüli szünetet hírdetett. Senki nem tiltakozott.

Kotta gyorsan döntött, nem sok ötlete volt de azokat nem hagyta futni. Kideríteni hogy ki a lány, miért futott, mit akart, honnan jött a lövés pontosan, vannak e nyomok, mi lehetett az indok...
Természetesen létezik igazságszolgáltatás a városban és a rendőrök már érkeznek is a helyszínre, de tekintve hogy az eset egy mafia neveledében történt és az említett szervezet már évek óta kezében tartja a fél társaságot ha nem az egészet, senki nem fűz hozzájuk nagy reményeket... Főleg nem egy civil miatt...