Sárga folt a feketeségben

Élénkpiros vér

  - Oi, hol vagy, Hinata? - kezdte el dühösen Kageyama össze-vissza lóbálni újdonsült botját. - Tudod, hogy szart se látok. Komolyan mondom, gyere vissza! Szükségem van rád! Még mindig nem tudom használni ezt a botot! - hadonászott vele a fiú, miközben Hinata az út szélén, magára húzott kapucniban vigyorászott szerencsétlenen. Neki is legyen benne valami öröme, ha már ezt kell csinálnia.

  - Így kell, látod? - irányította Hinata a vak fiú kezét, amiben a bot foglalt helyet.
  - Nem, képzeld nem látom! - kiáltott dühösen Kageyama a másikra. Mást sem utál jobban, mint mikor valaki ezen viccelődik.
  - Bocsi, bocsi - vakargatta szabad kezével a tarkóját a vörös hajkoronát viselő. - Szóval egyik irány, másik irány - mozgatta a fiú kezét is. Próbált nem gondolkodni Kageyama közelségétől.
  - Így? - próbálta meg immáron egyedül a feladó.
  - Igen - ragyogott fel Hinata szeme.

*valahol máshol*

  - Ha ez így meg tovább, az a Karasuno végét jelentheti - gondolkozott hangosan Daichi a csapat várószobájában.
  - Hogy érted, Daichi-san? - lepődött meg Tanaka. - Mi még mind itt vagyunk - mutatott körbe magukon.
  - De nélkülük eddig sem voltunk valami sikeresek - tartotta gondolkozva a csapatkapitány továbbra is az állát. Szemöldökét erősen ráncolva tanakodott egy megoldáson.
  - Majd csak megoldják - nyugtatgatta kedvesét Suga, ám ezzel együtt szerette volna ezt a hatást az egész csapatra kiterjeszteni.
  - Igen! Csak ebben kell bíznunk! - ugrott fel az egyik székre Noya boldogságot sugározva, aminek Suga nagyon megörült, hiszen pont erre vágyott.
  - Abszurd dolog pont rájuk bízni ezt is - nyitotta ki száját Tsukishima, mire Yamaguchi elkezdett aranyosan kuncogni.
  - Szép volt Tsukki.
  - Elég, Yamaguchi - szólt rá unottan a pápaszemes. Felvette a pulcsiját, és tarsával együtt elhagyták a helységet.
  - Olyan csend van nélkülük - sóhajtott Tanaka lemondóan.
  - Nem kéne meglátogatnunk? - aggódott Suga, miközben lehúzta magáról fehér edzős rongyát. Sajnálatos módon csak átcserélte kinti öltözékre.
  - Szerintem adjunk nekik időt - motyogta Ennoshita orra alatt, ám a csöndben mindenki hallotta.

  A rövid séta után pár boltból származó zsákkal megrakodva tértek vissza otthonukba.
  - Hey - érkezett egy mélyebb tónusú hang annak gazdájának szokásos helyéről, ismertebb nevén a kanapéról. A pöttöm kíváncsian nézett rá.
  - Mi az?
  - Sajnálom, de felhagyok a röplabdával - jelentette ki a fiú ridegen. Hinata kiejtette a kezéből újonnan vett bögréjét, ami így halálát lelte a padló által. - Sajnálom, de nem játszhatok veletek. Most, hogy elvesztettem a látásom, eléggé haszontalan vagyok - sóhajtott a fiú.
  Közben még mindig hitetlenkedve a pöttöm lehajolt, hogy feltakarítsa a bögre maradványait. Oda nem figyelve megvágta az ujját, amiből így a seb után élénkpiros vér kezdett folydogálni. Ugyan a fiú már betartotta hideg víz alá, a vérzés nem hagyott alább.
  - Wow, te aztán nagyon hülye vagy - szólalt meg végre valahogy, enyhén nevetve.
  - Mi a francot mondtál? - állt fel a fiú, majd elkezdett a folyó víz hangja felé araszolgatni.
  - Még mindig tudsz játszani! - kiáltott fel, hogy túlkiabálja a csapból áramló vizet. Nem is. Remélte, hogy így eljut Kageyamának legalább a szívéig.
  - Dehogy tudok, te barom. Nem tudok se nyitni, se ütni, se fogadni anélkül, hogy látnék valamit. Hiszen nem is látok többé! Haszontalan vagyok! Vége van - lábadt könnybe a sokak által érzéketlennek titulált feladó.
  - Tudod, én régen csukott szemmel ütöttem - vakargatta a kis középső védő a tarkóját enyhén mosolyogva. - Nem emlékszel? Csak azért, mert elvesztettél valami számodra fontosat nem azt jelenti, hogy abba kéne hagynod valamit, amit imádsz csinálni - az útközben megállt fiú mar megsemmisülve állt félúton. - Ilyen könnyen feladni? Ez nem az a Kageyama, akit én ismerek - nevetett már tényleg Hinata. - A látásod elvesztése csak egy akadály. Taláj módot arra, hogy megkerüld, és fogadd el!
  - Wow. Te hülye vagy - jelentette ki rezzenéstelen arccal Kageyama. Erre a hegyibeszédre nem volt felkészülve. Nem is lehetett felkészülni rá.
  - Hehehe - nevetgélt a pöttöm egyén mit sem törődve a másik felszólalásával.
  - De - kezdte a feladó.
  - Hm? Hallgatlak.