Hogyan legyél jó vámpír?

Áldozatok

Volt már szó az ellenségekről, most beszéljünk kicsit az áldozatokról.

Ha valaki vámpír, a vérfogyasztás elkerülhetetlen számára, tehát ha akarja, ha nem, ha képes megtenni, ha nem, MUSZÁJ emberi vért innia. Ez az első és legfontosabb szabály.

Ennek pedig valahogy birtokába kell jutni, ami annyira nem is egyszerű, mint ahogy az elsőre látszik. Nem tudsz besétálni a Tescoba és venni egy liter AB-s vért, amin aztán eléldegélhetsz, hanem meg kell dolgozni érte. Persze a kolóniákban és vámpírcsaládokban gyakori az osztozkodás, ami nagyban megkönnyíti egy-egy személy dolgát, plusz akadnak speciális üzletek is, ahol vásárolhatsz, de ezek nem feltétlenül állhatnak rendelkezésedre. Sőt, nagy az esélye, hogy (legalábbis az első párszáz évben) magadnak kell megkeresned a vacsinak valót. De ha még olyan helyzetben is vagy, hogy erre nem szorulsz rá, akkor is érdemes megtanulni és begyakorolni a zsákmányszerzést, mert a sok-sok év alatt, amit megélsz, egyszer-kétszer megmentheti az életed.

Fontos még, hogy ennek az éltető nedűnek emberi eredetűnek kell lennie. Pech, hogy ez nem csak számodra, hanem a birtokosa számára is éltető, így hát meg kell halnia a nemes cél érdekében. Felmerülhet a kérdés: muszáj meghalnia szegény ártatlan kis embernek? Nos, nem, nem muszáj, de miért kéne életben maradnia? Hogy következő éjszaka újra vadászni kelljen menned? Hogy elmesélhesse mindenkinek, hogy vámpír vagy és megtámadtad? Ha tehát plusz melót szeretnél, nyugodtan pátyolgasd csak. De ne feledd, hogy a vámpírok jóval az emberek felett állnak (ezt bizonyítja az is, hogy az emberek szimplán „szörny”-ként hivatkoznak erre a nemes fajra), így veled szemben nincsenek jogaik, nem számítanak egy fikarcnyit sem. De ha ezt nem hiszed, majd megtapasztalod, mikor az éhséged legyőz téged, és a legkisebb visszakozás nélkül mészárolod le őket.

Sokaknak áll útjába az az erkölcsi gát, hogy nem szép dolog embert ölni és meginni a vérüket. De ilyen önpusztító gondolkodásmóddal nem is méltók a vámpírlétre, és ígyis-úgyis semmivé lesznek. A juveniseknek megbocsátható persze ez a hozzáállás, de csak addig, amíg meg nem tapasztalják a szükségességét. Tehát ne ostorozd magad, ha vámpírként eszedbe jut ilyesmi, idővel elmúlik. Vagy a sírba visz. (Mármint átvitt értelemben, vámpírt nem temetünk.)

Mindenki maga alakítja ki a táplálkozási szokásait, amik életmódtól függően változhatnak, de a legtöbb esetben az alapja a vadászat. Legalábbis ennek kéne lennie, ha nem egy ilyen elkényelmesedett világban élnénk, ahol a vámpírok nem képesek a másvilágra küldeni volt társaikat. Mégis, a vadászat sok csínját-bínját célszerű megtanulni, ha friss vérhez akarsz jutni.

1. Az áldozat kiválasztása

Az első és legfontosabb lépés a potenciális vacsorajelölt célbavétele. Olyan embert válassz, aki problémamentesen elejthetőnek tűnik: szeret egyedül sétálni estefelé az utcákon, esetleg sötét sikátorokon áthaladva rövidíti le a hazafelé vezető utat – ezzel együtt az életét is. Nem kell leülni beszélgetni vele, hogy megismerd, de nagyjából ki lehet találni egy-egy emberről, hogy mennyire gyanakvó, hisz-e a természetfelettiben, stb. Ezt kihasználva válassz felkészületlen, gyanútlan áldozatot. Nemek között ilyen tekintetben nincs különbség, ha csak a nők sikítási hajlamát nem vesszük figyelembe, ez azonban gyakorlással kiküszöbölhető. Testalkatilag jó, ha egy magunknál kisebb, lehetőleg kevésbé testes egyedet választunk, így egyrészt fizikai fölénybe kerülünk, másrészt pedig egészségesebb vérhez jutunk.

