Sasuto Rasori IV. - Új kezdet!

Második fejezet - Hiányoztatok, Sasuke és Naruto!

A beszélgetés óta Sasuto és Naseto tizenkét évesek lettek.
– Ino! – ordított Sakura a barátnője után.
– Sakura? Mi történt? – rohant oda Ino.
– Yoru beteg lett. Szólnál Ankónak, hogy lássa el addig a feladataimat?
– Persze. Tippelek... Belázasodott – nyögte Ino.
– Honnan...?
– Shibata is. Nem lehet, hogy együtt voltak valahol?
– Meglehet. Tegnap az esőben megázhattak – szólt Sakura. – Elszaladok gyógyszerért, aztán megnézem mit tehetek a fiadért, jó?
– Rendben. Sasutóék hol vannak?
– A gyakorlópályán. Már reggel óta – sóhajtott Sakura a gyakorlópálya felé tekintve, ahonnan kunaiok csattanása hallatszott.
– Akár ők – szólt Ino.
– Igen-igen – bólogatott Sakura. – De legalább tudom, hogyan kezeljem őket – nevetett Sakura.
– Lee? Még küldetésen van? – érdeklődött Ino.
– Már egy hete – sóhajtott Sakura. – Yorunak hiányzik, de Sasutóéknak... Ők elvannak. De legalább nem kell aggódnom értük. Megvédik egymást.
– Ez Shibatáékról nem mondható el. Ők mindig együtt kerülnek bajba – csóválta a fejét Ino.
– De fáj!!! – hallottak egy ordítást messziről.
– Kyoko? – ismerte fel a hangot Sakura.
– A foga – sóhajtott Ino.
– Még mindig?
– Ahamm. TenTen ki van készülve – szólt Ino.
– Elhiszem. Képzeld el, hogy Sasuto és Naseto egyszerre ordít. Kihez kapjak? – nevetett Sakura, de elkomorodott. – Hamarosan évforduló.
– Igen. Ha virág kell...
– Szólok – sóhajtott Sakura, majd egy kis idő után ismét megszólalt. – Annyira hiányoznak... De ahogy Sasutót és Nasetót elnézem... Mellettük újra 16-nak érzem magam – szólt Sakura könnyes szemmel. – Olyan, mint akkor a hetes csapat.
– Sakura... Mond csak. Miért nem változtatod meg a nevüket? – kérdezte Ino. – Végül is nem testvérek.
– Tényleg nem. Összevetettem a DNS-üket Sasukéjével, de csak Sasuto esetében volt teljes egyezés. Narutóéhoz még nem volt bátorságom – mondta Sakura.
– Tehát bebizonyosodott a gyanúnk.
– Igen, bár eddig is tudtam. Csak ez lehet a magyarázat. De hogy Nasetónak miért fekete a haja... Nem tudom – szólt Sakura.
– Tsunadével beszéltél már?
– Ino – sóhajtott Sakura. – Tsunade nem hiszi el ezt az egészet. „Biztos van rá logikus magyarázat" – idézte Sakura Tsunade szavait. – Ha legalább rá számíthatnék...
– Sakura... Még mindig magát hibáztatja azért, ami Narutóval történt.
– Rég volt. Az ember hibázik. Mi értelme eddig marcangolnia magát? – keseredett el Sakura.
– Hozzá mész gyógyszerért?
– Igen. Jut eszembe... Megyek is, amíg bent van – indult el Sakura.
– Én meg főzök egy teát a szenvedő fiamnak – indult el Ino is.
Kakashi elgondolkozva nézte a két fiút.
– Micsoda „Deja Vu"-s érzésem van – elmélkedett a Jounin, majd arra lett figyelmes, hogy Sasuto furcsán viselkedik.
– Sasu! Jól vagy? – szaladt oda Naseto.
– Furcsa... Látom a csakra-áramlatokat – szólt Sasuto, majd Naseto hátralépett. – Pi... Pi... Pi...
– Pi... Pi... Pi... eh? – értetlenkedett Sasuto.
– Piros a szemed!
– Mi? – döbbent le Kakashi.
– Miket beszélsz, Naseto? Bár... Mintha már hallottam volna erről.
– Én is... valami Shami, shane... – gondolkodott Naseto.
– Sharingan... – ugrott oda Kakashi.
– Az! Sharingan! – ujjongott Naseto. – Sensei! – ugrott egyet Naseto észrevéve Kakashit.
– Lehetetlen – nézett Kakashi Sasuto szemeibe. – Egy Uchiha gén – gondolkozott hangosan. – Tehát igaza volt Sakurának.
– Sensei?
