Daddy's little Sunshine /L.S/ [Befejezett]

- 2 -

Arra keltem, hogy a kedvenc Linkin Park számom megy, és finom illatok szűrődnek be a nyitott szoba ajtón, amit este jól emlékszem, bezártam.
- Jó reggelt apa! - pillantottam meg Mira hullámos hajzuhatagát.
- Öhm...neked is. Ez meg mi? - ásítottam egyet és lassan kikeltem az ágyból, követtem a konyhába, ahol rántotta és gofri várt.
- Hát ez? - csodálkoztam el végig nézve az asztalon.
- Gondoltam jól esne reggelről. -
Most komolyan elérzékenyülök? Nemár! Az nem komoly apákhoz méltó, főleg nem hozzám! Még jó, hogy Mira nem ismeri azt a fiúbaszós énemet. De Mira annyira édes, nem érdemli meg, hogy ilyen faszkalap apja legyen. Mégsem tudok le tenni róla. Komolyabb kapcsolatom meg sosem volt.
- Na gyere ide majom - öleltem magamhoz a folyamatosan nevető lányomat.
- Köszönöm - suttogtam.
- Szívesen. Na együnk! Farkas éhes vagyok!

A finom reggelink után én elvonultam a szobámba dolgozni a laptopomon. Előadásokat tartok egyetemeken. Most is egy prezentáción munkálkodom, és keddre kész kell hogy legyek.
Ilyenkor mindig beindítom a zenéimet, és úgy merülök el a munkámban. Ez most sem volt másképp.
Én egész nap dolgoztam, ebédre pedig rendeltem pizzát magunknak. Mira egész nap lustult. Olvasott, zenét hallgatott és kitudja még miket csinált.
Estefelé megelégeltem, hogy Zayn nem ír vissza és még csak nem is látta az üzeneteimet. Kicsit aggódom is miatta, elvégre nem ismerem annyira ezt a Liam Paynet aki most kerülgetni. Ráadásul Zaynie elég jófiú, csak kicsit izgága. Jobbnak találtam felhívni.
- Tommo...Izé...Baj van? - lihegte furán, mikor vége felvette a telefont.
- Nincs baj, csak az, hogy nem írsz vissza te fasz! Miért?! Hagyod, hogy aggódjak érted?!
- Öhmm...bocsi. Bocsi, csak most nagyon elfoglalhhht vagyok. -
Akkor hallottam meg, hogy suttogva mond valamit.
- Várj apuci, légyszi.
- Szerintem ezt nem nekem mondtad - enyhültem meg, és hatalmas vigyorra húztam a szám.
- Azt hiszem most már mindent értek - röhögtem - Szia Liam! Eltaláltam? - vigyorogtam, és kimentem a ház elé, hogy közben elszívjak egy cigarettát.
- Lebuktunk Zaynie - hallottam meg Li enyhén lihegős hangját - Na szia Louis! - szólt a készülékbe, vélhetően vigyorogva.
- Szerintem én nem zavarok tovább. De te Zayn, ha befejezted azonnal hívsz, mert fontos lesz!
- Oké - kihallottam a hangjából, hogy teljesen el van pirulva, és nincs éppen a helyzet magaslatán.
- További jó...szórakozást - hahotáztam, majd kinyomtam a hívást. Szóval Zayn barátomnak össze jött, lett egy apucija.
Ráérősen szívtam el a cigarettát, és már az enyhén hűvös levegőbe fújtam a füstöt. Ilyenkor munka után mindig jól esik a cigi. Igazából elég gyakran cigizek, és elég régóta. Bocsi tűdő.
A házba visszamenve Mirával találtam szemben magam.
- Louis öltözz már, légyszi! Nem akarok elkésni.
- Oké, oké - visszamentem a szobámba, és végül egy egyszerű szaggatott fekete farmer, és egy egyszerű rövidujjú mellett döntöttem. Hajamat kicsit felzseléztem, és úgy mentem vissza Mirához.
- Huhh apa, most már tudom miért szokták mondani az osztálytársaim, hogy az apám egy szex császár! - vigyorgott.
- Mivan? Mit mondanak rólam a fiatal kislányok?
- Kikérem magamnak! A tizennyolc évesek már rég nem kislányok!
- Még bőven azok - veregettem meg a vállát nevetve.
Szürke kocsimmal Harryék felé tartva azért újra rákérdeztem.
- Szóval mit mondanak rólam azok a tizennyolc éves lányok?
- Nemár Louis! - szakadt ki belőle a nevetés.
- Most mi van?
- Azt szokták mondani, hogy az apám irtó helyes, szex császár, meg egyebek - vonogatta a vállát.
- Ez vagyok én! - mutattam végig magamon nevetve, amitől Mira röhögőgörcsöt kapott.
- Itt fordulj be! - szólt rám hirtelen, én pedig tettem amit mondott.
