Épp a legaktuálisabb. Érezted már azt a félelmet valaha, hogy az összes barátaid köddé lehet? mármint...persze nem a szó szoros értelmében, csak egyszerűen eltűnnek. Akikkel 8 évig össze voltál zárva, akikkel eddig az életed feléd töltötted csak úgy eltűnnek.
Borzasztó érzés. Már sok közületek átléphette ezt a korszakot, de engem hihetetlenül mélyen érint. A családom voltak. Akik ha baj volt gondolsodtak rólam, vagy ha épp ők voltak a baj okozói érősítettek. Kissebb-nagyobb szerelmek, kissebb-nagyobb barátságok. Vége. És ez egy kínzó érzés. Jövőre új lesz minden de nem akarom nem akarom elveszítei őket. Vissza akarom kapni azokat a pillanatokat mikor hátulról támasztottak, mikor bátorítottak és mindent.
Ők voltam a második menedékeim. A barátaim. Bár tudom, hogy egy barátságnak nem lesz vége pár kilóméterrel, de félek. Mi lesz ha nem tartunk ki? Ha már nem lesz szükségük rám? Igen, hihetetlenül félek, sírok és borongok. Nem tudom mi lesz ha ezt a menedékemet is elveszítem.
