[BGC]

2. rész

-Hú, srácok! De szép ez a hely!-ámuldozott drága kis lila hajú barátosnénk, aki azóta már felkelt egy nagyob bukkanóba, mikor megfejelte az ablakot, még Tokyó elött.
-Jaja! És nem semmik a csajok sem!-nézett Niko egy csapat pasztelrózsaszín miniszoknyás Harajuku lányra, és Belltől már kapta is a tockost.
Jody és én inkább csak néztük az elénk táruló látványt. Azért ilyen helyen nem nagyon jártunk még. Felhőkarcolók, fura, de különleges stílusú emberek, marha nagy tömeg...Los Angelesben nem voltak ennyien, bár Japánról, főleg Tokyóról tudtuk, hogy sok a lakos, de így élőben ijesztőbb, mint a laptop/TV képernyőjén.

-Emberek, megérkeztünk! Pakoljátok ki a csomagjaitokat.-szólt a sofőrünk. *Eddig inkább meghúzta magát és végig csöndben vezetett. Lehet, kicsit kiakasztotta a sok Kis Grofó és miegymás.* Mi addig kiszálltunk és elkezdtük kipakolni a bőröndjeinket, ami azért nem volt kevés, tekintve, hogy nem egy szegény népség vagyunk.        -A gondnok, vagy portás majd biztos segít nektek eligazodni a koleszban, hogy ki melyik szobát kapja. Sziasztok!-köszönt el. Tényleg kicsit kilehet szerencsétlen. Niko lezárta a csomagtartót és kopogott az ablakon kettőt, jelezvén sofőrünknek, hogy mehet. A szürke Tiyota tovább hajtott a vízes, esőáztatta főút felé.

Mi az épületet kezdtük fürkészni. A gimi és a kolesz egymás melkett van, és ugyan úgy néznek ki, de mi már vagyunk annyira tájékozottak, hogy tudjuk, hogy a szemből jobb oldali a kolesz Drapp színű falaik és egyszerű, fehér keretes ablakaik vannak.
-Kiváncsi vagyok, hogy néz ki belülről. Ha olyan, mint kívülről, elég unalmas lesz...
-Nem mindegy? Nem gyönyörködni, hanem tanulni jöttünk.- mondom. Mert most nincs igazam? Az előző gimink se volt sokkal szebb...se a kolesz...
-Igaz! Inkább menjünk be.-indult meg Miso a gimi épülete felé, mivel hogy ott kapjuk meg a kulcsokat, nem a koliba. Érthetetlen...- gondolkodtam, miközben megindultunk befelé.

Ahogy beértünk az épületbe, én azért egy kicsit meglepődtem és el is bambultam. Totál amerikai feeling, és kicsit hasonlított a volt sulinkra. Valószinűleg a kék szekrények és hosszú, uncsi folyosók miatt. A padlót sima fehér kő borította, a bejárati ajtóval szemben lévő folyosó végén pedig nagy abkak. A két oldalsó falon végig az említett kék szekrények, és a folyosó kb közepén egy elágazás jobbra.
-Serah!-intett Niko.
-Igen?
-Gyere, itt vannak a szekrény és szoba kulcsok. A faliújságra pedig ki van írva, ki kivel lesz egy szobában.-mutogatott a falon lógó papírok felé, miközben kezünkbe nyomkodta a szoba-és szekrénykulcsainkat. Nekem pedig csak oda dobta, mert messze voltunk egymástól ahhoz, hogy simán a kezembe tudja nyomni.
-Megyek.-cammogtam utánuk. *Úgy sincs akkora mázlim, hogy értelmes embert kapjak szobatársnak. Előző sem volt valami épelméjű.* Közben lassan utolértem a többieket.
-Na szóval! Miso, te elvileg Jodyval vagy, Bell, te valami Jasmin Yuko-val, én valami Tomo-val, Serah, te meg valami Takanori-val.-kezdte a szöszke srác felsorolni, ki kivel alszik.
Na várjunk csak... A Takanori az nem fiú név?
-Bazdmeg!-oszottam meg velük a gondolataim egy szóban.
-Mi? Mert? Mivan?-érdeklődött Nikó én meg azon gondolkodtam, hogy hogy lehet az, hogy lányokat és fiúkat egy szobába raknak és hogy kivel fogom én megbeszélni a gondjaimat? Mert nem ezzel a Taka...akárkivel, az száz!
-Egy szobába tettek egy fiúval, és még kérdezed? Kivel fogok beszélgetni, és mi van, ha éjszaka közepén felhoz valami csajt?
-Jodyék szobája a szomszéd szoba, a tiétektől jobbra, úgyhogy lesz kivel beszélgetni. Ha meg felhoz valami csajt, akkor meg vagy beszállsz a buliba, vagy kivülről nézed, és masztu...Áu, azér ennyire ne légy má' szadista, jérlek!-szólt a mostmár elcseszett kedvű szöszink, aki azért kapot tőlen egy termetes tockost...
-Inkább menjünk! Remélem azért az a Takanori nem akkora perverz, mint te!-szóltam, bízva a sorsban...
-Okés! A mi szobánk majd a második emeketen lesz azzak a Yuko-val! Tiétek?-kérdezte Bell, miközben meginduktunk kifele, át a koleszba.
-Az enyém a Tomo gyerekkel a harmadikon, da az épület eléggé hátsó részében.
-A miénk Jody-val, Miso-val, meg a Takanorival a negyediken.-mondtam, majd itt be is rekedt a beszélgetés, hisz nincs témánk, mert a kocsiban már mindent átbeszéltünk. Kb 2 perc csend után beértünk a koleszba.
-Na, akkor sziasztok! Én megyek is felfedezni a hátsó fertájokat.-röhögött a mondata kétértelműségén. *Hülyegyerek...*
-Szia, te fasz! Aztán semmi szabálysértés!-ráztam meg a fejem mosolyogva.
-Azt te ne mond meg!-nyújtotta rám a nyelvét, és már indult is  tovább.
Mi is tovább haladtunk, fel a lépcsőn, majd két emelet után Bell-től is elköszönhettünk pár öleléssel. Bár nem tudom, mi ez a nagy dráma, hisz holnapután már kezdődik is a gimi és meginn egymás nyakán leszünk, és valószínűleg holnap is egész nap együtt leszünk.

