Alakváltó 🌙

#3 A sziget

Amikor oda értünk a táborhoz észre vettem egy falon csüngő füzetkét...  A füzet borítója tiszta fekete volt, amikor belelapoztam ráeszméltem, hogy ez egy kis lexikon ami magába foglalja az ott élő lényeket... 
Nagyon sok lény él itt a könyv szerint, de én nem hiszem, hogy ilyen lények lenének...
A füzet részletesen beszámolt arról, hogy a különböző lények mit tudnak és, hogy hogyan győszhetőek le vagy szerezhetünk meg tőlük különböző tárgyakat..
Van egy olyan érzésem, hogy ez csak túrista csalogató...
Nem hiszem, hogy élnének itt ilyen lények vagy egyáltalán létezne pár...  Amikor lapozgattam Vanda egyszer csak meg szólított... Hangja ilyedtem volt és nem tudtam, hogy mért, de nem kellett sokat agyalnom rajta..  -Mi az Vanda?
-Ebben a könyvben mi is bennne vagyunk.
Ilyedten néztem rá Vandára.
-Hogy mi???
-Nézd meg a 152. oldalt...
Nagy meglepetésemre ez az oldal üres volt.
Nem volt ráírva semmi...
-Vanda ezen a lapon nincsen semmi...
-De itt van...
Akkor eszembe jutott, basszus.
Vanda te látó vagy én nem látom...
Csak te tudod elolvasni...
-Nem gondoltam volna, hogy ennek a könyvnek a 2.-fejezete látóknak készűlt...
-Hát én sem...
Vanda hírtelen megragadta a csuklómat és magához rántott. Amikor rámnézett a szeme vérvörös volt..
-Vanda jól vagy??
Kérdeztem, de persze erre már nem kaptam választ.
A füzet ami eddig egy damilról lógott most felénk kezdet lebegni...
Az egész tér üres volt nem tudtam mit csinálni, nem akartam Vandát otthagyni..
Ekkor a könyv elsuhant melettünk és meg kerűlt minket egyre gyorsabban és egyre többször.  Amikor már hurikán szerű köd támadt körülöttünk Vanda magához tért és sírt.... Nem tudtam mi történt vele, de időm sem volt meg kérdezni. Vanda megszólalt.
-Halottak vagyunk.
Ekkor a könyv ami ránk csavarodott meg állt és leesett.
Teljesen össze csomózott minket..
Ekkor belépett az előtérbe Vándor...
Vándor a táborral érkezett ide.
Vandával közösen kiabáltunk Vándornak.
Amikor az nagyon gyorsan elkezdett felénk futni, de már késő volt.
Ekkor a könyv újra életre kelt és behúzott minket a falba...
Vagy hát igazából a fal túloldalára...
Amikor átrántott minket mind a ketten ájulva estünk el..