Megkavart szerelem

Oké,huh...szia

Szia Bogaram-köszöntem Katicának,aki,mint mindig,most is ragyogóan nézett ki.

-Szia Macsek-köszönt-De most nincs időnk viccelődni-mondta,miközben tanárosan méregette a kézcsókomat. Most legalább nem húzta el a kezét,és láttam,hogy a szeme csillog. Ez szerintem jó jel. A lelkesedésem nem tartott sokáig,ugyanis Katica a közeledő alakra ,,csillogtatta" (ha ilyen van) a szemét. Egy zöld szuperhősruhás alakra.

-Szia,te ki vagy?-nézett rá.

-Én Teknősfiú vagyok és állok szolgálatodra.-hajolt meg előtte. Hé,ez az én játékom. Még valamit mondott,de nem figyeltem. Éppen egy halálos dolgon járt az eszem. Még véletlenül se voltam benne én,az a bizonyos ,,Teknősfiú" és egy házasság,véletlenül is Katicával.

-Ugye Macska?-kérdezte Katica. Megrettenve ugrottam egyet.

-Hogy mi? Vagyis,persze.-próbáltam menteni a menthetőt.

-Miért nem figyelsz rám soha?-mordult fel Katica,de láttam rajta,hogy nem mérges. Meg ha tudná. Igenis odafigyelek rá,de nagyon. Ezt persze nem mondom el neki. Soha. Vagy majd egyszer. Egyszer... Miután végeztünk ezzel a ,,szuper" akumahajszával és végig kellett néznem ahogy Katica folyton az új társunk,vagyis az új tettűvel(dupla t-vel) vált szemkontaktust. Borzasztó. Velem soha nem csinált ilyet. Remélem ez egy szupergonosz és le kell győznünk. Ez csak egy próba. Nem lehet.

-Akkor üdv a...-kezdte Katica,miután mindenki indulni készült.

-Várj Bogaram-szóltam közbe.

-Mi az Macska-fordult hozzám kelletlenül. No ez fájt. A fájdalomról megint Marinette jutott eszembe. Őrület.

-Csak azt akartam mondani,hogy nem is tudjuk,hogy valódi-e-mutattam ,,Teknősfiú" felé. Lehethogy ez egy teszt. A Bogárkám tesztje. Lehethogy ez csak figyelemelterelés,mert szülinapom van. Várjunk csak,nekem nincs is szül napom. Miért??? No most fel kell készülni,hogy leveszi a maszkot és elfut,de sajnos nem ez történt...

-A talizmánomat egy kis piros dobozban találtam és van kwamim is,Cirmi-nézett rám bunkón,hogy meg merem kérdezni,hogy nem valódi szuperhős. És aú,ez fájt. Szuperhős vagyok,vágja? Nem szemétkedhet velem! De Katica látszólag nem bunkóságnak vette,mert elnevette magát. Mind a ketten meglepődve néztünk rá.

-Hahaha..-nem hagyta abba a nevetést és látszólag nem is akarta.

-Mi olyan vicces?-néztem rá.

-Olyan bolondok vagytok. Macska-fordult felém.-nem kell a féltékenykedő bohócot játszanod,nem hagylak ott a gödörben. Teknősfiú-fordult felé-te ne legyél bunkó,Macska a barátom és már régen jóban vagyunk,szóval el hiheted,hogy nem ilyen,csak tetteti az agyát.

-Hé!

-Ez igaz-mondta nyugodtan.

-Jólvan,szia Katherine-mosolygott Katicára. Katherine?? Ki hallott ilyen hülyeségről? Bár Katica nem szólt semmit.-És szia Cirmi-nézett rám. Komolyan. Vágom,hogy becenevet ad mindenkinek,de miért nekem jutott a legbénább????

-Szia..ööö.....-kezdtem,de nem jutott eszembe semmi olyan,ami akár a Cirmi közelébe ért volna.

-Akkor én megyek-nézett Katicára,mintha ezer éve a legjobb barátok lettek volna.

-Oké,huh...szia-mondta Katica,majd meglendítette a yoyó-ját. Nekem nem is köszönt. Pár perc múlva már csak egyedül álltam ott,egy ház tetején és néztem az eget. Teknősfiú egy csá Cirmi után elment. Én csak néztem az irányt,amerre pár perce Katica ment el...

Végre nem csúsztam. Tudom,hogy nem olyan hosszú ez a rész,de legalább valami. De nem nagyon tudtam gyorsan haladni,mert Linkin Parkot hallgattam és hogy ha hallgatom,akkor mindig gondolkozok,hogy miért tette,amit tett. Igén,én vagyok maga a mondatok megfogalmazása. Addig is kövessetek és kommenteljetek.

Meow!