2. Rájövök

28 2 8
                                    

Leütötte Rock-ot és ott voltam lőtt sebbel. Kikaptam Rock kezéből a fegyvert és lelőttem a katonát.
-Segítség! Nem tudok felállni! Segítség!-ordítoztam. Futott is hozzám egy katona. Nyújtotta a kezét. Belemarkoltam és felhúzott, utána átkarolt.
-Köszönöm, mi a neved?-kérdeztem.
-Jon, jó nehéz vagy!-Mondta, miközben nyöszörgött. Próbáltuk "feléleszteni" Rock-ot.
-Öhhh, hol vagyok?-küszködött a beszéddel.
-Rock, emlékszel rám? Greg vagyok.
Háború van. Segítened kell.-mondtam bíztatóan. Nem válaszolt, csak felállt, és elbújt egy hirdetőtábla mögé, közben lőtt.
-Úgy látom, nincs baja :).
-Ő mindig ilyen volt, nem tetette, hogy neki nagyon fáj.
-Biztos, nem emlékszem semmire.
Akkor valaki hozzám vágott egy fegyvert, leesett a földre, utána felvettem.  Elfelejtettem mindent, de ezt nem, egyből tudtam mit hogy kell, tölteni, célozni, megfogni a fegyvert. Közben kiderült, hogy Nem York-ban vagyunk és az oroszok ellen harcolunk. Sok csapattársam elesett, de még több az oroszoktól. Addig lőttük, míg ki nem írtottuk őket, teljesen.  Hallottam valami sírós hangot.
-Ne! Miért? Hogy történhetett? Kérlek, kérlek kellj fel, Rock! Válszolj! Nem, nem mehetsz el.- ordította egy katona Odafutok, ahonnan hallottam ezt a hangot, és láttam, hogy Rock haldoklik.
-Dicsőségesen halok meg.
És az volt az utolsó mondata.

Folytatás következik!

Egy Új KezdetWo Geschichten leben. Entdecke jetzt