|14. Fejezet|

425 28 0
                                    

Reggel arra ébredtem hogy Jackson nincs mellettem. Kikàszàlódtam az àgyból és lementem a konyhàba. Jack csak sűrgött-forgott.

-Jó reggelt. - üdvözölt, majd magához húzott és megcsókolt.

-Neked is. - bújtam oda hozzá.

Az asztal már meg volt terítve. Romantikusan reggeliztünk, amikor anya hívott hogy menjek haza mert Lewis nincs jól. Kétségbeesetten öltöztem. Jackson hazakísért, majd gyorsan elbúztúztam tőle. Berohantam a hàzba onnan pedig Lewis szobàjàba. Anya és apa az àgyànàl guggolt.

-Jézusom mi a baj? - gördült le egy könnycsepp az arcomon.

-Felvàgta a kezeit mert Emma àtverte. Várjuk a mentőt. - mondta anya könnybe làbadt szemmel.

-Lewis. Én mondtam. De nem hittél nekem.

Nem válaszolt. Mikor megérkezett a mentő, apa bement vele a kórházba. Ez a nap is borzalmasan indult. Kiderült hogy összevarrjàk a sebeit. Úgy éreztem meg kell látogatnom Emmàt. Idegesen tàrcsàztam Lolàt hogy jöjjön értem. Rá 10 percre már itt is volt és elindultunk Emmàhoz. Kopogàs nélkül berontottam a hàzba. Ordítottam. Elég csúnya szavakat. Majd lekevertem neki egy pofont. Tudom hogy nem ez a legjobb megoldás de olyan szinten ideges voltam. Muszáj volt levezetnem. Hiszen a bàtyàmról van szó.

-Takarodj ki a hàzamból! Vagy hívom a rendőrséget.-kiabàlta utánam.

Elindultunk haza Lolàval. Zokogtam. Nem tudtam felfogni hogy Emma ilyen szinten megváltozott. Na de ugorjunk a jelenbe. Már 2 hét telt el. A bátyám jól van. Daviddel is sikerült beszélnem és nagy nehezen megbocsàjtott. De azóta nem is beszéltünk. Jacksonnal minden rendben. Csak egy dolgot kivéve. Azt vettem észre hogy kicsit leszar. Vagyis mostanában valami nincs a helyén. Megprobàlok majd erről beszélni vele. Ma délután találkozunk is. A szokásos helyen azaz a közeli parkban. Erre a helyre izgatottan indultam el mert nem tudtam hogy mire számítsak. Meglàttam Jacksont. De olyan más volt. Azt se engedte hogy megcsókoljam. Nem értem.

-Nézd Lis. Tudom hogy Davidet szereted. És azt hogy vele tartozol össze. És én azt szeretném hogy boldog légy. Meg azt hogy önmagad.

-Jack... Köszönöm. A veled töltött időt. A szép emlékeket. Azt hogy megértesz. És azt hogy ezek után is itt leszel nekem. De tudod David... Nekem ő az igazi. Akit régóta szeretek. Ne haragudj rám.-gördült le egy könnycsepp az arcomon, majd patakokban folyt a könnyem.

-Én is köszönök mindent. Most mennem kell. Légy boldog. Szia. - ölelt magához.

El sem hiszem. Nagyon jó volt vele. De nekem tényleg David az igazi.

Lassan hazabandukoltam. Kicsit le voltam engedve. Ezért úgy gondoltam hogy megnézek egy filmet. Romantikus filmnézés magammal. Nincs ennél jobb program. Ma is tanultam valami újat. Méghozzà azt hogy akit igazán szeretsz nem tudsz elengedni. Mindig vissza fog térni az életedbe.

Itt is van az új rész. Remélem tetszik és köszi hogy elolvastad. Puszi 😘

Több mint barátság-BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now