Az idő begyógyítja a sebeket....vagy mégsem?

Az idő begyógyítja a sebeket

Idén lesz 2 éve, hogy Jamie balesetet szenvedett. Méghozzá miattam... Vagyis miattunk, de ez részletkérdés. És most ne olyanokra gondoljatok, hogy megpróbáltam lelökni egy hegyről, ciánt etetni vele, vagy bármi hasonló gyilkossági kísérlet. Bár hogy is tudnátok bármilyen véleményt alkotni, mikor még nem is meséltem rólunk semmit.
Na szóval a nevem Blair Events, és 13 éves koromig volt egy ikrem, Jamie. Egészen Jamie balesetéig egy Jake nevű fiú is fontos szerepet játszott az életünkben. De csak addig. Utána eltűnt a társaságunkból, pedig pont akkor lett volna rá leginkább szükségem. Fogta magát és kisétált az életemből... Na jó, a helyzet valamivel komplikáltabb volt, de akkor is ez történt. Dióhéjban. Azóta sem tudtam neki megbocsátani, bármennyire szerettem volna. Ha most hirtelen feltűnne, már biztosan nem tudnék rá barátként tekinteni. Talán pár év múlva...
És most, hogy ezt tisztáztuk, elmesélem a történetünk... Nagyjából.
Jamie alapjáraton opptimista, vidám, őrült, bolond, gyerekes, vicces, figyelmetlen, élettel teli lány volt, aki nem bírt fél percnél tovább csendben maradni vagy megülni a seggén. Mondanom sem kell, hogy ezek a tulajdonságai mennyi vicces szituáció okozói. Mondhatni én voltam a vázlat és ő lett a tökéletesített mestermű. Bár volt egy elég ellenszenves oldala is. De ez csak afféle maszk volt, amit a külvilág felé mutatott, hogy elrejtse sebezhetőségét. Ez is benne volt a pakliban. Ilyenkor bunkó, flegma, rideg, szadista, szűkszavú, depresszív, pesszimista énjét mutatta. Amúgy többnyire beszédes, nagyszájú, lusta volt és előbb beszélt mint gondolkozott. Nos igen. Ez volt Jamie. Sosem volt ártatlan, de mégse feltételezte volna róla senki, hogy rossz lenne, ami érthető volt hisz külseje tökéletes álca volt, legalábbis addig, amíg meg nem szólalt. Mert hát káromkodott agyba-főbe. Mellesleg tengerkék szeme volt és egészen világosbarna, hullámos haja. Nem volt  égimeszelő, de alacsonynak sem mondanám, az alakja az a tipikus perfect balerina alkat volt, egyszóval nagyon szép lány volt. Egy pillantásával ölni tudott és egy mosolyába került, hogy megfagyjon benned a vér. Ellenben angyalian tudott mosolyogni azokra akiket szeretett. Angyal a pokolból. Az elmondásom alapján mondhatni tökéletes volt, pedig ez nem igaz. Nagyon istabil idegrendszerrel rendelkezett. Őszintén szólva ez okozta a vesztét. Vagyis részben. És nem mellesleg fülig szerelmes volt Jakebe, a legjobb barátunkba. Az a gáz, hogy én is nagyon bírtam a srácot. Végülis ki nem? Tipikus ránézel és "aztakurva*_*" srác volt.
Amúgy a témához visszatérve, rengeteget lógtunk a város szélén lévő erdőben. Ott volt a mi "bázisunk".
Jamie, emlékszel még? A patakra, a patak feletti kötélre és a faházra? Emlékszel amikor leestél a faház egyik ágáról és eltört a karod? Amikor Jake véletlenül  odaszögezte a nadrágját a fához? Amikor megáradt a patak és elmosott mindent? Ugye emlékszel?
És vajon...... Jake is emlékszik? Remélem nem felejtett el téged... És engem sem... Nem felejthetett el minket. A baleset 2 éve, augusztus 13-án  történt. Jamie elég féltékeny volt mindenkire ha Jakeről volt szó. Még rám is. Szóval aznap Jake mondta, hogy kísérjem be a városba valamiért. Eddig oké, csakhogy Jamiet nem hívta.
És én ennek tudatában is elmentem Jakkel. Mondanom sem kell, ezt Jamie árulásként fogta fel... És.... ön..öngyilkos lett.... miattam....
Erre még Jake is lelépett.. Pedig szükségem lett volna rá. Nem is kicsit.
Rajtunk kívül senki sem ismerte az előzményeket. Így nem is tudtak rajtam segíteni. Betudták egyszerű gyásznak. Teljesen összeomlottam... Nem tudtam egyedül feldolgozni... Ezek után Jake Stolen sem keresett többé. Megszakadt a kapcsolatunk..a szívemmel együtt. Végül depressziós lettem és magántanuló is.