The killer

14. rèsz

*Ryan szemszöge*
Hogy èrtete azt jogy minden nap nem nagyon èrtem .
Hogy nem fáj neki mèg èn is èreztem .
Mindenki kiment mert pihennie kell de èn nem mentem ki magyarázatott akarok .
-Hogy èrted hogy minden nap?kèrdeztem halkan nehogy valki más is meghalja. Eddig csendben ült fekűdt az ágyban de mikor megszólaltam rámfigyelt.
-Mièrt nem a hisztèrikával vagy aludnod kène.jelentette ki de nagyon halkan nem volt ereje .
-Mert utálom a csajt egyszer mèg règen a baràtnőm volt ,de amikor megtudtam hogy a legjobb haveromal megcsalt azonnal szakitottam vele.
Mondtam a szintiszta igazságott.
-Ès mi let a haveroddal.
-Nem vagyunk többè haverok nem magyon beszèltűnk utána ő persze mentegetőzött de nem bocsájtottam meg neki fèltem hogy ujjra megtőrtènik ès eljöttem ide hogy semi se emlèkeztessen arra.
Mondtam ès közelebb mentem az ágyához.
Leültem rá.
-Aha. Hát nagyon szemetek voltak ,de látom hogy változott a helyzet .
-Igen változott a helyzet .mondtam tök nyugodtan.
-Aha.mondta lehangolóan.
-De jó irányba ,mert van egy lány aki engem nagyon èrdekel csak nem tudom hogy èn èrdeklem őt.egy vigyor kisèretèben fajeztem be a mondatom.
-Nagyon szerencsès az a lány.mondta lehangolóan.
Ès a lány aki ellopta a szivem egy ágyon fekszik a mellkasán egy köttèsel mert beleállt egy nyíl.gondoltam igy hátha leesik neki.
-Mi èn?kerekedtek ki a szemei.
-Igen . Már azóta tetszel amikor kinyirtad a fogjokat a tèren.
-Gyere ide.mondta èn pedig oda másztam hozzá.
Közelebb hajolt,közelebb ès közelebb . Megcsókolt.
Miután elváltunk a hompokom az ővènek döntöttem .
-Szeretlek.mondtam.
-Szeretlek.mondta.
Odabújt hozzám ès elaludt.
Szeret ezt a szót azóta szerettem volna kimondani neki mióta kinyorta a fogjokat a tèren.