A tükör mögött //FELFÜGGESZTVE//

3. rész

Reggel boldogan keltem mert tudtam, ma találkozom Robinnal.
Fülig érő mosollyal keltem és behívtam a szobalányt hogy segítsen a ruhát felvenni. Mire végeztem Flora is megjelent előttem és már ő is fülig érő mosolyal. Nem szóltunk egymáshoz. Mindketten tudtuk mit jelent ez a mosoly.

Együtt mentünk az ebédlőbe. Még mindig mosolyogtunk. Először Alex nézett meg minket, utána Viktória de nem szóltak, elnézték. De már Diana nem bírta szó nélkül.

Az ebédlőben ültünk. Gondolataim ezerrel cikáztak a mai nap körül. Diana és Flóra között ültem Alexel szemben. Ekkor megszólalt Diana:

-Mi van veletek lányok? Egész reggel le nem lehetett vakarni a mosolyt az arcotokról.-kérdezte kíváncsian.

-Jah.. Hát én azért mert már alig várom a kiképzést és Flora megígérte hogy ő is megnézi. Tényleg Alex, szabad?-füllentettem. Hisz nem mondhattam el az igazat. Azt mégis hogy? Oh Diana néni. Képzeld Robinnal találkozom. Tudod az ellenségünkel. Kezdem megkedvelni. Ugye szabad? Nem. Ezt így nem lehet.

Alex felnézett és egy "Ühüm"-mel letudta a válasz és nekilátott a sült csirkecomb elfogyasztásának.

Miután ettünk elmentünk a szobába átöltözni. Felvettem a kiképzésre alkalmas ruhát hisz habos-babosban csak nem állíthatok oda. Flora is átöltözött és indultunk is az istálló egyik külön termébe amit én különösen imádtam hisz ez a lovak futtatására volt jó így hát biztos Spartannak is köze lesz a mai órához.

Az óra hamar lejárt. Ma Flora is velem gyakorolt. Alex bábukat állított fel a terem egyik felébe. Ők voltak az "ellenség".
Mi pedig a lovakkal feléjük futva el pusztítottuk őket képességünkkel. Nagyon érdekes volt. De én csak óra végén eszméltem rá hogy ez már nem a képességem fejlesztése hanem ez már hadászat. Vajon mi történik itt amiről én nem tudok? Na majd megtudom.

Flora Diablot( a lova neve) visszavitte a boxába. De én azzal a kifogással hogy elmegyek sétálni eltüntem Spartannal együtt utunkat az erdő fele vezetve.

Már Spartan hátán ülök és vágtatok a nagy vízesés felé. Remélem Robin már ott van. Csak száguldottunk. Olyan érzésem volt mintha repülnék. Csodálatos.

Amíg ezen gondolkodtam már oda is értem a vízeséshez. Robint láttam meg. Szép lassan odamentem Spartannal.

Már közel voltam Robinhoz és láttam fülig érő mosolyát.
-Végre itt vagy.-mosolygott. Ebben a pillanatban Spartan valamitől megijedt és két lábra állt belökve Robint a vizesés lábánál levő tóba.

Én beugrottam utána és nagy meglepetésemre kaptam levegőt. Imádtam ezt az érzést de visszagondoltam arra hogy miért is merültem le, a víz alá. Szememmel Robint kerestem és meg is találtam. Leúsztam utána. Eszméletlen volt. Persze hisz ő a tűz hercege . Gyorsan kivittem a partra. Elkezdtem  éleszteni. Milyen jó hogy figyeltem bioszon.(😂😂😂 szerk.).

Láttam hogy éledezik. Egyszer csak kinyitotta szemeit. Zavarodottság látszott szemeiben de abban a pillanatban mikor meglátta az ijedtségtől kifehéredett arcomat, közelebb húzott magához és megcsókolt. Elmélyítette csókunkat. Miután szétváltunk megszólalt:
-Köszönöm hogy megmentettél.-mosolyodott el.
-Ez természetes.-mosolyogtam rá vissza.

Egy ideig csak néztük egymást. Csak néztem gyönyörű íriszeit. Egyszerűen megbabonáztak. Elvesztem bennük. Nem volt kínos csönd. Sőt inkább kellemes. De azért mégis megtörtem a csendet.