-Ő a szónok!-suttogta Yoongi.
-Emberek! Mint tudjátok, már hetek óta nem érkezett hozzánk új jövevény! De ma, egy új lányt köszönthetünk itt, Jiwoot!
A tömeg elkezdett mozgolódni, majd a suttogások is elkezdődtek, és mindenki engem néz. Érzem, hogy rosszul leszek. A morajlások egyre halkultak de csak az elmémben... Yoongi karon ragadott, és egy ház mögé húzott, ahol már nem látott senki.
-Köszönöm...
-Ne köszönd!-szakított félbe.-Csak tudom milyen újnak lenni. Meg rosszul néztél ki. Te maradj ha nem akarod, hogy nézzenek.-morogta.
Hátat fordított majd otthagyott. Miért lett hirtelen ilyen bunkó? Biztosan csak ilyen a személyisége...és nem szeretne senkihez túl közel kerülni...
Az tömeg elkezdett szivárogni a helyszínről, akiknek arra vezetett az utuk amerre én álltam, alaposan megnéztek maguknak. Vannak közöttük idősebbek, és fiatalabbak is.
Mi alapján kerülhettünk ide? Hiszen senkiben nincs közös vonás.
Apró köhögésre lettem figyelmes mellőlem. Jimin mosolygott rám és tartotta a kezét, hogy karoljak bele, amit meg is tettem.
-Most megnézzük hol laksz, rendben?-mondta úgy, mintha kirándulásra készültünk volna.
Egyetértően bólintottam, majd elindultunk.
Az utcák lassan besötétedtek, az ablakokban a függönyök nagy része már be van húzva. Már csak kevesen vannak az utcán, főleg az idősebbek sétálnak.
Megállunk egy kis, régies építésű ház előtt aminek az ajtaján ott van a mai dátum. Lenyomom a kilincset majd lenyűgöz amit bent találok.
A falakon színes neoncsövek világítanak, a bútorok feketék, ezzel gyönyörű kontrasztot keltenek.
-Woow, JiWoo te aztán fiatalos lakást kaptál!-ámuldozott kísérőm.
Besétáltam körbejártam. Nem nagy az egész, de otthonos. Jimin velem együtt jött végig és kommentálta az egészet, mintha nekem nem lenne szemem.
Leültem az ágy szélére, ő mellettem ugyan ezt tette.
Most veszem csak észre, hogy milyen gyönyörű férfi.
Sötétbarna szemében el lehet veszni, pufi ajkai biztosan puhák...milyen lehet csókolni? Elég legyen JiWo! Semmi esélyed nála, végül is mégcsak most kerültél ide. Amúgy sem ismered.
-Min gondolkozol?-szakított ki gondolataim közül.
-Semmin.Csak most kerültem ide.-tereltem.
-Csak gondolkozol valamin. Annyira elmélyülten néztél, már majdnem zavarba jöttem!-vigyorgott huncutul.
-Azon gondolkoztam...hogy itt hol van étel?-rögtönöztem.
Jimin felpattant és kirohant a konyhába, majd a kezében műzlis tányérokkal tért vissza. Egyiket a kezembe nyomta, másikat még le sem ült de már elkezdte enni. Elmosolyodtam.
Ennél aranyosabb biztosan nincsen. Kezdek megzavarodni. Nem aranyos. Nem tetszik. Neki sem tetszem.
-Mivan nem eszel? Vagy jóllaksz attól, hogy bámulsz? Te perverz!-röhögött.
Érzem, hogy elpirultam így gyorsan elfordultam, és elkezdtem enni.
Néma csend állt be a szobába az evés további részében.
Mikor végeztünk felálltam, és elvettem Jimin kezéből is a tiszta tányért. A konyhában leraktam, majd visszafordulni készültem mikor Jimin megjelent az ajtóban.
-Nekem most mennem kell, aludni egyedül is menni fog...vagy nem?
Nem válaszoltam, csak elindultam az ajtó irányába és tereltem őt is.
-Holnap...holnap mi lesz?-kérdeztem.
-Eljössz velünk az erdőbe? Hátha megint lesz ott valaki. Reggel idejövök érted.
-Igen eljövök! Rendben....öhmm...akkor szia...
-Szia!-dobott egy puszit a kezével majd elindult.
Becsuktam az ajtót, majd fáradtan dőltem le az új ágyamra.
