SHIRO | Obito x OC ✓

17.rész

/Obito/

Kicsit rossz volt, hogy hátat fordított nekem, de legalább itt van mellettem és most nem akar minden áron elmenni a közelemből.Megengedi, hogy átkaroljam és szorosan magamhoz húzzam és nekem ez pont elég.Legalábbis most kezdetnek megfelel.Már csak az lenne a jó, ha nem lenne ilyen rohadt meleg...
Kimásztam a takaró alól, ő pedig közben újra felém fordult és békésen aludt tovább, legalábbis miután újra átöleltem, mert addig végig mocorgott.

-Hmmm....Szeretlek Obito... - Szólalt meg mellettem, mire azonnal felé kaptam a tekintetem és a sötétben próbáltam kivenni, hogy most alszik-e vagy sem, de bizony mély álomban volt.De legalább valahogy ő is elmondta, hogy akkor most mi az álláspont.Az már más kérdés, hogy valószínűleg ő nem emlékszik majd rá, de én legalább hallottam.

Mellesleg kezdek unatkozni ebben a síri csendben, ráadásul az éjszaka közepén.Persze semmi pénzért nem mozdulnék el tőle, mert ki tudja mikor lesz alkalmam újra így magamhoz ölelni.Lehet, hogy holnap már nem így fog hozzám állni és megtartja a távolságot, amit eddig is tett szóval kihasználom az alkalmat és mellette maradok amíg csak tudok.Vagy amíg fel nem kel és ki nem mászik az ágyból.És mit ad az isten?Hát nem megszólalt a telefonja?

- Mmm... - Nyúlt a készülékért és gyorsan elolvasta, hogy ki hívhatta fel az éjszaka. - Mina mi a francot akarsz? - Egy ideig csendesen hallgatta a túl vonalról érkező remegő hangot. - Oké, oké pár perc és ott vagyok, addig egyél fagyit vagy nutellát, hogy csillapítsd magad. - Lerakta a telefont és felém világított egy mosoly kíséretében. - Felébresztettelek?

- Nem, nem tudtam aludni. - Támasztottam meg a fejemet egy kézzel és oldalra fordultam, míg kezem folyamatosan a csípőjén pihent, amit szemeivel jelzett is. - Bocsi...Most akarsz átmenni hozzá?

- Muszáj lesz.Szerelmi bánat és általános óta a legjobb barátnőm, szóval ez mindig így megy. - Kelt ki az ágyból és öltözni kezdett, majd rám nézett. - Amúgy nem zavart a kezed.

- Na de akkor...Mindegy.Kell fuvar hozzá vagy nem? - Kérdeztem mire sokatmondóan elmosolyodott és odadobott nekem egy melegítő nadrágot és egy pulcsit. - Várj nem lesz túl bunkó, ha veled megyek?

- Ha tudnád, hogy mennyire szurkolnak neked, akkor tudnád, hogy nem.Na igyekezzünk! - Oda álltam mellé, majd megfogtam a kezét, hogy biztosra mindketten eljussunk Minához.Amikor odaértünk én levágódtam a kanapéra és csak néztem ki a fejemből, míg Yiren fogta magát és szinte két lépésből átszelte a lakást, hogy mihamarabb a barátnőjével társalogjon.És már megint egyedül vagyok...Mondhatni túl jó érzés.

/Yiren/

Ahogy csak tudtam berohantam Mina szobájába és már kapcsoltam volna fel a villanyt, de valamiért rám parancsolta, hogy ne tegyem meg.Gondoltam azért, mert bántaná a szemét a fény, ezért nem is tettem semmit, csupán közelebb mentem hozzá és a telefonommal világítottam meg magamnak a földet, hogy nehogy felbukjak valamiben, de ekkor olyan dolgot világítottam meg amit nem akartam.

- Azt mondtad megint szerelmi bánatod van... - Világítottam rá és láttam, ahogy felsője és már az ágya is vörösbe borult. - Ki tette ezt?