Még két emelettel följebb pedig Jodyéknak is viszlátot mondhattam, bár tulajdonképpen szomszédok vagyunk. Enyém...pontosabban a  miénk a Takanori gyerekkel a 669-es szoba, Jodyéké pedig a 668-as.
*Jó nagy lehet az a kolesz, ha ennyi szoba van. Vagy a gimiét is beleszámolták, úgy jött össze ennyi? *
Közben bedugtam a zárba a kulcsot és kinyotottam az ajtót. Szintén drapp falak fogadtak, mint az épület külseje. Az ajtóval szemben egy fehér keretes ablak, két oldalán egy-egy ágy, de úgy, hogy az ágy fej része volt az ablakos falba tolva. A két ágy között, az ablak alatt egy-egy fiókos komód és lámpa. Az ajtó két oldalán egy-egy -*mily meglepő*- drapp ruhásszekrény, tőle jobbra, a szoba bal oldalán, az ágy és a szekrény között pedig EGY íróasztal. De jó, ketten egy írósztalt kaptunk. "Fantasztikus..."
A másik oldalt az íróaszal helyén egy ajtó van.
-Nem mondod...ha ez az, amire gondolok...- közeledtem az ajtó fele, és ahogy oda értem lenyomtam a kilincset és belöktem az ajtót. -*Woaaaah! Saját fürdőszoba! Nem kell a sok ribi között fürödnöm!*-ujjongtam magamban, majd megfordultam, lepakoltam az ablaktól bal oldali ágyra. Igen, az íróasztalos oldalra. -*Akkoris enyém lesz az az asztal. Én vagyok a nő! Bár nem vagyok túl nőies...főleg a tetkóim miatt. Igaz, még csak 16 éves vagyok, és lehet azzal jönni, hogy hülye vagyok, hogy ilyen fiatalon több tetkóm is van, de én így érzem jól magam. És csak olyanokat tetováltattam magamra, ami én vagyok. Az életem, a múltam, a családom és a jövőm. Na jó...a bal csuklómon lévő, alig 1 cm-es elefánt fogadásból került oda, de például a rózsa csokor tetkó a nyakam bal oldalán a családom élő, és elhunyt tagjait szimbolizálja, elsorvadt/egészséges rózsabimbókkal. Nem pedig csak kinéztem a National Geographic-ból, vagy valami kertész újságból, hanem tényleg van jelentése.*
Gondolat menetem végeztével, bár nem tom' hogy, de a szekrénybe is bepakoltam a ruháim és cipőim. A tisztálkodási cuccok még várhatnak.

Az órára pillantottam. 18:33-van most, és ma még ugye nincs oktatás, így menzás vacsi se, de szerencsére, hoztam magammal pár Sport szeletet és Canada Dry gyömbért. Nem tipikus japán, de nálam mindig van, mert mikor megyünk Magyarországra mindig bevásárolok ebből a két dologból, és most, mielött ide utaztunk, Magyarországra is beugrottunk. Los Angelesből Magyarországra, onnan Moszkvába,′¹* és onnan Tokyóba.
*Jó hosszú út volt, szarrá untuk magunk a repülőn, de így volt a leggyorsabb még mindig.*- ülök le az ágyra és kezdek el nyammogni a csokimon, mikoris  eszembe jut valami. -*Hol a faszban van az a Takanori gyerek? Már nem tom' hány óra van, és még mindig nincs itt... És elvileg ma este már itt kell lenni. Na mindegy, majd jön. Max kap egy lebaszást.*-
Álltam föl az ágyról és dobtam ki a zöld csokispapírt, majd összeszedtem a szekrényből a pizsuszom, ami egy boxer szerű bugyit és egy fehér rövíd ujjú felsőt takar, előszedtem a tüsfürdőm, majd mentem zuhanyozni. Viszonylag gyorsan kész is lettem, és baszva arra, hogy még csak 20:14-van, bebújtam az ágyba, majd még átgondoltam, hogy holnap délután 14-óra fele lesz valami gyűlés az étkezőben, ahol el mondják a szabályokat és néhány hasznos infót.
-*Remélem holnapra ez a Takanori is megérkezik...
Vagyis nem. Úgy legalább egyém marad a szoba.*-
További gondolatmenetem a fáradtság szakította félbe, és talán 14 éves korom óra először aludtam el 20:30 elött.

Kiváncsi vagyok, mit hoz a holnap... Pláne a holnapután...

Sziaszok! Marha sok ideje töltöttem fel a legutsó "szereplők" fejezetet is, amiért nagyon bocsi! Kárpótlásul életem eddigi szerintem leghosszabb általam írt fejezete. :)
És bocsi a helyesírási hibákért!!! , csak kezd elszaródni a telóm...

′¹* = Tudtommal Magyarországról nem száll repülő Japánba, hanem Magyarországról Moszkvába, Moszkvából átszállással Japánba (Tokyoba?) lehet csak menni.
De ha valaki tudja, pls írja meg nekem! Nem akarok hülyeséget írni!