2. A vadászat

Miután megvan az áldozat, már csak be kell cserkészni és elejteni. Mindkettő sok-sok gyakorlást igényel, de megéri a fáradtságot. A becserkészéshez meg kell tanulnod lopakodni, beleolvadni az árnyékokba, emellett a kitartásodat és a türelmedet is fejlesztened kell. A gyakorlati része nem túl bonyolult: el kell csak menned a kiszemelt áldozat otthonához/munkahelyéhez/tartózkodási helyéhez, ahonnan el fog indulni éjszaka, és követned kell. Fontos, hogy ne vegyen észre előbb, mint hogy elérnétek a tervezett támadás helyszínéig, mert akkor improvizálnod kell, az meg sose jó. Persze mikor nincs időd vagy kedved kinézni az áldozatot, csak hamar-gyorsan kell szerezned egy kis éltető nedűt, akkor szintén a rögtönzéses technikát kell alkalmaznod, ám ezt addig nem ajánlom, amíg nem vagy elég gyakorlott és tapasztalt. Ha szeretsz játszadozni kicsit, akkor te magad csalhatod el egy-egy sötétebb, kihaltabb helyre az áldozatjelöltet, így a siker is biztosabb, és jól is szórakozol.

A vacsi elejtése már sokkal nehezebb mutatvány. Az esetek nagy részében fizikailag kell felülkerekedned, sőt, pár kivétellel mindig ez a helyzet. Az ember önző lény, jószántából sosem fogja neked adni a vérét. A dolog „kézitusa” részét gyakorlással tökélyre fejlesztheted, de a harapás, maga a lényeg is tanulható és fejleszthető. Ne ess kétségbe, ha először nem találod el elsőre az eret, majd idővel belejössz.

Az emberek ugyebár három féle érrel rendelkeznek: artériával, vénával és hajszálérrel. Ez utóbbi nagyon kicsi és a vér mennyisége is kevés benne, így a vámpírok táplálkozási szokásaival nem kompatibilis. A véna szintén nem jó, mert használt, sötét vér folyik benne, az meg nem hordozza a szükséges életerőt, ellenben az oxigénben dús vérrel, ami az artériákban csordogál. Mielőtt mégis meg akarnád kóstolni a vénás vért, szólok, hogy tényleg nem finom. És nem csak az íze pocsék, hanem a szükséges tápanyagokat se hordozza, max. szén-dioxidot (amitől sajnos nem lesz szénsavas, mint a kóla). Neked tehát egy jó kis fő artériát kell találnod, olyan helyen, ahol a bőr is vékony. Ilyen pl. a nyak, a karok „belső” fele (a pulzust is itt nézzük, a csuklón) és a comb is. Ezek közül a legkézreesőbb a nyak, nem véletlenül kötik a nyaki ütőeret a vámpírharapásokhoz. A nyaki harapás nem mendemonda tehát, hanem egy nagyon praktikus technika, amit az összes vámpír előszeretettel alkalmaz.

3. A „maradék”

Mivel az embernek csak a vérére lesz szükséged, a táplálkozás végén marad egy hullád, amivel kéne valamit csinálni. Elásni macerás, eldugni felesleges, mert szag alapján idővel úgyis előkerül – marad a legegyszerűbb módszer, az elégetés. Ez már rajtad múlik, hogyan kivitelezed, a lényeg, hogy teljesen hamuvá váljon test. Persze más módon is eltüntetheted az árulkodó nyomokat, a lehetőségek száma végtelen, én csak a legegyszerűbb módot emeltem ki.

Ezek voltak tehát a legfontosabb infók a vérszerzéssel kapcsolatban, de ha van ötletetek vagy valami tanulságos tapasztalatotok ehhez a témához kapcsolódóan, akkor itt az idő, hogy megosszátok társaitokkal és velem. A legfontosabbat kiemelném még egyszer: gyakorlat teszi a mestert.