- Nem lényeges, csak baleset volt... - Próbált magára erőltetni egy mosolyt, de látva az arcomat inkább nem próbálkozott tovább. - Miorival gyakorlatoztunk és egy kicsit túl komolyra fogta, de rendbe jövök, feltéve, ha meggyógyítasz.

- Miori miért nem tette meg? - Kérdeztem miközben közelebb mentem hozzá és felvillant a zöld chakrám, amit gyorsan a sebe fölé helyeztem és nekiláttam a gyógyításának. - Ha lehet ne mozogj, mert eléggé mély a seb.

Ezek után már nem beszéltünk semmit, ugyan is én belemerültem a gondolataimba amik folyamatosan az Uchiha körül forogtak.Nem értem, hogy mi vezérelte idáig.Még szerencse, hogy régebben belekezdtem a szanitéc gyakorlatokba, mert így meg tudom menteni a társaimat, még ha nem is vagyok benne olyan jó mint Sakura vagy Tsunade.A lényeg, hogy képes vagyok őket megmenteni és nekem ez pont elég.Viszont már fogalmam sincs, hogy mit gondoljak Mioriról.Nem akarom, hogy olyanná váljon mint Madara.Azt nem tudnám elviselni, hiszen akkor az egyenlő azzal, hogy legjobb barátjaként nekem kell majd harcolnom vele, hogy valahogy meg tudjam állítani.Nem arról van szó, hogy tartok tőle, mert már számtalanszor csaptunk össze, de így isten igazából nem nagyon harcoltunk.Tudom, hogy erős és tisztában vagyok a képességeivel, úgy ahogy az enyéimmel is, de még is csak a barátom és nem akarok neki fájdalmat okozni.Nem akarom megsebezni, de attól tartok, ha ez így megy továbbra is akkor kiharcolja magának azt a csatát.Amikor kicsik voltunk mindig is arról beszéltünk, hogy egyszer össze kéne csapnunk, hogy eldőljön ki az erősebb, de ha most belegondolok, akkor nem biztos, hogy ezt szeretném.Ha tényleg odáig fajul a dolog, akkor lehet, hogy az egyikünk halálával is járhat.Mondjuk ha ezt nézzük, akkor neki rosszabb, mert nem védi meg őt senki Shisuin kívül, nekem meg ott van az Akatsuki akik talán hajlandóak lennének bosszút állni értem.De csak talán és nem is biztos, hogy ezt szeretném.Túl sok lenne az áldozat.

- Köszönöm... - Zökkentett ki Mina erőtlen hangja a gondolkodásomból, mire a seb hűlt helyére néztem, majd lassan felálltam és az ágya szélére ültem.

- Szüleid mikor jönnek haza? - Néztem rá, majd megragadtam a véres takarót és a lepedőt, amit kivittem a mosógépbe, majd odadobtam neki egy új pólót és elkértem tőle a véreset, miután oldalát letörölte egy nedves ronggyal.

- Csak két nap múlva jönnek... - Nézett az ágyra. - Ha egy valamit megtanultam, akkor az az, hogy miként mossuk ki a vért. - Bámulta folyamatosan az ágyát, majd rám nézett én meg úgy tekintettem rá, mint aki szellemet lát. - Most mi az?

- Ez azért elég bizarr volt. - Szólaltam meg végre, mire elröhögte magát. - Amúgy ezek után megtanítalak az alap szanitéc dolgokra.Legalább azokat kéne tudnod. - Egyetértően bólintott én pedig egy kéz jel kíséretében gyorsan magamra varázsoltam a shinobi ruhámat és megnéztem a katanám élét.

- Most meg mire készülsz? - Nézett rám elkerekedett szemekkel és erre a kérdésre Obito is megjelent, aki hasonló arckifejezéssel nézett rám.

- Döntöttem... - Helyeztem vissza a kardot. - Megküzdök Miorival.