Egy öngyilkos vallomása (Befejezett)

Geri napló bejegyzései

Visszalapozott. Megnézte a két héttel ezelötti bejegyzést:
Csodálatos szép kora nyári nap volt a mai. Az én Zsoltom,az igazi férfi, ma valami zseniális volt. Csak mint kéz a kézben sétálgattunk nagy mosollyal az arcunkon és némán az Aleán, a Maros csatornánál. Majd amikor megérkeztünk a Szentkirályi Maros hídhoz akkor felémfordult és lágyan megcsókolt. Felejthetetlen érzés, az biztos.
Néhány nap mulva ezt írta Geri a naplójába:
Szerelmünk már erősebb nem is lehet. A boldogság leírhatatlan és foghatatlan. A mai nap is oly édes volt. Iskola után együtt sétáltunk haza felé. Beszélgettünk minden féléről majd felém fordult és azzal a nézésévél, azzal az égkékszínű szemeivel és megkérdezte: "Örökké az enyém leszel-e?". A boldogságtól alig tudtam megszólalni. Adtam egy puszit az arca mellé, megöleltük egymást majd így feleltem:" Mindörökké a tiéd vagyok!" Majd elővett a zsebéből egy dobozocskát és kinyitotta. Majd letérdelt elém és így szólt: "Leszel a feleségem?" Én így válaszolta:"Igen". Ráhuzta a gyűrűt az újjamra és megcsókoltuk egymást. Égtünk a szerelemtől. Ez volt életem legszebb napja. De sajnos elkell hagynunk hazánkat hogy összeházasodhassunk. Ugyanis melegeknek nem szabad házasodniuk itthon. Ez egy picit elszomorított, de ha tudom hogy ő mellettem van én nem félek.
Sajnos két nap múlva teljesen megfordult a kocka, Gercuska már más hangnemben ír:
Hogy történhetett ez meg velünk miért kellett ez? Miért kellett ma szakítsunk? Miért nem vagyok elég megfelelő számára? Mit rontottam el? Nélkülem a sírba lenne. A dróg már megölte volna meg a fájdalom. Mi lesz most az életemmel, hogy fogom túlélni?  Legszivesebben a halált választanám. De nem tudom mit tegyek. A mai nézeteltérések ellenére szeretem őt. De a mi már csak a halálban egyesülünk és válik eggyé a sorsunk. .....
Sírni szeretnék de nem tudok fáj a szívem. Zavar hogy nem élhetném azt az életet amit szeretnék. Én ember szeretnék lenni és Zsolt felesége.
Ahogy Geri olvasgatta könnyesek lettek szemei és alig tudott már olvasni. Ismét átgondolta azt hogy véget vessen az életének. De megéri? Tegye meg?
Nem tudta megválaszolni a kérdést. Majd pittyeget a telefonja. A csopi Tamás írt:
Tamás 🕉: Lehet hogy megkaptam a megfejtést! A somin a titkos rejtekhelyünkre rejthette el a papírt. Geri beszéltél azzal a Szabival? KOTELEZO! Ő biztos tudja mi, miért történt.
Geri nem válaszolt vissza, hanem felhívta Szabit.
Szabi: Szia Geri, mizu?
Geri: Szia Szabi. Lenne egy pár kérdésem....
Szabi: Zsoltiról. Mondjad.
Geri: Mit tudsz? Te tudod hogy a piac összerobbant. Mi miatt ölte meg magát?
Szabi: Geri csillapodj. Ne félj nem dróg miatt és nem a nagyfőnök tette el láb alól. Egyszerűen nem bírta tovább.
Geri: Ez biztos? Nem hagyott részemre semmit?
Szabi: De! Jó hogy mondod! Itt van olvasom. "Mivel nincs értelme hogy éljek ezért a Som...elástam am .... ahol tudod. A furni.a ott ....a titok. Győzd le a n....köt, ap.... kerlek. Szerelmes ferjed Zsolt."
Geri: Megáll az eszem. Holnap reggel hozd el a papírt. Na kell menjek, csá.
Szabi: Csá.
Geri letette a telefont. Szabi hivta a nagyfőnököt:.
Nagyfőnők: Elhitte?
Szabi: Kételkedés nélkül.
Nagyfőnök: Geri, nem menekülsz te sem meg, soha soha!
.....