Egy öngyilkos vallomása (Befejezett)

A keresés kezdete

Elérkezett a reggel. A három barát a megadott helyen, a megadott időben taliztak. Leültek a padra és nekikezdtek gondolkozni, Gercus elmondta hogy mit tudott meg.
- Mucuskák sikerült dumcsiznom a Szabival és ma reggel taliztam is vele, átadta ezt a levelet.
Ezzel átnyújtotta nekik a levelet.
Megdöbbentek.
- Geri te ebben egész biztos vagy?,kérdezte aggódóan Yvi.
- Nem teljesen. Ezt a nagyfőnők egyik szegítője adta át. Lehet van valami a háttérben?
- Biztos van.
- Tamás ismerem a bizniszt és a bágázst. Nincs amiért eltegyenek lábalól. Másképp elveszítik az ügyfelek 10%-át.
- Mi? Te feleltél a cég 10%-ért?, kérdezte meglepődve Yvi.
- Nem. Isten nyúgosztalja, Zsolt apja. De történetesen ismertem én mindenkit onnét.
Tamás ezt gondolta magában: " Hát Geri még is betúrta magát az iparba? Egyre nagyobb rejtély kezd számomra lenni. Ki kell deríteni hogy most miről van szó!!"
Geri megszólalt:
- Szerintem most már minden világos, így indulhatunk a keresésre.
Elindultak felfegyverkezve (kés és olló) és egyéb más dolgokkal, pl.: mini ásó, térképek, kamera, stb...
Felültek a 23-as buszra és már száguldottak is a Nagyerdő, Orvosi Egyetemi bejáratához. Gyorsan megérkeztek és nekivágtak az erdőn keresztűl.
Mentek lassacskán a célegyenesbe. Nyár van, a hangulat is megfelelő. Mi kell más egy szép nyárhoz?
Lassacskán megérkeztek a rejtekhelyhez. A fába hol bele volt vésve a nevük egy cetli volt belészúrva:
Harmadnapon a nyomozás halálba vész!
Geri megrendült:
- Hogy, hogy, mi?
- Itt már biztos, hogy valaki a halálba kergette magát.
- Zsoltikám!!!!,fogott neki sírdogálni.
- Ne felj megtoroljuk ezt az alja dolgot. Én esküszöm, hogy kiderítem hogy mi történt itt!, jelentette ki és fogadta meg Tamás.
- Én is!, tette hozzá Yvi.
Gerinek a telójára üzenet érkezett, mikor megnézte meglepődött:
Szabi: Szia!
- Mi az Geri?
- Szabi írt, de mindegy keresgélljünk.
Neki fogtak keresgélni és az óra hoszán eltartó ásásnak eredménye lett. Találtak egy kicsi ládikot. Benne Zsolt gyűrűjét és egy aprócska cetlit ez állt rajta:
Ha megkaptál öröm,
Ha nem szomorúság.
Mennjél tovább,
Hol maros part vár.
Ott leszek én ,
A szentkirályi híd alatt.
Geri megszólalt:
- Atya ég, hogy erre nem gondoltam!