Fantasy (Bts ff)

4.

A fák alatt már félhomály uralkodott, és kezdett hideg lenni.
Namjoon és én felálltunk, és mondtuk a másik két fiúnak is, hogy ideje lenne indulni.
Az út visszafelé mind a négyünk részéről csendben telt.
Mikor megláttuk a város tornyát, mindegyikünk meggyorsította a lépteit, kivéve Yoongit, aki hátul sétált a gondolataiba merülve.
-Jimin te hol laksz?-kérdeztem, hogy eltereljem a gondolataimat Yoongi különös viselkedéséről.
-Már vártam ezt a kérdést.-röhögte el magát Namjoon.
-Csend legyen. Gyere velem, és meglátod.-mondta ingerülten.
Neki is mi baja?
Elváltunk Namjoontól és Yoongitól, és én továbbra is követtem Jimint.
Már a város szélénél jártunk, mikor megállt egy kis kék falú ház előtt.
Kinyitotta a fehér ajtót, és belépett rajta.
-Most bejössz vagy odakint akarsz maradni?-morogta.
Bementem én is, és egy hasonló kialakítású helységben találtam magamat, mint amilyen az én lakásom is. A falak halványzöldek, a bútorok hamuszürkék. Pár festmény lógott a falon, egytől-egyik virágcsokrokat, vagy virágos réteket ábrázoltak.
Leültem a két fotel egyikére, ami az ajtó mellett volt. Jimin mellém ült és a gondolataiba merült, majd hirtelen rám vezette tekintetét.
-Jiwo...ha lehetőség adódna rá...eljönnél velem innen? Ebből a városból...szerintem kint...más dolgokra találhatunk...az is lehet, hogy kijuthatunk innen...itt csak fogoly vagyok. Fogoly vagy. Foglyok vagyunk.
Miért kerültünk ide? Minden el volt rendezve te nem így látod? Én lassan megőrülök...érzem, hogy ez az őrületbe kerget...mondd, hogy velem jönnél!
Elakadt a lélegzetem. Nem tudtam mit reagálni erre ilyen hirtelen. Vele akarok menni. De odakint bármi megtörténhet...a józan eszem azt mondja, hogy ne menjek...
-Veled megyek.-hadartam gyorsan, mielőtt meggondolom magamat.
-Átgondoltad? Én hagyok neked i...
-Jimin! Veled akarok menni. Nem kell erre idő, hogy átgondoljam. Igaz, hogy még csak két napja vagyok itt, de ti hárman vagytok a legjobb barátaim, és ti jelentitek számomra a legtöbbet. Ha itt hagynátok...én nem hiszem, hogy bárkivel képes lennék jóban lenni....-mondtam neki őszintén.
Hálás tekintettel nézett rám, és...megölelt.
Hirtelen nem tudtam mit reagálni, majd lassan viszonoztam, de rettentően zavarban vagyok.
Kis idő elteltével elvált tőlem, és megkérdezte tőlem, hogy kérek-e teát, igenleges válaszom után kiment a konyhába, én addig megkerestem a fürdőszobát.
Belenéztem a tükörbe, és egy vörös lány képe fogadott. Ez durva. Nem hittem volna, hogy ennyire el tudok színeződni ennyi miatt. Vajon észrevette? Mégis mit képzelek? Vak? Még szép, hogy észrevette...
Mikor visszanyertem nagyjából az eredeti színemet, kimentem a fürdből, és visszaültem a fotelbe. Jimin éppen akkor lépett ki a konyhából, hozva a teákat.
Kezembe nyomta az egyiket, és csendben mind a ketten megittuk őket.
Mikor végeztem felálltam, és besorakoztam az ajtóba.
-Már mész is?-kérdezte.
-Igen...már késő van.-adtam meg a leghihetőbbnek ható választ.
-Haza kísérjelek?
-Ne!-túl hirtelen válaszomra felhúzta a szemöldökét, és kérdőn nézett rám.-Szeretnék egyedül menni, mert...gondolkoznom kell.
-Ez az miatt van amit mondtam..?
-Nem. De én most megyek...Szia...
Meg sem vártam, amíg visszaköszön, kinyitottam az ajtót, és rekord gyorsasággal kimentem rajta, és vissza is csuktam.
Szegény most mit hihet?
Már valóban késő volt, senki nem járt már rajtam kívül az utcákon.
Hazaértem, rendbe szedtem magamat, majd fáradtan, gondolataimba merülve aludtam el.