A hadművelet neve: SZERESS! [SZÜNETEL]

2. rész

Atshusi szemszöge: 

Mikor megszólalt lefagytam. Nem tudok neki válaszolni, mivel én magam sem tudom miért is vagyok most itt vele. Azt hiszem rossz ötlet volt ide jönnöm. De mi lesz vele, ha itt hagyom? Azt hiszem nem akarom tudni. Gondolataimból ismét a hangja húz vissza a valóságba. 

-Akármit is akarsz tenni velem... csa... csak annyit kérek essünk rajt túl minél előbb. -megtört, könnyektől csillogó tekintetét rám emeli. 

Úgy tűnik azt hiszi bántani akarom. Lassan leguggolok és visszafordulok felé. Egyik kezem arcára vezetem, mikor bőréhez érek nyakát behúzza, szemeit összeszorítja. Mintha az eddiginél még jobban remegne. Torkom és mellkasom elszorul ahogy ránézek, azt hiszem ezt hívják sajnálatnak. 

-Nem foglak bántani. -kezem lassan visszahúzom mire szemeit kinyitja ismét. Értetlenül néz rám- Nyugi. Nem azért jöttem hogy bármi rosszat is tegyek veled. -próbálok halkabban, nyugtatóbban beszélni. Még jó hogy visszaküldtem a többieket, mert vagy már nem élne ez a fiú, vagy körberöhögnének hogy most mit is csinálok. 

??? szemszöge: 

Ez a fiú tényleg azt mondta nem akar velem semmi fájdalmasat tenni? Biztos hazudik, mégis... nem úgy tűnik. Fejem kissé oldalra billentve nézem. Hinni akarok neki, de valahogy mégsem megy. Csak most veszem észre hogy még mindig ruhájába csimpaszkodok, szóval inkább eleresztem és visszahúzom a kezem. Azaz akarnám, mikor csuklómra fog. Tudtam hogy nem bízhatok meg benn! Most jön majd a már megszokott, fájdalmas dolgok sokasága. Kezem elrántanám, de nem hagyja. Lassan feláll és húz magával talpra. Ügyetlenül, de engedek a húzásnak tekintetem a padlóra szegezve. 

Atshusi szemszöge: 

Lehet, hogy egy kicsit hirtelen volt a cselekvésem, úgy tűnik nem tetszett neki. Mikor lábra áll rendesen és megbizonyosodok róla, hogy nem csuklik össze eleresztem a kezét. 

-Mi a neved? Én Atshusi Kaneko vagyok. -lágyan rámosolygok, miközben beszélek. Ő viszont csak értetlenül néz rám.

-Név? -csak ennyit kérdez vissza. A szó jelentését nem tudja, vagy talán nincs neki? 

-Ahogy hívni szoktak. -lassan megrázza a fejét.

-Nekem... nincs. 

-Akkor majd keresünk neked egyet. -kicsit megköszörülöm a torkom.- Izé... Nem akarsz velem jönni? -őszintén. Fogalmam sincs honnan jött ez az ötletem, de talán nem is olyan rossz dolog lenne ha magammal vinném. Az a vezető még nem került kézre, akié ez a hely, így lehet visszajönne még. Nem akarom hogy akkor még itt legyen ez a fiú. 

??? szemszöge: 

Tényleg elvinne innen? Szemem felcsillan a gondolattól hogy magam mögött hagyhatom ezt a helyet. Nem gondolkozom, csak cselekszem így mikor a következő pillanatban észhez térek már mosolyogva ölelgetem ezt az Atshusi nevű fiút. Pedig mi lesz, ha ő is olyasmire készül mint aki ide hozott? Erre gondolni sem akarok. Ismét a kezemre fog, ekkor kicsit elbizonytalanodom, mosolyom eltűnik. Lassú léptekkel indul el és én némán követem. A lépcsőn felhaladva többször is megbotlok, mindig az ő hátának érkezvén, de minden alkalommal megtart. A földszintre érve kicsit berogyaszt. 

-Kapaszkodj a vállamba. -mondja s én úgy teszek. Tartok tőle egy kissé, de nem annyira, mint attól ami várhat ha tovább itt maradok. 
Combjaim alá nyúlva emel meg és kezd el cipelni. Lábaim kissé felhúzom s dereka köré kulcsolom, mert nekem nem tűnik olyan erősnek hogy simán elbírjon. De a látszat úgy tűnik csalóka. Fejem a vállába fúrom ahogy átlépi a bejárati ajtó küszöbét. 

Atshusi szemszöge: 

Arra gondoltam, hogy elviszem a lakásomra. Nem valami nehéz, így gyorsan haladunk az adott irányba. Már jó ideje mendegélek a fiút tartva, mikor megszólalok. 

-Mit szólnál, ha Satonak hívnálak? -tudom, furcsa ötlet. Igazából onnan jött, hogy a név jelentése cukor és mikor mosolygott nagyon édesen festett. 

-Jó... -motyogja a vállamba, majd alig hallhatóan ízlelgeti még kicsit az új nevét azzal, hogy párszor kimondja...

****************************************************

Nah, itt is van a második rész ^^ Remélem tetszik eddig mindenkinek. Mesélek egy érdekességet. Eleinte úgy terveztem, hogy Sato fog egyből jobban kötődni Atshusihoz, de így végül is szerintem jobb is, ahogy most van. Hamarosan hozom a következő részt~
(Az előző résznél elfelejtettem írni, de azon a képen Sato látható, ezen pedig Atshusi)