Negyedik menedék

6 0 0
                                    

Gyász...hmm volt már ilyenféle szerencsétlen történésben részed?

Érezni hogy valakiből az energia elvész, vagy hogy az az energia mivel a hintát löködte alattad kisgyerek korodban eltünik?

Tudod mi az az erő, ami egy egész tested megmozgat? Fel tudok fogni azt a hatalmas valamit ami egy szívet dobbanásra int? Én se. Mondhatnánk a templomba összegyűve hogy a szeretet a minden. De úgy tűnik mégsem. Mert ha a szeretet lenne az a hatalmas erő, ami szíveket tart a földön, akkor most a tied is itt lenne.

Igen te akire az ég felé kacsintok. Mikor a mezőn pihenésre vágyva a felhőkbe képzelvén az izgő-mozgó játszadozó dinók a te arcképeddé változnak. Mikor az üres helyedet figyelem a konyhában, s közbe a plafonra kacsintva eztán a helyedet nézve kívánok neked jó étvágyat.

Reggel mikor felkelsz és az órán próbálod megvizsgálni ma mennyi időd van még élni mielőtt ujra elalszol  eszembe jutsz ám. Igen eszembe-eszembe!

MenedékekWhere stories live. Discover now