Part9

38 5 2
                                    

" nagyon sajnálom Miss Dana a
barátnője részekben elveszítette az emlékezetét"- mondta az orvos én pedig elájultam. Annyira szörnyű az az érzés amikor valaki szinte elveszíti a legjobb barátnőjét. Kívánom mindenkinek hogy soha ne érezzen ilyet. Aztán odaültem Sofia mellé és beszélgetni kezdtünk.
Nem emlékezett csak rám a szüleimre, Larára és Chloera. A fiúk úgy ahogy teljesen kimentek az emlékezetéből. Annak viszont nagyon örültem hogy rám emlékezett. Nekem ez sokat jelent. Ezután visszamentem a suliba. Edward megfázott, úgyhogy Larával és Krisszel gengeltem. Nap vègére már kifáradtam, Sofiát 2hétig tartják a kórházba.

Reggel a hajam a szokásos szörnyűség, a fejem akár egy ufóé. Nagyon rosszul voltam a szemeim kisírtak, a hangom rekedt. Enni semmit nem ettem egész nap, Edward is hiányzott. A suliba semmi érdekes nem volt, délután Sofiaval voltam a kórházba. Súlyos agysérülése miatt egyre jobban elfelejt mindent. Egy pillanatot kértem az orvostól, kiszaladtam a folyosóra, és már az ajtón kiérve zokogni kezdtem. És mi lesz ha engem is elfelejt? Újra át kell élnünk mindent?-rengeteg gondolat járt az eszembe, már nem mentem vissza a kórházba csak hogy Sofi ne lássa mennyire megviselt ez a dolog.

Reggel újabb SAJNÁLATOS levelet kaptam miszerint:
...

Most vagy sohaWhere stories live. Discover now