Attack on Chocolate, avagy Attack on Titan másként

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy világ, ami titánokkal volt tele. Békében éltek az emberekkel, akik egy csokifal mögött tengették napjaikat. Az öregek, a titánok legidősebbjei, minden évben megcsináltatták a szokásos szertartást, ami arra készítette fel az ifjoncokat, hogy ellenálljanak a csokoládé finom illatának. 

- Nos, mint tudjátok, minden évben meg kell rendeznünk ezt az eseményt. Soha nem szabad ennetek a falból. Párszáz évvel ezelőtt volt egy probléma belőle, de sikeresen lezártuk a keletkezett vitát az emberekkel. Ifjak, lépjetek elő az asztalokhoz!- szólt a legbölcsebb titán, Eros.

A tizenkét fiatal rendezett sorrendben állt elő. Mindegyik elé helyeztek egy-egy csokoládékelyhet. A titángyermekek érdeklődve nézték, senki sem mert hozzányúlni az tárgyszerű ételekhez. Aztán az egyikük gondolt egyet, megfogta a hozzá legközelebb állót és beleharapott. A csokoládé édes aromája lávaként söpört végig az ízlelőbimbóin. Még egyet kóstolt volna belőle, mikor az öreg ingatta a fejét, nem felelt meg a vizsgán. A vizsgafelügyelők elvitték a gyermeket, senki nem látta többé. A többi ifjú pedig elrettenve nézett társuk után. Ezután tüntetőleg elfordították a fejüket a finomságtól, egy pillantásra sem méltatták többé. Kiállták a próbát.

Így ment ez hosszú-hosszú éveken keresztül. Mígnem eljött A SZÖRNYŰSÉGES NAP, a legidősebb titánok mindegyike eltávozott e világról. Mivelhogy senki sem tudta a szertartáshoz szükséges kellékeket beszerezni, vagy esetleg megcsinálni, a próba is felejtésbe merült, az ifjak pedig egyre érdeklődőbbek lettek a fal iránt. Kérdezgették a szüleiket, s egymást, hogy került oda, mi célja van, miért nem lehet közelebb menni hozzá. Egy ilyen beszélgetésnek lehettek most tanúi:

- Akira, szerinted mi lehet ez a fal?- szólt a fa alatt fekvő női titán a társához.
- Fal, talán?- kérdezte szórakozottan a másik.
- Haha, igazán vicces vagy! Nem úgy értettem, hanem hogy miből lehet, hogy nem mehetünk hozzá közel, talán mérgező?- vetett kérdő pillantást Akirára - mivelhogy így hívták a másik fiatalt. Amaz felsóhajtott, és az égre emelte tekintetét, mintha onnan várna választ.
- Miért nem nézed meg te magad?- szólt egy idő múlva a férfi titán.
- Rendben! De akkor te is velem jössz!- rántotta fel a karjánál fogva Enri.

Elsétáltak a falhoz, óvatosan közelítettek hozzá, de semmi csapda nem várt rájuk. Tapogatták, nyomkodták, ütögették, mire egy része lemállott. Nagyot ugrottak, megijesztette őket a hirtelen lehulló csokoládémorzsalék. Ugyanolyan óvatossággal közelítették meg a darabokat, mint a falat.

- Először te!- szólt Akira- Úgyis a te ötleted volt idejönni!
Enri lehajolt, és felvett egy darabot. Nézegette, vizsgálgatta, nem találta veszélyesnek, eldobta.
- Ez nem is csinál semmit, egy értéktelen valami- állapította meg a fiatal női titán.
- Akkor a semmiért jöttünk ide- sóhajtott nagyot a másik. Visszaindultak az otthonukba, ott elmondták társaiknak, hogy a falban nincs semmi veszélyes.

Másnap ifjú titánok csoportjai közeledtek a csokoládéfalhoz. Az egyik gondolt egyet, és levert egy darabot, majd rágcsálni kezdte. A finomság megtette hatását, függővé tette azt, aki beleharapott. A többiek is követték példáját. Két ifjonc titánunk, akiket a történet elején ismertünk meg, még azután sem közelítették meg a falat, miután a többiek mondták nekik, hogy mennyire finomat találtak. Ők már elvesztették érdeklődésüket a csokifal iránt, inkább egész nap a fájuk alatt ültek. Ezalatt azok, akik a többi titánhoz csatlakoztak, 7 éjjel és 7 nap falták a csokoládét, aztán sorban kezdtek hullani. Nem is gyanakodtak arra, hogy ez a csokoládé miatt lenne, megbabonázta őket az édesség. Az emberek pedig nem szóltak rájuk, miért tették volna? Ők is egyszer átestek már ezen a borzalmon, a csoki függőségének erején. De el kellett viselniük, mivel ez a csokoládéfal a megmentőjük a titánoktól. Megvárták, míg mindegyikük elhalálozik. 

A fal már alig pár centi volt, mire a titánok mind meghaltak csokoládémérgezésben. Hogy mi történt azokkal, akik nem ettek belőle, a két főhősünkkel? Akkor talán mégsem igaz, hogy minden titán meghalt volna? Ha kíváncsi vagy, kérdezz rá, de mivel nincs több időm, mesém itt véget is ér.