Életem végéig bánni fogom [BEFEJEZETT]

IV.

     5 ÉVVEL KÉSŐBB: Édesanyánk itt hagyott minket, két évvel a baleset után. Az orvosok még azóta is csodának tartják, hogy a sérülései súlyossága végett még két évig vert a szíve. Így a bátyám és én teljesen magunkra maradtunk. Minél többször megpróbáltunk kimenni édesanyánk sírjához, amikor csak időnk engedte.

     A bátyámnak már kezdtek színre lépni az emlékei. Ennek egyben örültem, meg nem is. Mivel ha megtudja, hogy mindez miattam történt, akkor meggyűlöl. 

     Minden nap elmondom neki: Sajnálom Kort, ez mind az én hibám.

     És minden nap ugyanazt a választ kapom: Nincs miért bocsánatot kérned, nem a te hibád.

  Este volt, viharos éjszaka, megint egy rémálom. Habár egészen valóságosnak tűnt...

Futok, futok az erdőben, még nem jártam itt ezelőtt, látok egy házat, a ház lángba borult, sikolyt hallok, valaki, vagyis egy kislány, fut ki az égő házból, köhög, szinte fulladozik, nem messze, a ház előtt, összeesik, zokog, sír. Hirtelen máshol vagyok, hogy hol?, az út közepén, sötét van, esik az eső, zuhog, látok egy kocsit, egyenesen felém jön, nem áll meg, egy kereszteződés közepén állok, a szemem sarkából, látok egy másik autót, lehunyom a szemem, csak, csak egy pillanatra, mit látok?, az autó romokban, a másik már sehol, aztán az öcsém, Brian, Brian fekszik, vért látok, sok vért, rengeteg, mind az öcsém vére, az öcsém vérét látom, nyitva van a szeme, de nem lélegzik, mit tegyek, nem tudok mozdulni, fáj, nagyon fáj, és ott, ott a nővérem, a nővérem aki próbál, próbál segíteni, de nem tud, túl késő, mindennek vége, gyáva vagyok, nem, nem vagyok gyáva, csak elfogadtam, amit el kellett fogadnom, az igazságot, hogy ők már nincsenek, és akkor, akkor odajön a nővérem, szól hozzám, hangja fájt, nagyon fájt, mondatai áthasítottak a szívemen, és örök sebet hagytak rajta, úgy szólt hozzám mintha démon szállta volna meg "Ne áltasd magad azzal, hogy nem a te hibád, gyűlölj, vess meg engem, és aztán éld túl gyáván, az életedet egyedül. Mindenkit kinyírsz magad körül, csak is a te hibád, hogy aznap meghalt Brian, az én halálomat is te okoztad. Most meg anyánkat ölted meg, aztán majd jön Kort. A végén úgy is egyedül maradsz, egyedül, egyedül....

    Sikítva ébredtem, könnyben áztatott szemem feldagadt.

Kort befutott a szobámba.. - Karol mi a baj? Mi történt?

-Sajnálom bátyám, nem akartam hogy így történjen, nem akartam megölni őket, én...

-Karol. Te senki sem öltél meg. Nem a te hibád hugi.

    De én legbelül tudtam, hogy mind ez az én hibám és azt is, hogy azt a napot életem végéig bánni fogom.