Mirán most egy sárga farmer volt, és egy fehér ujjatlan. Kusza haja szabadon meredezett. Mosolyogva nézte ahogy leparkolok Harryék háza előtt. A miénknél kicsit nagyobb, és abszolút szebb ház. Látszott, hogy itt nő az úr a háznál, ugyanis a kert tele volt virágokkal, a ház színe halvány piros volt, szinte rózsaszín. Az ablakokból is virágok lógtak.
- Szép hely... - indultam meg Mira után, aki szinte már otthonosan mozgott itt. Ő sokat járt Harryhez suli után, vagy hétvégente, bár erre még nem volt olyan sok alkalma, hisz nemrég költöztünk ide.
Elvileg Harry jó tanuló, de a fizikával, matekkal meggyűlik a baja. Azt is állította Mira, hogy abban a két hétben biztosan fog majd segítséget kérni a házikhoz.
Szinte be sem csöngettünk, mikor
egy barna, szögegyenes hajú lány lépett ki elénk. Haját zöld tincsek tarkították, és helyes fufruja volt. Mirával lehetett egy idős.
- Jó estét! Szia Mira! - nézett ránk lelkesen.
- Szia! - ölelte meg a lányom.
- Szia, Louis Tomlinson vagyok.
- Ashley Styles - mosolygott - Gyertek beljebb! - Bizonyára ő Harry nővére.
Mindenhol rend volt, egy sarok nem volt, ahol port lehetett volna találni. A színek, bútorok tökéletesen passzoltak egymáshoz. Olyan volt, mint az IKEA kis szoba részletei. Ha ez a Harry hozzám költözik, hozzá kell majd szoknia a rendetlenséghez.
- Gyere apa, arra van az ebédlő! - húzott maga után a hullámos hajú, teljesen lelkesen. Az ebédlő közepén egy hatalmas asztal volt, és már meg is volt terítve. Feszengtem kicsit az egyszerű öltözékemben, hiszen mindenki csinosan ki volt öltözve.
- Szép estét Mr.Tomlinson! - lépett ki a konyhából egy kedves tekintetű nő. Barna haja, és zöld szeme volt. Kísértetiesen hasonlított Ashleyre.
- Jó estét! - köszöntem vissza a csinos nőnek.
- Maya Styles vagyok, Harry anyukája.
- Louis Tomlinson - bólintottam egyet.
A nő nálam biztosan idősebb, kedvesen invitált minket az asztalhoz. Lányom azonnal átölelte, a kedves nő viszonozta a gesztust. Úgy tűnik ők már elég jól kijönnek egymással.
- Tegeződhetünk? És veled is persze - néztem Ashleyre. Már zavart a sok magázás, hisz annyira nem vagyok még öreg.
- Persze - mosolyodott el Maya és a konyhába hívta Ashleyt is. Hamarosan visszajöttek a megpakolt tálakkal. Már csak egy valaki hiányzott a képből. Harry. Ez persze nem csak nekem tűnt fel. Egyébként is nagyon kíváncsi voltam már a fiúra.
- Hazz! Gyere már le! - kiabálta Ashley. Már mind asztalhoz ültünk, balomon Mira, jobbomon pedig üres volt a szék, Harry helye.
- Bocsi, bocsi  csak Niallel beszéltem! - robogott le a lépcsőn Harry. Szemem azonnal megakadt a fiún. Magas volt, még nálam is magasabb, mégis vékonyabb. Göndör haja mindenfelé meredezik. Zöld szeme pedig, mintha két smaragdot néznék...
- Csókolom! - vágódott be mellém, és elmosolyodott. Kis gödröcskék jelentek meg tökéletes arcocskáján.
- Szia - kíváncsian, hatalmas szemekkel nézett.
- Louis Tomlinson vagyok.
- Harry Styles - mosolyodott el úgy, hogy közben kis pír ült gödröcskés arcára. Olyan volt, mint egy plüss. Kedvem lett volna azonnal megölelni és kicsit kényeztetgetni...mondjuk más is az eszembe jutott, de ezeket a mocskos gondolatokat jó mélyen el kell hogy rejtsem magamban... De azok a smaragd szemek, az a bongyori buksi, az a pofi, azok a telt, cseresznyepiros ajkak...
Elnyílt ajkakkal nézett rám, kiszáradt száját pedig óvatosan benedvesítette rózsaszín nyelvével. Reflex szerűen jött ez a cselekedet, de az én eszemet nem is kicsit elvette. Elképzeltem, ahogy azokat a rózsaszín ajkakat farkam köré fonja, és élvezettel cuppog rajta. Elképzeltem egy szál rózsaszín tangában, kis szoknyában. Fantáziám egyszer ha beindul, nehezen áll le...