California 🌴 gilinsky

3.

3. rész
⚜️beköltözés⚜️
________________________________

Hamar elérkezett az indulás napja, már a repülőtéren álltam anyáékkal és a mankós Daisy-vel, aki ragaszkodott ahhoz, hogy kikisérjen.
- Egy nap minimum kétszer telefonálj!
- Anya...
- Jó-jó, de egyszer mindenképp. Nagyon vigyázz magadra!
- Oké, vigyázni fogok.
Miután letudtam a kötelező elbúcsúzási köröket elindultam becsekkolni, leadni a bőröndöm, majd megkeresni a kaput.

⚜️⚜️

Ahogy leszálltam a gépről elkapott az a szokásos érzés. Rámtört a pánik, olyan egyedül voltam. A sok ember céltudatosan ment előre én pedig azt se tudtam merre nézzek, merre induljak meg. Csak huztam a böröndömet és cipeltem a hátizsákomat, közben tekintettemmel pásztáztam igazából bármit ami a táborhöz köthető, mivel elvileg egy busz jön ide értünk.
Hirtelen meglátok egy YCLA feliratú táblát tartó fiatal lányt, meg egy mellette irattartóval várakozó fiatal srácot. Körülöttök már 8-10 fiatal ácsorgott, úgyhogy utam hozzájuk vezetett rögtön.
- Sziasztok! - köszöntem kicsit félénken
- Szia! A táborba jöttél? - mosolygott kedvesen, az egyébként elég jól kinéző srác
- Igen. - mondtam halkan
- Mondd a neved kérlek, és ne legyél így megszeppenve, nem harapunk! - mosolygott a srác továbbra is
- Holly Westmiller.
- Oké, Holly, köszi. - egy pipát írt a nevem mellé - Szóval, én Chris vagyok, ő itt Emma, te voltál az utolsó akit még vártunk ebbe a csoportba, mivel tizenkettesével hordunk titeket a táborba, ma mi leszünk veletek amíg a táborba érünk, mi mondjuk majd meg, hogy melyik szobába kell mennetek, de holnap viszont már más mentorokkal lesztek, de erről majd később a táborba úgy is kaptok infót. Van kérdés?
Megráztam a fejem, és a srác mintha még próbált volna szemezni velem és még mindig mosolygott amitől elpirultam és lenéztem a cipőmre, azon goldolkodtam hirtelen milyen erdekesek lettek a cipőfűzőim...
- Oké srácok! - kiált fel Chris - Gyertek utánam, megyünk a buszokhoz!
Mindenki felnyalábolta a cuccait és elindultunk a fiú és a lány után. Beraktuk a cuccainkat a busz csomagtartójába és természetesen és voltam aki utoljára maradt mert én még a bőröndömmel szerencsétlenkedtem. Oké, lehet kicsit túl pakoltam, az amúgy is óriási bőröndöm - jó, na 4 hétre jöttem! - és ezért nem birom felemelni. További bénázásomat egy mély hang szakította meg.
- Segítsek? - kérdezte Chris, egy félmosollyal az arcán
Arcom rögtön olyan pirossá vált, hogy a paradicsomok akár irígykedhetnének rám.
- Igen, légyszi.
Betette nekem a kofferom és miután megköszöntem felszálltunk a buszra. Már mentem volna hátrébb helyet keresni, hogy a busz út alatt egyedül nyugiba zenét hallgassak, de egy kéz megfogta a kezem.
- Holly! Gyere ülj mellém. - mondta Chris, miközben a busz elindul
- Öhm... hát jó. - ültem be mellé.
- És Holly, honnan jöttél? Várj, kitalálom! Hmm... Csak nem, Kanada?
- De! - néztem rá meglepődve - Honnan tudtad?
- Jó emberismerő vagyok - mosolyog huncutan
-  Tényleg? - kuncogok
- Nem - kezd el nevetni - igazából rajta van a lapodon.
Na akkor belölem is kitört a nevetés. Bolond ez a srác.
- Chris! A másik lány..
- Hmm? - néz rám Chris
- A csaj aki a táblát tartottad, nem jön?
- Jaa ő, nem ő nem, ő csak ilyen táblatartó. - nevetett
- Akkor te nem csak ilyen táblatató vagy? - kérdeztem én is nevetve
- Ó, én nem, tudod én mentor leszek. A táborba lesznek csoportprogramok amikor csoportokba lesztek beosztva és ott a mentoraitokkal lesztek.
- Jaa értem.
- Holly, te hány éves vagy? - kérdezi hirtelen
- 17 hét leszek 2 hét múlva.
- A táborba lesz a szülinapod?
- Igen.
- Hát azt mindenképp meg kell majd ünnepelnünk! - esküszöm ennek a srácnak levakarhatatlan a mosolya
- És te hány éves vagy?
- 22 múltam. Eddig én 15 éves korom óta itt táboroztam, most, hogy elmúltam 21 jöhettem mentornak, és hát jöttem is, mert ez a hely... majd megérted. - kacsint rám

