Időfutár 1: A Körző Titka

1/1

Tudod Zsófi, azt hiszem, nekem még nem volt egyetlen normális barátom sem Szeged előtt. Illetve előtted. Az első pillanattól kezdve olyan, mintha mindig ismertelek volna. Emlékszel arra a napra, amikor bekerültem az osztályotokba? Nem akartam bemenni a terembe, te pedig leültél mellém a lépcsőre, és két órát beszélgettünk. Látod, már rögtön az elején begyűjtöttél miattam két igazolatlant.😀 Szegeden éreztem először jól magam életemben. Jellemző, hogy olyan hamar el is kellett költöznünk onnan. Amúgy Budapest talán a legrosszabb hely az összes eddigi közül, ahol laktunk. Ha látnád, tuti kiborulnál.

A szomszéd szobában ekkor indult harmadszorra anya Dead Can Dance cédéje. Hannának most már marhára elege lett. Felpattant, kirúgta maga alól a széket, és lecsapta a laptop tetejét. Ebben a hangzavarban mindent lehet, csak gondolkodni nem. E-mailt írni meg végképp esélytelen. Úgy érezte, ha még egyszer végig kell hallgatnia ezt a rikácsolást, azt nem éli túl. Nem akarta lehalkíttatni a zenét, abból csak idegesítő lelkizés lett volna. Anya egyből úgy gondolta volna, hogy Hannát annyira megviselte az újabb költözés, hogy feltétlenül ,,ki kell tisztítani az auráját''. Többek között a ,,szép zenével", no meg azzal a kézrátevős-tapizós kezeléssel, amit mostanában tanult egy tanfolyamon.

Ha kíváncsi vagy a folyratásra, mindenképpen tarts velem a következő részben.☺