– Maradjatok itt! Mindjárt visszajövök! – pukkant el Kakashi.
– Sakura!!!
– Sensei? Megijesztett – fordult hátra Sakura.
– Ezt meg kell nézned! Sasutónak Sharinganja van!
– Mi? – blokkolt le Sakura.
– És már kettes szintű!
– Lehetetlen – jött oda Tsunade, majd együtt érkeztek meg a pályára.
– Sasuto! – rohant oda Sakura.
– Én – nézett szembe Sakurával a fiú.
– Ez lehetetlen – nézte Tsunade Sasuto szemeit. – Egy Uchiha – eredtek el a könnyei.
– Ez csodás... Hát tényleg ti vagytok – nevetett Sakura, majd megölelte „fiait". – most már tényleg nevet válthattok.
– Nevet? – kérdezte Sasuto.
– Nem úgy. Vezetéknevet. Sasuto Uchiha, és Naseto Uzumaki.
– De – kezdte volna Tsunade.
– Semmi de. Nem testvérek. Megnézheted az eredményeket – mondta Sakura.
– Nem vagyunk testvérek? – kérdezte Naseto.
– Ne aggódj – szólt Sakura. – Az a sorsotok, hogy egymás mellett legyetek.
– Ezt már tudtam – szólt Sasuto.
– Hogy? – lepődött meg Sakura.
– Volt egy álmom, amiben egy fiú elmondott pár dolgot. Tévedtek.
– Mégis miben? – értetlenkedett Sakura.
– Mi nem a fiaik vagyunk, hanem az újjászületett lelkük – nézett Sakura szemeibe. – Igaz Naruto? – fordult hátra.
– Hogy nevezted?
– Narutónak. Mert ő – mutatott Sasuto Narutóra – Uzumaki Naruto reinkarnációja. Én pedig Uchiha Sasukéjé.
– Honnan tudod?
– A fiú mondta az álmomban – szólt Sasuto átkarolva Nasetót, mire Sakura könnyezni kezdett.
– Persze... Egy gyermek DNS–e sosem egyezik meg teljesen az egyik szülőjével. Mekkora idióta vagyok – korholta magát Sakura.
– Mikor volt ez az álmod? – kérdezte Tsunade.
– Rögtön azután, hogy rájöttem, szerelmes vagyok Nasetóba – szólt Sasuto.
– De Sasu! – pirult el Naseto.
– Ilyen nem létezik! – szólt Tsunade sírva. – Sasuke Uzumaki Uchiha és Naruto Uzumaki Uchiha 13 évvel ezelőtt életüket vesztették. Szerettük őket, hiányoznak, de meghaltak! A halottak nem térnek vissza. Sem így, sem máshogy! Igaz, hogy realista ember vagyok, de ez teljesen abszurd! – kelt ki magából Tsunade. – Én... Én lettem volna az első, aki megpróbálta volna megmenteni őket! De... felsültem. Mint barátjuk és mint nő, aki fiainak tekintette őket – rogyott le Tsunade sírva. – Már az életem feláldozásával sem menthettem volna meg őket. Nem értitek? A Tensei-jutsu csak az egyiküket hozta volna vissza! – kiáltott Tsunade, majd lehajtotta a fejét. Könnyei megállíthatatlanul folytak. – Hogyan választhattam volna, ha tudom, hogy az életét úgyis a szerelme nélkül kell majd leélnie? – kérdezte inkább magától.
– Tsunade-sama – ment oda Sasuto, majd megérintette Tsunade vállát. – Sasuke nem haragszik magára. Ő döntött úgy, hogy meghal Narutóval. Ezért nem kell magát gyötörnie.
– Naruto sem haragszik – jött oda Naseto is, mire Tsunade felnézett. – Ha szőke hajad lenne, olyan lennél mint Naruto – mosolyodott e Tsunade könnyes szemmel.
– Nem igaz. A csíkok hiányoznak az arcáról – szólt Sasuto egy féloldalas Uchiha-mosoly kíséretében.
– Milyen igaz – hajtotta le Tsunade a fejét.
– Obaa-chan? Ne sírjon. Az, hogy itt vagyunk, az egy csoda.
– Ne obaa-chanozz itt nekem – törölte le Tsunade a könnyeit, majd elmosolyodott.
– Elfogadom. Lehet, hogy csoda, lehet, hogy nem, de én úgy vélem, hogy kaptatok még egy lehetőséget arra, hogy még egy életen át szeressétek egymást – szorította magához Tsunade a két fiút. – Hiányoztatok, Sasuke és Naruto – nyomott puszit mindkét fiú arcára a volt Hokage.