⚜️⚜️

Amikor a busz bekanyarodott a tábor kapujához vezető útra megértettem miről beszélt Chris. A tábor a tenger parton foglalt helyet, homokos a part, mindenhol sportpályák, pálmafák és díszként színes öreg fa szörfdeszkák vannak a homokba szúrva. A parkolótól balra a parttól kicsit beljebb színesre festett faházak sokasága állt - gondolom ott fogunk aludni - jobbra pedig 3 nagyobb ház van, amik szinté színesre vannak festve. Ahogy leszálltunk a buszról a tengeri szellő a hajamba kapott és megéreztem az óceán sós illatát, a zene dübörgött, páran strandoltak, néhányan röplabdáztak a homokban és voltak akik a pálmafák árnyékában pihentek. Na, igen. Száztíz százalékosan értem most már Christ. Mindenkinek aki leszállt a buszról kicsit elált a lélegzete.
Kivettük a bőröndjeinket - nekem Chris segített - és elindultunk befelé.
- Srácok ha elmentek jobbra a nagyon citromsárga ház mögött fogjátok látni a tábortűz helyét. Tegyétek le a cuccokat a ház mögé, lehetőleg egy kupacba, és üljetek a padokra, a tűzrakó körül. Már ott lesznek sokan, megtaláljátok, megyek utánatok mindjárt!
Úgy tettünk ahogy a fiú kérte. A tábortűz helye amúgy óriási volt, vagy százan körbe tudják ülni szerintem. És már annyian voltunk, hogy nekünk köré nem is jutott hely, inkább csak mellé a fűbe, de én nem bántam.
Chris egy mikrofonnal a kezében és 2 sráccal és 2 lánnyal az oldalán érkezett. Mind YCLA17 feliratú pólóban és papucsban voltak. A papucsot amugy, nagyon viccesen állt mindenkin.
- Sziasztok! - köszönt Chris - üdvözlünk titeket itt Los Angelesben! Tetszik a hely? - kérdezte, mire válaszul mindenki felkiáltott és tapsolt. - Holnap, hétfő. Mit jelent ez? Hogy kezdődik életetek legjobb 4 hete. Én Chris vagyok, ő itt Eric, Matthew, Winter és Lily. Bár úgyse fogjátok megjegyezni a nevüket egyenlőre - nevet - most kiosztjuk a cuccokat, kaptok pólót, pulcsit, hátizsákot és persze a papucsot. Hogy miért kaptok papucs? Ez később majd kiderül.
Viszonylag gyorsan kiosztottak mindent, közbe elkezdett lemenni a nap amikor átvette az egyik lány, azt hiszem Lily, a mikrofont.
- Szerintem már mindenki kíváncsi, arra kivel fog 4 hétig aludni, szóval lássuk! Egyes szoba...

⚜️⚜️

Három másik szerencsémre iszonyú aranyos lánnyal kerültem egy szobába. Miént a 14. számú faház. Mimi, a kékhajú nagyszájú lány aki imádja a rock-ot és 18 éves. Melody, ő szőke és igazi művészlélek, és teljesen bolond, de nagyon szerethető, olyan ruhákba jött amiket ő csinált. Van egy boltja ahol az ő általa készült táskákat árulja, mind ezt úgy hogy még nincs 18! És végül Betty aki szintén szőke és énekes. Én meg vagyok a tök átlagos, kicsit unalmas lány.
Kipakoltunk, bepakoltam a nasi halmot amit hoztam a hűtőbe, meg a szekrényekbe eldugtokam, beszélgettünk a lányokkal és eléggé elment az idő amikor úgy döntöttünk elmegyünk fürödni.
Vettem át a pizsimet ami egy hosszu póló és egy francia bugyiból áll amikor kopogtak.
Betty odafutott az ajtóhoz és kinyitotta.
Az utolsó ember volt akire számítottam, hogy be fog lépni a házba.
Átlépte a küszöböt, lassan körbenézett, majd megállapodott a tekintete rajtam.
- Westmiller? - felhúzta a szemöldökét és kérdőn nézett rám
Te jó ég, miért néz ki ilyen jól? Miért van itt? És miert néz ki ilyen jól? És miert van szervező pólóba? És miért néz ki ilyen jól?
- Gilinsky?

YCLA = Youth Camp Los Angeles
Írjátok meg a véleményeteket, jöhet jó és rossz is! xx