Megkavart szerelem

Találkozás Noah-val

Egy feketehajú, zöld trikós és fekete melény-kabátos fiú állt előttem.

-Miért sírsz?-kérdezte.

-Csak az eggyik barátom megbántott,nemnagyügy-tettem hozzá,hogy azért ne tűnjek tiszta összetörtnek.

-Ha nem nagy ügy akkor miért sírsz?-kérdezte. Ez jogos. Miért sírnák ha nem lenne nagy ügy?

-Ehhez semmi közöd!-kiáltottam rá nem túl kedvesen, mert ehhez semmi köze...A szerelmi életünkhez Adriennel senkinek semmi köze...mármint Adrien nem szeret! Miért???? Újra megindultak a könnyeim és a fiú újra megszólalt:

-A barátod,mi?-kérdezte úgy mintha nagyon is érdekelné az,hogy mi történt velem.

-Jólvan-sóhajtottam-tényleg nem a barátom. Az a fiú aki-aki tet...szik-szipogtam.-Randit kértem az egyik osztálytársamtól,de ő azt mondta,hogy csalódott bennem meg,hogy valaki más tetszik neki.-nyögtem ki és lehajtottam a fejem.

-És ki az? Mert beszélek vele ha megtalállom.

-Csak akkor mondom meg ha békén hagyod.-mondtam,mert semmi szükség nem volt arra,hogy Adrien még jobban megutáljon,ha ez lehetséges...

-Jólvan,megigérem-tette a kezét a szívére színpadiasan,és így úgy nézett ki,mint Macska...

-Szóval a fiú az aki elutasított az nem más,mint az az ember aki fölötted van.-mondtam,mert Adrien plakátja tényleg ott volt a feje fölött.

-Hol?-kérdezte.

-Adrien Agreste. Ott van a fejed fölött egy plakáton-adtam meg magam végül,mert biztos nem jött volna rá ha nem mondom.

-Az a apuci kisfia,modellfiú?-kérdezte én meg elnevettem magyam,mert ez igaz volt és így még soha nem gondoltam Adrienre.

-Igen ő. És amúgy egy osztályba járunk.

-Aha...És nincs kedved velem jönni egy fagyira...ööö..

-Marinette-nyújtottam a kezem,mert még be se mutatkoztunk egymásnak.

-Noah-nyújtotta ő is a kezet. Megráztuk egymás kezét és Noah felsegített.

                                              Halálfej szemszöge

Micsoda??!! Nem! Nem! Ez nem lehet igaz! Ez lett volna a legerősebb gonosz,érzem.-a lila pillangó visszarepült az ablakon át és amikor a többi pillangóhoz ért újra fehér lett...

                                                              Adrien szemszöge

Marinette sírva elfutott mielőtt még befejeztem volna.

-Te idióta!!-ordította Alya és mérgesen felém sétált.-Tudod,hogy ez mennyit jelentett Marinettenek??!!! Tudod te?!! Persze,hogy nem!!!

-Hé shhh...-próbálta nyugtatni Nino Alyát nem sok sikerrel.

-Nyugodjak meg?!! Lehethogy a legjobb barátnőmet akumatizálják,de te azt mondod nyugodjak meg!!!

-Akumatizálják...-lepődtem meg,mert nem hittem volna,hogy Marinettenek ez ennyit jelent. Talán túl durva voltam.

-Igen!!! Miattad.-mondta egy kicsit higgadtabban Alya.

-É-Én sajnálom.-dadogtam.

-Ne nekem mond hanem Marinettenek. Keresd meg és kérj tőle bocsánatot-utasított.

-Jólvan-Alya utasítására kiszaladtam a suliból és egyenesen a park felé vettem az irányt,de Marinette nem volt ott. Még a szüleit is megkérdeztem,hogy nem-e ment haza,de ők azt mondták még nincs otthon és aztán elkeztek suttogni,hogy a lányukat egy fiú keresi. Ha tudnák miért... Gyorsan felmentem Alya blogjára és minden kivetítőt megnéztem,mert ha Marinettet akumatizálták akkor első kézből kell megtudnom. 2 óráig kerestem,de aztán feladtam a keresését. A barátai biztos megnyugtatták és ha eddig nem lett akumatizálva akkor már nem lesz.

                                                                    Marinette szemszöge

Pár perccel később már ettem a karamellás és a csokis fagyimat,amire Noah meghívott. Tényleg nagyon kedves.

-És merre laksz?-kérdezte.

-Itt a parktól és egyben a sulimtól nem messze,bár mindig kések. Noah elnevette magát-A szüleim egy pékséget vezetnek a T§S(máshogy nem tudtam leírni).

-Tényleg?-csillant föl a szeme-Az anyám azt mondta keressek egy üzletet ahol mindig friss az étel.

-Nálunk mindig az,ha akarsz nyugodtan nézz be.

-Köszi,de Marinette?

-Tessék?

-Elkérhetném a telefonszámod? Tudod,hogy beszélhessünk.-kérdezi félénken.

-Persze-telefonszámot cseréltünk és én az új barátommal együtt elindultam a pékségünk felé...