Jóvátétel

A pokolban

Egy ismeretlen helyen ébredtem fel. A terep sivár volt, egy-két helyen elszenesedett farönkök álltak. A talaj színe sötétvörös volt. Ahogy néztem a távolba, csak feketeség látszódott. Megkíséreltem felállni, ami nagynehezen sikerült is. Lábaim alig bírták el testem súlyát, alig bírtam járni, de elindultam. Legalább 15 perce sétálhattam, míg végre kirajzolódik egy alak a távolban. Majd még egy, és még egy. Végül háznak nem nevezhető lakhelyek is felbukkannak. Az alakok fáklyát tartanak a kezükben. Közelebb megyek, hátha azért tudnak segíteni. Majd... Elkezdek ujjongani. Nem értettem, miért csinálták ezt. A jövetelemre? ...Mindegy. Egy magas ember lépett ki a tömegből. Vöröses volt a bőre, és két kicsi hegyesebb púp volt a homlokán. Olyan 18-19 éves lehetett a srác. Jött felém mosolyogva.
-Üdvözlet, Újonc. Én az Ördög fia vagyok, Jason. Örvendek a találkozásnak. Mi a neved? - kérdezi komoran.
-S-Scarlett.. - felelem.
-Szép név. - kacsint. - De mától nem ez lesz a neved.
-Már hogy érted ezt? - ugrik fel az egyik szemöldököm.
-Ki fogsz állni közönség elé, és kisorsoljuk az új neved.
Hát.. Ez meglepett. Mi az, hogy kisorsolják az új nevem?! Azt hittem, legalább itt használhatom... De erre meg fogják változtatni. A tömeg eltűnt, már csak én és Jason maradtunk.
-Itt is vannak szabályok. - fordul hirtelen felém. - Például, az apám előtt mindig meg kell hajolni. 10 óra után takarodó van, mindenki megy a saját házába. Ja, igen! A házad. Gyere utánam. - ezzel elindultunk a házam felé.
Nem túl sok séta után oda is értünk. Fekete volt kívül. Fura, üveg nélküli ablakok voltak, mintha ki lettek volna égetve, csak a fekete keret volt. Be lehetett látni rajtuk a házba.

-Tessék, menj csak be. - tolt be az ajtón, majd jött utánam. - igaz, ez már be van rendezve, de akárhogy átrendezheted. Ne aggódj, az ablakokra pedig tehetsz függönyt, ha szeretnél.
-A többi ház is be volt rendezve?

-Nem volt.
-Akkor ez hogyhogy be van?
-...Most mennem kell. Aludj. Holnap találkozzunk a bejáratnál. - ezzel ki is lépett az ajtón és egyedül maradtam a tömérdeknyi kérdésemmel. Az ágyam vaskeretes volt, rajta egy matraccal, paplannal és párnával. A többi részlettel nem is foglalkozva bedőltem az ágyba és pár perc alatt elaludtam.