Kitagadván

2.fejezet

James

       

Mindenki hazudik, de ez nem számít, amíg senki sem figyel.

Egy újabb költözés, csak ez annyiban másabb, mint a többi hogy innen nem költözünk tovább. James McDon vagyok. 17 vagyok. Egy gazdag család fia, aki tovább viszi a bizniszt. Apám Fred McDon és anyám Cheryl McDon. Valami gazdagabb környékre költöztünk vagy nem tudom, mert a szomszédban van egy kibaszott nagy ház, mint a miénk. De már mellettünk kisebb házak vannak. Ma megyek először rendesen suliba, mert tegnap beiratkoztam. A suli nincs messze amúgy.

- Reggelt, anya. – mondtam és kivettem egy kiflit a tálból majd megkentem.

- Neked is, várod már az iskolát? – kérdezte, ilyenkor apám már dolgozik.

- Nyilván nem... - nem tudtam befejezni, mert csengettek. – NYITÓÓM.- üvöltöttem. Kinyitottam és az ajtóban ott állt az újdonsült barátom. Richi. Ő mellettünk lakik. Szintén szeret BMX-ezni, mint én. Azt mondta majd mutat egy tök jó pályát.

- Csá haver. – köszöntött és lepacsiztunk. – kész vagy? – kérdezte.

- Ja, csak még felveszem a cipőm. – mondtam, miután felvettem elköszöntem anyámtól és kiléptünk a házból. Egy nagy csattanást halottunk a szomszéd. – ez mi volt? – kérdeztem. Biztos veszekedtek, mert valami kihallatszódott. Richi tuti tud valamit, mert olyan rémült arcot vágott.

- Semmi csak elborult a poharas szekrény. – mondta, de akkor miért ilyen rémült?

- Hát jóóó, ha nem mondod el, majd kiderül. – mondtam, még csak negyed nyolc volt. De így legalább be tudok majd illeszkedni. Amikor a suli kapujában álltunk észrevettem ugyan azt a gyereket, aki tegnap ott ült a kövön a lila hajú barátnőjével.

- Hali Richi. – mondta egy szőke hajú.

- Sziasztok, bemutatom nektek az új szomszédomat, Jamest. – mondta.

- Hello. – ja, én és a köszönés.

- Ő itt Josh...- mutatott a szőkére. – ő meg Daniel. – egy barna hajú srácra mutatott, akinek van száj pc-je.

- Ő tudja? – kérdezte Dan.

- Nem és nem is baj.

- Ahaaa, meg se kérdezem. – mondtam és felhoztam a legjobb témát. – melyik a legnagyobb ribi? – kérdeztem, mire hülyén rám néztek.

- Látod ott azt a miniszoknyást, aki egy kicsi has pólóban van? – kérdezte, bólintottam. A csaj egy pink feszülő miniszoknyát viselt é egy fekete... pólót? – na ő az Eveline Osten.

-  Jártam vele kemény két napot. – mondta büszkén Richi. – de azt is csak fogadásból. – mondta.

- Értem... - még mondani akartam valamit, de becsengettek. Elindultunk a terem felé. – milyen óránk is lesz? – kérdeztem, mert fogalmam se volt róla.

- Irodalom. – mondták egyszerre a srácok. Leültünk leghátulra és elkezdtem nézni az osztályt, szembesültem azzal, hogy a mi osztályunkat erősíti Eveline, aki felénk jött.

- Szia, látom új vagy. Ha bármi kell, csak szólj,én Eveline vagyok és ő itt a barátnőm Jacquen.- mondta kényeskedő hangon, szerencsére bejött a tanár.

- Jó reggelt osztály, mint tudom, új osztálytársatok van. – körbe nézett és megállt a tekintete rajtam. – Bemutatkoznál, kérlek.

- Persze. James McDon, most költöztünk ide és ennyi. – mondtam és leültem.

- Hát, rendben. Akkor kezdjük is a tanítást. – és ez így ment minden órán, de amit a legjobban vártam az a tesi volt, ami ötödik óra. Azt mondták a többiek, hogy a tizedikesekkel leszünk együtt.

Kimberly

A karom sajog a reggeli miatt. Anyám megdobott két üveggel, mert nem jó ruháját vasaltam ki. A szilánkok beleálltak a kezembe és felszakadt, mint mindig. Nem foglalkoztam vele csak kiszedegettem a kezemből. Meg összetakarítottam, tesin nem tudom mi lesz, de így is- úgyis tesizek. Reggel láttam, hogy Richi-ék befogadták az új gyereket.                                                                                                              

Elérkezett a várva várt tesi. Gyorsan átöltöztem és Tina-val lementünk. Szabad foglalkozás miatt mi csak ültünk. A 11.-es lányok röpiztek. A fiúk kint fociztak. Egyszer valaki nagyon rosszul találta el a labdát és az Eveline fejére esett.

- Ki volt az?- üvöltötte, mindenki egy emberre mutatott. – gondolhattam volna, nézd miattad letört a műkörmöm, most mehetek megcsináltatni. – üvöltötte a képembe, igen tudom nem én voltam, de mindent rám fognak. - ezért még számolunk. – mondta és elment. A csuklómat szorította, amin szétnyílt a reggeli seb és eleredt belőle a vér. Gyorsan felálltunk és elindultunk az öltöző felé. Az ajtóban a fiúk álltak, én lehajtott fejjel mentem, és amikor kiértem felemeltem a fejem, de neki mentem valakinek.

- Bocsánat, én nem akartam. Sajnálom. – mondtam, és amikor tényleg rá néztem láttam hogy az új srác az. Kikerültem és Tinával felmentünk az öltözőbe. Átöltöztünk és már indultunk is.

- Mennyünk el az orvosiba. – mondta és hallottam, hogy valaki jön utánunk.

- Rendben. – csak ennyit mondtam ne hogy valaki tudomást szerezzen róla. Az orvosi után hazamentem, megfőztem. Már csak a vendégeket kellet várnom.

James

A csaj, aki nekem jött elég rémült volt és bocsánatot kért, mert neki mentem.

- Ez meg mi volt? – kérdeztem.

- Semmi nyugi. – mondta Josh, ja persze. Richinek az arca nagyon sápadt volt, de egyből visszatért közénk. Amúgy a csajnak a szeme és úgy mindene szép volt. Vállig érő barna haj, barna szem.

Amikor hazaértem anyám fogadott szép ruhában.

- Szia kincsem öltözz szép ruhába, mert megyünk a szomszédba vacsorázni. – mondta.

- Rendben. – felmentem és átöltöztem. Akkor még nem tudtam hogy mi vár rám...

Sziasztok itt is lenne egy újabb rész. Remélem tetszik nektek. Hamarosan jön a kövi.